Cserna-Szabó András kortárs magyar író szerint az igazi pálinka egyszerre illatszer és gyógyszer, valamint gyermeki boldogságot varázsol a lélekbe. Nos, a számos más termék mellett ebből az egyfajta gyermeki boldogságból, gyógyszerből kaphattak ízelítőt mindazok, akik az igencsak kellemetlen időjárás ellenére vették a fáradtságot és ellátogattak az elmúlt hétvégén a Zentai Sportcsarnokban megrendezett Gazdanapokra, ahol volt minden, ami szemnek és szájnak az ingere: füstölt húskészítmények Rumáról és Bajmokról, fokhagyma-készítmények Egyházaskérről és Óbecséről, sáfrány Magyarkanizsáról, egzotikus és hagyományos, de mindenekelőtt adalékmentes fűszerkeverékek Zentáról, kézzel kovácsolt és edzett kések, macheték, fejszék, szekercék, díszpatkók Horgosról, édességek, hidegtálak, befőttes készítmények, kézműves sörök és borok tömkelege.
Természetesen egy zentai Gazdanap sem maradhat el Pálinkafesztivál, s ennek keretében az adott évi pálinkaverseny nélkül. Nagy Miklós, a vajdasági Szent Miklós Pálinkalovagrend vezetője, s a pálinkafesztivál, illetve pálinkaverseny fő szervezője napilapunknak először a lassan elmúló idei év termését összegezve elmondta, hogy amennyiben az idei pálinkaversenyen díjazott papramorgók függvényében nézzünk vissza, akkor a körtét kivéve minden gyümölcskategóriában nagyon sok aranyérem került kiosztásra, egyedül a körtepálinkák esetében nem volt egy olyan minta sem, amely megérdemelné az aranyérmet. Ezzel szemben Miklós szerint a vilmoskörtéből kiváló pálinkák készültek az idén, de hasonlóképpen jó volt a felhozatal szőlő- és meggypálinkából is, s ezeknek is a túlnyomó része a maximális értékelést kapta. Az idén egyébként 475 pálinkamintát neveztek be, és ezek 104 arany-, 137 ezüst-, és 124 bronzérmet érdemeltek ki, s mindössze 110 pálinka nem érte el azt a minimális 14 pontot, ami után érmet kaphattak volna.
– A verseny zsűrije meg is állapította, hogy ritka jó volt az idei év a pálinkákra nézve – hangsúlyozta Miklós.
A másik dolog, ami alapján rendhagyónak tekinthető az idei verseny az az, hogy az eddig talán kissé alábecsült padavanok, vagyis „jedi (pálinkafőző) inasnak” tekinthető magyarországiak beérték a vajdasági jedi (pálinkafőző) mestereket, és számos pálinkájuk is bearanyozódott. Így a következőképpen alakult a bajnokok listája: birs- és a meggypálinkák mezőnyében a csányteleki (HU) Apró Mihály pálinkája bizonyult a legjobbnak, az almapálinkák közül Barcal Botond személyében hazai vagyis vajdasági siker született, a kajszi pálinkák közül a szenttamási Púlai Családi Pálinkafőzde papramorgóját hirdették ki a legjobbnak. A szőlőpálinkák mezőnyében a szentesi (HU) Szeb&Ko Kft. pálinkája aratta le a babérokat. Az érlelt pálinkák közül a kosjerići Destilerija Zarićot kiáltották ki bajnoknak, a szilvapálinkák közül Benkő Lajos, orosházi (HU) pálinkafőző szíverősítője aratta le a babérokat, a cseresznyepálinkák főzői közül pedig a debreceni (HU) Baumann Lászlót kiáltották ki a legjobbnak.
A zentai Bús Ákos a vilmoskörte pálinkák mezőnyében aratta le a babérokat, míg a vegyes pálinka mezőnyében a Ladislav Mesaroš jatói (Jatov, Felvidék) pálinkafőző érdemelte ki a bajnoki címet. A legjobb (meggy)pálinkáért járó serleget úgyszintén a csányteleki Apró Mihály vihette haza, a legjobb magyarországi pálinkakészítőnek a jászkiséri Szabó Sándort, a legjobb hazai pálinkafőzőnek pedig a zentai Novák Imrét kiáltották ki. Imre bácsit egyébként az idén a vajdasági Szent Miklós Pálinkalovagrend egyik lovagjává is felavatták. Ő egyébként több mint három évtizede foglalkozik önállóan és rendszeresen pálinkafőzéssel.
A kisüstihez a hozzávalókat saját gyümölcsösében termeli meg, ahol elmondása szerint mintegy 100 gyümölcsfa szolgáltatja az „alapanyagot”.
– Legtöbb ezek közül a szilva, körte, alma – ecsetelte, és elmondta azt is, hogy a gyümölcsökre a tavasz nagyon hideg volt és sok gyümölcs el is fagyott, sok közülük meg igencsak megsínylette és zölden hullott le.
– Én még szerencsésnek mondhatom magamat, mivel a bátkai részen olyan helyen van a gyümölcsös, ahol megmaradt a barack. Igaz, nem sok, de tudtam belőle pálinkát főzni, de maradt lekvárnak is és persze a hordóba is jutott. A szilva az gyengén termett, s az nagyon megfázott, az alma meg a körte viszont szépen termett – mesélte és egyben azt is elárulta, hogy mi kell a jó pálinkához.
– Tudás kell, gyakorlat és szorgalom, no meg jó minőségű gyümölcs és jó berendezés. Tudni kell szétválasztani az elő- és az utópárlatot. De az alapanyagtól nagyon sok minden függ – hangsúlyozta ki Novák úr.
A pálinkafesztiválon a Szent Miklós Pálinkalovagrend új tagjait is lovaggá ütötték. Az idén Novák Imre mellett a szenttamási Púlai Józsefet, a
