2022. május 23., hétfő
KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁR

A fenyőfa körül

Ahogy megérkeznek a téli hónapok, az ember azonnal az ünnepekre gondol, a karácsonyra, az ajándékozásra. Természetesen az áruházak is folyamatosan sulykolják belénk ezt az érzést, hiszen olyan hangulatot keltenek a bevásárlóközpontokban, hogy mindjárt itt a várva várt ünnep. A karácsony közeledtével a legtöbb családban felvetődik a szokásos kérdés is, milyen fenyőt állítsunk, milyennek örülne a család. A mai világban már igen bő a választék, van itt többszínű műfenyő, vágott, vagy töves. Megtalálható minden, a legkisebbtől egészen az óriási méretűekig, attól függően, kinek mi tetszik, illetve mit engedhet meg magának.
Számomra a vágott fenyő jelképezi a karácsony igazi szellemét, hiszen amióta az eszemet tudom, a családunkban minden évben ilyen volt felállítva. Nagy sürgés-forgás előzte meg ezt az eseményt, hiszen előtte ki kellett választani a tökéletes fát. Mivel nálunk vásártéren árulják a vágott és töves fenyőket, így az ünnepek közeledtével mi is minden évben oda látogattunk el. A helyszínen hosszas keresgélés és alkudozás után végül mindig egy hatalmas ezüstfenyőt vásároltunk. Mivel korán leesett az első hó, általában szánkón húztuk hazáig, ami önmagában is egy maradandó élményt jelentett. A folyosó sarkában kapott helyet, ahol egy fémtartóba faragta bele a család valamelyik férfi tagja. A fenyő feldíszítéséből természetesen a család apraja-nagyja kivette a részét, ki-ki a maga módján. Amíg édesanyám és a nagymamám cérnára fűzte a szaloncukrot, addig mi a testvéremmel karöltve előkerestük a szekrény mélyéről a díszeket. Régi cipősdobozok sokasága került elő, amelyek a különböző égőket, díszeket, sujtásokat, valamint a fa tetejét ékesítő csúcsdíszt rejtették. Közös családi szórakozás volt ez a program, mindenki jól érezte magát, és amíg a felnőttek nem figyeltek, néhány szaloncukornak is lába kelt, hisz gyerekfejjel úgy gondoltuk, muszáj megkóstolni, nehogy valami baja legyen, mielőtt a fára tennénk. Néhány óra leforgása alatt fel is díszítettük a fenyőt, és minden készen állt arra, hogy az ajándékok a fa alá kerüljenek.
Miután otthon már minden készen állt az ünnepre, csupán egy feladat maradt hátra, az, hogy a nagyinál is segítsünk feldíszíteni a karácsonyfát. El is mentünk hát hozzá sűrű hóesés közepette. A nagyi már tűkön ülve várta, hogy odaérjünk, mert ő szerette napokkal, sőt akár egy héttel is korábban feldíszíteni a fát. Nála évről évre egy kis, asztalra felállítható műfenyő került elő a karácsony közeledtével, ami isten tudja, hány esztendős lehetett már, mégsem cserélte volna le semmi pénzért. Hóval borítottuk be az ágait, ami valójában vatta volt, finoman, darabokra tépve, majd felkerültek a szokásos ezüst- és aranyszínű gömbök, a tetejére az angyalka, majd az égők. Ő ragaszkodott a jól bevált dolgokhoz, ezért a szaloncukrot sem cserélte le, vagyis éveken keresztül ugyanazokat a csillogó cukrokat tettük fel a fára, ami az idő múlásával kőkeménnyé vált. Enni ugyan nem lehetett belőle, ám úgy volt vele, hogy a célnak tökéletesen megfelel, ha pedig édességre vágyunk, akkor ott a temérdek sütemény, ami a hűtő polcait nyomja. Így történt tehát, hogy a családunkban mindig kétfajta fenyőt díszítettük, egyetlen kivétellel, amikor a szüleim töves fenyőt vásároltak. Emlékszem, mérges is voltam, hogy megszakítottuk a családi hagyományt, az ugyanis feleakkora sem volt, mint a korábbi vágottak, amelyek szinte a plafont súrolták. Az ünnepek után kiültettük az udvarba annak reményében, hogy majd megfogja, a történet azonban nem sült el valami jól, a fa nyárra kiszáradt, így soha többé nem vásároltunk hasonlót. Nekem pedig teljesült a vágyam, azután mindig maradtunk a jó magas, vágott fenyőknél.
Két héttel ezelőtti körkérdésünkben arra kerestük a választ, vajon ki hogyan vélekedik a fenyőfavásárlásról, és olvasóink közül a legtöbben a műfenyő mellett tették le a voksukat. Ez több szempontból is érthető, hiszen nem hullik úgy a levele, mint az igazi fenyőnek, és csak egyszer kell megvásárolni, aztán éveken át ékesíti a családi otthont. Ráadásul környezetbarát megoldás is, hiszen nem vágnak ki érte egyetlen fát sem. A második helyen a vágott fenyőfa végzett, ami valamivel több energiát és odaadást igényel, cserébe viszont egy igazi, illatozó fát kapunk az otthonunkba, még ha csak néhány napra is. Választható még töves fenyőfa is, ez viszont sokaknak nem jöhet számításba, hiszen azok, akik lakásban laknak, utána nem tudják hová ültetni. Valószínűleg ezért is voksoltak kevesebben erre a lehetőségre. Amennyiben elsősorban az anyagiakat vesszük figyelembe, akkor talán a legérdemesebb műfenyőt választanunk, vagy csupán egy-két ágat vásárolnunk, azok is ugyanolyan melegséget és meghittséget kölcsönözhetnek otthonunknak, mint a kevésbé költséghatékony megoldások, a legfontosabb ugyanis az, hogy legyen kinek állítani, legyen kivel megélni az ünnepet. Döntsünk tehát bárhogyan is, fontos tisztában lennünk azzal, hogy valójában nem a fáról szól a szeretet ünnepe, hanem rólunk, emberekről! A családról, barátokról és a boldogságról.