2022. január 25., kedd
MÚLTIDÉZŐ

Bácska lelkes kutatója

Százhatvan évvel ezelőtt született Dudás Gyula történész, tanár, közíró

A sport szó még ma is többjelentésű, emellett a sportról való felfogás is állandóan változik. Csak a XIX. század második negyedében tűnik fel nyelvünkben. A sporttevékenységet a sport szó megjelenése előtt más kifejezésekkel jellemezték, és az első elnevezések közé tartoztak: testi nevelés (testi pallérozás, testformálás, testi mívelés), testgyakorlás, testgyakorlat, gymanastica, athletica, amelyek mind a testkultúra szerves részét képezték.

Magyarországon, Budapesten 1884. november 25-én a Herkules testgyakorlati közlönyben látott először napvilágot (A „Herkules” tárczája, I. évfolyam 35. szám. 1–3 oldal: Magyarország sportja. Írta: Porzsolt Kálmán) a sport összefoglaló írása.

Régiónkban, a mai Vajdaság területén a sport szót taglaló, sportágakat, egyleteket összefoglaló első írásos dokumentum 1896-ban, az első újkori olimpia megrendezésének évében jelent meg a Dudás Gyula által szerkesztett Bács-Bodrog vármegye egyetemes monográfiájában.

Részlet a vaskos, kétkötetes, 1254 oldalon megjelent monográfiából (II. kötet, 547–548. oldal):

VII. Sport-egyletek

1. Torna-egyletek

A tornasport művelése szintén újabb keletű vármegyénkben, s országszerte is csak azóta lett terjedőben, mióta az iskolai testi nevelés lényeges kiegészítőjévé rendeltetett. Egészen a 80-as évekig a testgyakorlást csak az intézetekben gyakorolta az ifjúság nálunk, mígnem megalakult Szabadkán 1878-ban az első tornaegylet (Szabadkai Sport Egylet). Ebből fejlődött a ma létező Achilles Sport-Egylet Szabadkán, mely az ember sport* minden ágát felkarolja s országos viadalait évenkint Palicson tartja. Baján 1883-ban alakult egy torna-egylet, melynek helyébe 1890-ben az Athletikai club lépett. Ujabban Zomborban 1887-ben (Sport-egylet czimen) alakult ily egyesület, Zentán is létesült egy Athletikai club, még jóval előbb, 1882-ben.

2. Lövész-egyletek

A lövősport a legrégibb idő óta van nálunk felkarolva. A lövész-egyletek között legrégibb az újvidéki, mely 1790-ben keletkezett, 1813-ban már külön lövőházzal birt, legújabban pedig száz éves jubileuma alkalmából, egészen modern helyiséget nyert. A bajai lövölde-egylet 1803-ban alakult (Bürgerlicher Schütz-Verein), az ó-becsei, priglevica-Szent-iváni, rácz-militicsi stb., pedig az újabb időben létesültek.

3. Kerékpár-egyletek

A legújabban elterjedt sportnem a kerékpár (velociped), melynek bár számos híve van megyénk városaiban, formális egyesületet csak Újvidéken (1889), Zomborban (1894) és Zentán (1899) képeznek. Szabadkán e sportnemet az Achilles sport-egylet szintén nagyban felkarolta.

4. Korcsolyázó-egyletek

E kellemes testedző sportnak újabban szintén alakult pár egyesülete: Szabadkán, Újvidéken, Baján, Zentán, legújabban Zomborban is. E sportot különben az ifjúság minden-felé gyakorolja a nélkül, hogy külön egyletet alkotna; azért azt lehet mondani, hogy el van terjedve az egész vármegyében.

* A szerző megjegyzése: A XIX. század végén valamely nemzet „cultúrájának” kritériumi megítéléséhez már nagymértékben hozzátartozott a sport statisztikai kimutatása is, hogy melyiket űzik: „állat-sportot” vagy „ember-sportot”. Az állatsporthoz számított: lovaglás, kocsikázás, vadászat, agarászat, valamint az ezek űzésére alakult egyletek, társaságok, az embersportot pedig a sport mindama faja képezte, melynek célja az emberi test erősítése, így tehát az athletika, torna, úszás, csolnakázás, korcsolyázás, velocipédezés, súlyemelés, birkózás, vívás stb., beleértvén az említett sportokat kultiváló egyesületeket, clubokat is.
Ki is volt valójában Dudás Gyula, és kik voltak a Dudások?

A Dudás család ősei Nógrád vármegyéből származó nemesek voltak. A családalapító Dudás Endre (1820–1888) 1847-ben telepedett le Bács-Bodrog vármegyében, Zentán. Lőrinzcy Alojzát vette feleségül, a házasságából tizenkét gyermek született, de csak hat érte meg a felnőttkort.

Dudás Mária (1848–1904)
Dudás Lajos – a polgármester (1850–1912)
Dudás Ödön – a helytörténetírás úttörője (1852–1899)
Dudás István – a nyughatatlan bohém (1857–1908)
Dudás Andor – a krónikás (1869–1944)
Dudás Gyula – Bácska lelkes historikusa (1861. november 19., Zenta – 1911. január 9., Homonna)

A Dudás dinasztia legismertebb és egyúttal legképzettebb sarja iskoláit Zentán, Szegeden és Szabadkán végezte, a tanári és bölcsészetdoktori oklevelét a budapesti egyetemen szerezte. Összesen tizenöt önálló könyve jelent meg, s több mint félezer történelmi értekezés, tanulmány, szépirodalmi kísérlet, polemikus cikk és kritika. Életműve Bács-Bodrog vármegye monográfiájának szerkesztésében, önálló és társszerzői írásában (1893–1896) teljesedett ki.

Dudás Gyula
Dudás Gyula

Dudás Gyula olyan lelkes történész, Bácska historikusa volt, hogy kortársai már nem is hivatásos, hanem tudományos feltáróként emlegették. Tökéletesen beszélte a latin, görög, német, francia és a szerb nyelvet. Számos pályadíjat nyert, elismerésben, jutalomban részesült. Irodalmi tevékenysége és történelmi munkássága oly sokoldalú és értékes, hogy a zentai helytörténeti társaság a neve viselésével méltó módon adózik emlékének. Hatvan éve, 1961-ben Zentán megalakult a ma is működő, a nevét viselő Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre. Dudás Gyulának köszönhető az is, hogy a szélesebb közönség is megismerte Zentát, az itteni történelmi jelentőségű eseményeket, a zentai csata történetét, mely csata ma már világhírű. Savoyai Jenő győztes hadvezér tiszteletére diadalkaput állítottak Bécsben, a kapun e szöveggel: Vienna ad Zentam servata MDCLXXXXVII (a Zentánál megmentett Bécs, 1697). 2018 novemberében leplezték le padon ülő szobrát a zentai Városi Múzeum előtt.

1944 novemberétől a gazdag Dudás-hagyaték – múzeumi gyűjtemény – egy ideig gazdátlanul kallódott, s nem tudni, mekkora része semmisült meg, tűnt el, és mennyi anyag került végül a háború után megalakult múzeum (1947), később a történelmi levéltár (1952) gyűjteményébe. A hiányosan megmaradt anyag így is felbecsülhetetlen értéket képvisel számunkra. A zentai Dudás család tagjai szomorúan rövidre sikeredett életkoruk ellenére jelentős szerepet töltöttek be Zenta és Bács-Bodrog vármegye közéletében. Nevüket örökké megőrzi az utókor, hiszen munkásságukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek.

„…vajha a további kutatások ezen közlés hézagainak pótlását eszközölhetnék.” (Dudás Ödön, 1878)