2024. április 24., szerda

Szeretettel Milena Pavlović Barilli festőművésznek

Tijana Višković: „Élettapasztalataink egy részét beleszőttük az előadásba” – Az újvidéki Synergy fesztivál közönségét lenyűgözte a produkció

Vannak olyan művészi produkciók, amelyeket egy fesztivál közönsége megtekint, s utána az ember úgy érzi, ezt az előadást sokaknak még látniuk kellene, sőt jómagam is szívesen újra megnézném egy-egy jelenete, élménye, üzenete, színészi játéka... miatt. Ugyanitt vagy a városban más helyen.

Ez fogalmazódott meg bennem az Álom Milenáról (San o Mileni) multimediális produkció után, amelyre dramaturgként, rendezőként büszke lehet Jelena Bogavac. A nyelvi kisebbségi színházak IV. nemzetközi fesztiválján, a Synergyn a közönség többször visszatapsolta a regényes életpályát bemutató fővárosi Artista Művészek Egyesületének színészeit, alkotógárdáját. Összhangban volt szó, mozdulat, tánc, ének, videovetítés. Ragyogóan alakítottak a színművészek: Tijana Višković, Aleksandra Veljković, Jovan Zdravković, Marko Panajotović, Miodrag Kovačević. A rendező elképzelésével összhangban tervezte meg a színpadi mozgást Aleksandra Veljković, dolgozott AleksandarKovačević színpad- és jelmeztervező, Igor Marković operatőr.

A produkció Milena Barilli festőnő sorstörténete, aki szerb anyától és olasz apától származó művésznő. Az előadásról nyilatkozva Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója kiemelte, hogy a művésznő egész pályafutását hazáján kívül élte meg. A produkcióban a szülőföld iránti mély fájdalmon alapuló vergődés fogalmazódik meg. A hazája után egy nagyon elidegenedett világba vágyakozik – hiszen egész életét Nyugat-Európában és Amerikában élte.

Mi érintette meg legjobban a művésznő életéből? – kérdeztem Tijana Viškovićot, aki a címszerepet alakította.

– Minden megérintett Milena Pavlović Barilli (1909–1945) festőnő életében. Én is kettős származású vagyok, mint ő, és rengeteg akadállyal küszködtem mind a karrieremben, mind a szerelmi életemben. Anyai ágon én is Požarevacról származom, mint ő, és ott is éltem. Érzelmileg megmozgatott minden, amin keresztülment, hogy legyőzze az akadályokat. Fantasztikus művésznő volt. Én gyerekkorom óta szabadidőmben festek. Természetesen nem úgy, mint ő, mégis a középiskolai rajztanár a munkám láttán megkérdezte: „Mi ez? Kitől láttad? Jártál-e Milena Barilla galériájában?” „Boszniából jöttem. Még nem volt időm megnézni a képeit” – válaszoltam. A galériában aztán kiderült, hogy tematikailag hasonló elképzeléseink vannak.

Természetesen ő sokkal többet ért el a munkájában, és sokkal többet nyújtott, mint én. De sokat tanulhatok tőle, mert teljesen hiteles volt, összeférhetetlen dolgokat, különböző művészeteket, stílusokat kombinált sajátos módon. Egyesítette az álmot és a valóságot.

A tanárommal folytatott említett beszélgetés arra ösztönzött, hogy ellátogassak a galériájába. Megálltam az egyik kép előtt, és nem tudom miért, de csak annyit mondtam: „Találkozunk!” Határozottan éreztem némi közelséget vele. Aztán eljött az a pillanat, amikor megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék színdarabot készíteni róla. Megkerestem és elolvastam mindent, ami róla találtam. Nagyon büszke vagyok azokra, akik részt vettek az alkotó munkánkban. Mindannyian élettapasztalataink egy részét beleszőttük az előadásba, „rokonságba kerültünk” Milenával, azonosultak vele. Nagy szeretettel alkottunk Milenának – mondta Tijana Višković.

Remélem, hogy még lesz alkalom, hogy az újvidéki közönség ismét lássa ezt a sikeres művészi produkciót.