2022. május 17., kedd

Adventi előkészületek

Az adventi várakozás időszaka a karácsonyra való felkészülés mellett számos helyesírási, nyelvhelyességi kérdést is rejt. Rovatunkban az „adventi előkészületek” keretében ezeket a témaköröket vizsgáljuk meg (nem feltétlenül időrendi sorrendben), advent első vasárnapjától egészen vízkeresztig.
Advent – ádvent. Az első helyesírási probléma mindjárt az időszak elnevezéséből adódik. Az advent az egyházi év első része, a karácsonyt előkészítő időszak, a december 25-e előtti négy vasárnapot és a közéjük eső tizennyolc–huszonnégy hétköznapot öleli fel. Ami a helyesírását illeti, a 2015 előtti szótárakban többnyire csak az advent formát találjuk meg, mindaddig csupán ezt ismerte el helyesként a szabályzat. A 12. kiadás már tartalmazza az ádvent változatot is: a helyesírási szabályzat szentesítette a gyakorlatot, mely szerint ejtésben, sőt írásban is széles körben élt az advent mellett az ádvent is. A változás azt is magával hozta, hogy bizonytalanná váltunk az írásmódot illetően, sok más szabályváltozáshoz hasonlóan a szabályzat megjelenése óta eltelt hat év nem bizonyult elegendőnek, hogy rögzüljön: mindkét írásmód helyesírási szempontból kifogástalan. Ugyanez vonatkozik a szó változataival alkotott szerkezetekre (adventi vagy ádventi koszorú), sőt az adventista – ádventista szópárban is megmutatkozik a kettősség. Szabadságunk azonban nem terjed ki a kezdőbetűre: az advent vagy ádvent továbbra is kisbetűs, akárcsak a többi ünnepnév.
Kisbetűs karácsony, szenteste, vízkereszt. Ezzel elérkeztünk a következő témakörhöz. Az ünnepek nevének kezdőbetűjét illetően nem történt változás: kisbetűvel írjuk az ünnepek, nevezetes napok, időszakok, a történelmi események nevét: magyar kultúra napja, mindenszentek, karácsony, szenteste, karácsony böjtje, karácsonyeste, vízkereszt stb. Egyházi jellegű szövegekben nagybetűs írásmódot is tapasztalunk, ám például az Útmutató egyházi kifejezések helyesírásához című kiadvány az akadémiai szabályozáshoz igazodva a kisbetűs írásmódot javasolja az ünnepek nevében.
Kis- és nagybetűs Luca. Luca napjához, december 13-ához számos népszokás fűződik. Nem kevesebb helyesírási problémával szembesülünk ezek kapcsán. A lucás összetételeket ugyanis érinti a tulajdonnevek köznevesülésének jelensége. E lassú folyamat elindulását az íráskép ingadozása jelzi (nagy vagy kis kezdőbetű), amikor lezárul, kisbetűvel és általában fonetikusan írjuk a köznévvé vált tulajdonnevet. Az írásmódváltozásra csak akkor kerülhet sor, ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement. A Lucával alkotott összetételekben háromféle írásmód képzelhető el, ezeket a jeles naphoz kötődő faragott szék alapján vázoljuk: a Luca széke jelölt birtokos szerkezet, a Luca-szék jelöletlen, tulajdonnévi előtagú birtokos összetétel, valamint a lucaszék köznevesült forma. Mivel ebben az esetben a személynév és a közszó a széles körű ismertségnek köszönhetően már összeforrt, a lucaszék köznevesült alakban találjuk meg az Osiris helyesírási szótárában (a jelölt Luca széke szerkezet mellett). A széken kívül ugyanakkor van pogácsa, búza, sőt cédula is, amelyekről nem kapunk helyesírási útmutatót (az újabb kiadásokban sem). Az e-nyelv azt írja a pogácsáról, hogy mivel a Luca-naphoz kapcsolódó ételről van szó, az előtag tulajdonnévi értéke megmarad: Luca-pogácsa, hiszen ez a készítmény nem olyan gyakori fogalom, hogy az előtagja köznevesült volna. Ugyanezen a weboldalon a lucabúzát már köznevesült formában találjuk, a lucaszék mintájára. A kisbetűs írásmódot erősítik a Magyar néprajzi lexikon és a Magyar katolikus lexikon adatai: lucabúza, lucapogácsa, lucalepény. A többféle írásmód előfordulása azt jelzi, hogy a köznevesülés folyamata még nem zárult le. Jelenleg a következő lucás nyelvi elemeket ismeri a helyesírásunk: Luca napja, Luca-nap, Luca-napi búzaültetés, Luca széke, lucaszék. Utóbbi analógiájára javasolható a lucabúza, lucapogácsa, lucacédula írásmód, ha elfogadjuk, hogy ezek a székhez hasonlóan köznevesültek.
Kis- és nagybetűs Mikulás. Ugyan Mikulás napja már elmúlt, Lucához hasonlóan megannyi helyesírási kérdést tartogat, így nem árt már most felkészülni a következő évre. A helyesírási gondok a személynév és az ünnepnap eltérő írásmódjából erednek: ha a puttonyos Mikulásra gondolunk, aki az ajándékot a csizmába csempészi, akkor az írásmód nagy kezdőbetűs: Mikulás napja, Mikulás-nap, Mikulás-jelmez, Mikulás-futás, Mikulás-várás, Mikulás-ünnepély, Mikulás-parti stb. Ám ha a mikulásról mint ünnepnapról, avagy köznevesülésről van szó, akkor a kisbetűs írásmódot alkalmazzuk: mikulásvirág, csokoládémikulás, csokimikulás, tejcsokoládé mikulás, mikuláscsomag, mikulásra kapott ajándék stb. Kétségtelen, hogy egyes formák között alig mutatkozik különbség (csokit kaptam mikulásra – csokit kaptam Mikulás-napra), ezért sokszor mérlegelés kérdése a kis- vagy nagybetűs írásmód.
BÚÉK és egyebek. A köznevesülésnél maradva, a Betlehem – betlehem szópár is az előbbiekhez hasonló kettősséget mutat. Betlehem mint település nagybetűs: ide érkeztek a háromkirályok (egybeírva) a betlehemi csillagot követve. Ám a betlehemi istálló makettje, betlehemes játék értelemben kisbetűs: betlehem, betlehemfigura, betlehemjárás, betlehemkészítés, karácsonyi betlehem. Érdemes majd ügyelnünk arra, hogy az új év elérkeztével mit kívánunk: boldog új évet vagy boldog újévet. Előbbi esetben (új év, új esztendő) a kívánság az egész évre vonatkozik, utóbbiban (újév, újesztendő) csupán annak első napjára, január 1-jére. Ha pedig rövidítjük a jókívánságot, a BÚÉK változat az egyedüli helyes megoldás.