2024. március 28., csütörtök
SZABADKA EMLÉKTÁBLÁI ÉS EMLÉKJELEI (12.)

A fasiszta terror áldozatainak emléktáblája

Szabadka köztéri szobrait, valamint szökőkútjait és csobogóit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka köztéri emléktábláit és emlékjegyeit mutatjuk be. Ezek a felirattal vagy domborműves ábrázolással ellátott táblák egy hellyel kapcsolatos fontos eseményt vagy személyt örökítenek meg, így Szabadka történetének egy-egy fontos mozzanatáról tanúskodnak.
A fasiszta terror áldozatainak emléktáblája, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar épülete, vagyis a Sárga Ház falán, a bejárattól jobbra található, amely az 1941 és 1944 között az itt megkínzott politikai foglyoknak állít emléket.
A Sárga Ház eredetileg a Népbank Takarékpénztáraként épült 1880 és 1883 között. Az épületet a neves szabadkai építész, Macskovits Titusz tervezte eklektikus stílusban, az itáliai reneszánsz elemeivel. A lépcsőházban látható ornamentális reneszánsz vitrázsokat Kratzmann Ede készítette 1880/81-ben. A Sárga Ház a szép külsejével csakhamar a város hírességévé vált. A II. világháborúban, a magyar csapatok bevonulása után, 1941 szeptemberétől a Sárga Ház a kémelhárítási szolgálat székhelyévé vált, amely szervezet brutálisan fellépett az állam vélt ellenségeivel, legfőképp a kommunistákkal szemben. A kémelhárítás emberei ebben az épületben több száz embert kínoztak meg. Többek között Matko Vukovićot is, akit kommunista tevékenységéért 1941. augusztus 14-én tartóztattak le, majd október 21-én vitték be a Sárga Házba. Tíz nap múlva belehalt a kínzásokba. De a Sárga Ház rabja volt Mayer Ottmár is, a Híd főszerkesztője, a JKP szabadkai kerületének titkára, aki a kínzások harmadik hetében öngyilkosságot kísérelt meg. Összetörte az ivóvizes vödör mellett álló poharat, s míg szedte össze az üvegcserepeket, egyet elrejtett. Éjjel aztán felvágta az ereit. A fogva tartói azonban észrevették és megmentették az életét. Mayer Ottmárt tizennégy társával együtt 1941. november 18-án a Zentai úti kaszárnya udvarán felakasztották. A Sárga Ház 1944 októberéig, a partizán csapatok bevonulásáig, volt a kémelhárítás szabadkai központja. A kínzások azonban ez után sem értek véget az épület falai között, ugyanis az impériumváltás után ide helyezték a jugoszláv államvédelmi igazgatóságot, és továbbra is ide hurcolták az ártatlan embereket, azokat, akikről úgy vélte a kommunista hatalom, hogy bűnösek.
Az emléktáblát, amely Ana Bešlić okleveles szobrászművész alkotása, 1967. július 4-én, a harcosok napján avatták fel. Az ünnepséget Bruno Vujković, a Harcos Szövetség községi bizottságának tagja nyitotta meg. Ezután Vladimir Đanić, a kommunista szövetség községi vezetőségének politikai titkára mondott beszédet, majd leleplezte az emléktáblát. A Sárga Ház valamikori politikai foglyai és több száz polgáron kívül az eseményen jelen volt még Geza Tikvicki, a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Vezetőségének tagja, Stipan Marušić, a Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke, Matija Sedlak köztársasági képviselő, Bagi Károly, a községi képviselő-testület elnöke és több más ismert közéleti személyiség. Ez után minden évben főleg november 18-án tartottak megemlékezést az emléktáblánál, amely ma is látható az épület falán.