SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből.
„Testvéreim!
Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket hálaadással az Úr elé. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” Fil 4,4-7
Krisztusban kedves testvéreim!
A mai világban annyi baj, szenvedés, megpróbáltatás, és szomorúság ér bennünket, mégis mindezek ellenére Pál apostol örömre szólít fel. Így érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi is az öröm, azaz öröm, amiről a keresztény hit beszél, és hogyan juthatunk annak birtokába? Mikor tudunk igazán örülni? A válasz nagyon egyszerű: Istentől szeretve vagyok és ebből kifolyólag én is tudok másokat szeretni. A kereszténység az öröm vallása és nem a szenvedésé. Igaz jelképünk a kereszt, de ez a kereszt minket nemcsak Krisztus halálára emlékeztet, hanem föltámadására, és még inkább Isten végtelen szeretetére. Vallásunk lényege a szeretet, az pedig az öröm kiapadhatatlan forrása.
A keresztény élet és az öröm között szükségszerűen lényegi összefüggés van. Az egyik híres teológus (Kierkegaard) szerint: „Aki igazán eleven viszonyban van Istennel és ennek a viszonynak a szellemében akar élni, valójában egyetlen kötelessége van: Legyen vidám”. Ha a kereszténynek, mint embernek ezer oka van is a szomorúságra, mint kereszténynek mindig van legalább egy oka az örömre: Vele van az Isten. A mai szentleckében Pál apostol a következőket mondja: „Örüljetek az Úrban szüntelenül. Újra csak azt mondom, örüljetek -- és azt is megmondja, hogy miért kell örvendeni --, mert az Úr közel van." Miért kell hát örülnünk? Mert a keresztény embernek egyik legnagyobb kötelessége az öröm, mégpedig: Istennel --, felebarátjával és önmagával szemben. Kötelesség -- Isten iránt, mert Isten örömre teremtett bennünket. Örömünk a legegyszerűbb és legigazibb mód annak kifejezésére, hogy tudatában vagyunk a természet és a kegyelem ajándékainak, és hálásak vagyunk értük Istennek. Amikor valaki ajándékot ad nekünk, viszonzásul nem is annyira köszönetünket várja, mint örömünket, örömünk az igazi jutalma. Ugyanez vonatkozik az Istennel való kapcsolatunkra is.
Másodszor azért is Istennel szembeni kötelességünk, mert a legközvetlenebb tanúbizonyság, amelyet az Ő igazsága mellett tehetünk. Az ateista filozófus Nitzsche mondotta: „A megváltottaknak megváltottabbaknak kellene látszaniuk ahhoz, hogy hinni tudjak a Megváltójukban." Igen, az embereknek jelekre van szükségük, hogy higgyenek. Erre pedig nincs jobb jel a keresztény örömnél. Az ilyen öröm csak valós és hiteles forrásból származhat. Tehát ezért is kötelesség Isten iránt az öröm. Az öröm kötelesség a felebaráttal szemben is. „Hordozzátok egymás terhét...” (Gal 6,2) -- mondja Szt. Pál apostol. Mások terhét hordozni annyit jelent, hogy megpróbáljuk könnyebbé tenni az életüket. Ebben pedig óriási segítséget jelent az öröm, az, ha fel tudjuk deríteni embertársaink életét. Miközben sikerül másoknak örömet szerezni, az minket is boldogsággal tölt el, derűssé tesz. De ugyanakkor az öröm kötelesség önmagunkkal szemben is, mert ettől függ testi-lelki egyensúlyunk.
„A vidám szív jó vért szül, a megszomorodott lélek kiszárítja a csontokat" (17,22) -- olvashatjuk a Példabeszédek könyvében. Tény, hogy az öröm mélyebb lélegzést hoz létre, ezzel elősegíti a vérkeringés jobb működését és az idegsejtek kellő ellátását. Ezzel szemben a levert kedélyállapot akadályozza a szívműködést, gátolja a lélegzést és megmérgezi a szervezetet. A nagy bölcselő Arisztotelész szerint „az ember nem élhet sokáig öröm nélkül”. Viszont az is tény, hogy az öröm nélkülözhetetlen a lelki életben. „Föltétlenül szükséges, hogy aki előre akar haladni a lelki életben, abban meg legyen az öröm” – mondja Aquinói Szent Tamás. Öröm nélkül nincs életszentség sem. Ugyanis az örvendező lelkű ember ajándék a környezetének és Krisztus ügyének legjobb szószólója. Az örömöt nem lehet parancsolni, megvenni, vagy kölcsön kérni. De nem lehet összetéveszteni az olcsó szórakozások kábulatával sem. Az öröm feladat, amelyet komolyan kell vennünk. Fel kell magunkban ébreszteni, ápolni kell, szüntelenül megújítanunk, fáradságosan küzdenünk érte.
Krisztusban kedves testvéreim!
Az ember Isten öröméből lett és örömre van teremtve. Ujjongó boldogság csak ritkán jut osztályrészünkül, de mindennapi életünk tele van szórva apró kis örömökkel. Aki ráneveli magát a kis örömök gyakorlására és felfedezésére annak életét elönti a fény. Azonban aki az öröm útján akar járni, annak meg kell tennie egy döntő lépést: ki kell lépnie önmagából. Mert az önző ember beszűkül a saját világába és belülről elhervad, így már meg sem tud születni benne az öröm. Ki kell lépni tehát önmagunkból, félretenni önző vágyainkat, és örömünk forrásává pedig Jézust tenni.
Ámen.
