2022. január 29., szombat

Fontos kérdésekről gyerekeknek

Hedry Máriával, a Tündér Míra mesejáték írójával beszélgettünk Zentán

A Zentai Magyar Kamaraszínház nagy sikerrel mutatta be november legvégén Hedry Mária: Tündér Míra című mesejátékát Krizsán Szilvia rendezésében. A bemutatón maga a szerző, Hedry Mária, magyarországi író, költő is jelen volt, akivel az előadás utáni percekben a látottakról, hallottakról, az első benyomásokról beszélgettünk.

Biztos nehéz rögtön az előadás után véleményt formálni egy olyan darabról, melynek ön a szerzője, de talán még izgalmas vállalkozás is, hiszen nincs idő elgondolkodni rajta. Mennyiben nyerte el a tetszését a Tündér Mira zentai színrevitele?

– Nagyon izgultam, ugyanis nem láttam a szövegkönyvet, ezért nem tudtam, mire számíthatok, de nagyon édesre sikerült. Sokkal gyermekibb volt, mint ahogy én megírtam, és egy nagyon kedves, jó és hasznos előadás kerekedett belőle. Az a lényege, hogy a gyerekek tényleg megértsék, vigyáznunk kell a természetre, és ez nem csak egy elcsépelt gondolat, ez szívből jön, hogy így kell cselekednünk. A legcsodálatosabb dolog az a természetes világ, amely körbevesz bennünket, és óvnunk kell azt. A darab erre mutat rá, és erre hívja fel a figyelmet a zentai előadás is.

Hedry Mária (Fotó: Herédi Krisztián)

Mennyiben vett részt a próbafolyamatban?

– Sajnos nem volt rá lehetőség, pedig imádom a színházat, imádok részt venni egy ilyen alkotói folyamatban, de nem olyan egyszerű Budapestről Zentára utazni. Én is dolgozom, nagyon sok a munkám odahaza, és a határhelyzet, a vírushelyzet sem könnyítette meg a dolgunkat, így sajnos én is most láttam először az előadást. Teljes meglepetés volt tehát, és igyekeztem úgy nézni, mintha nem tudnám, miről szól, mikor mi következik. És valóban, egy idő után sikerült úgy bekapcsolódni a darabba, hogy meglepett, ami benne történt, tehát igazán jó lett.

Hogy tetszettek a megoldások, mondjuk, ahogyan a fellázadó vizeket ábrázolták?

– Nagyon tetszett az a három óriásbáb, amely a vizeket jelenítette meg. Nagyon jó megoldásnak találtam. Dramaturgiailag kicsit egyszerűsítették a cselekményt, az eredeti darabban nincsenek betétszámok.

Miért fontos, hogy olyan darabok szülessenek, amelyek felhívják a figyelmet a  környezetvédelemre?

– Végtelenül fontos, és nekem nem ez az első ilyen darabom. A Kukamese című mesejáték a szelektív szemétgyűjtésre hívja fel a figyelmet, az is mese, melyben megelevenednek a kukákban található hulladékok. Sőt, van egy másik előadásom is, amelyben az erdőt akarják kiirtani, szóval nálam visszatérő dolog, hogy a technikai fejlődés, amelyben tobzódunk, mennyire kétélű dolog. Ha nem helyesen használják, tönkremegy a gyönyörű, eredendő, isteni természet. Egyezem Hamvas Béla gondolatával, miszerint a modern ember nem megműveli, hanem kifosztja a földet, és ez áttételesen valóban így van. A meséim erről szólnak, mert nagyon szeretem a természetet. Órákig beszélhetnénk arról, milyen ártalmai vannak ennek a nagyon fejlett világnak, arról, hogy a lelkeket is ugyanúgy roncsolja, mint az élővilágot. Talán egy ilyen darab is felhívja rá a figyelmet. A kapzsi király gonosz tanácsadója biztatására aranyat gyárt a vízből különböző vegyi anyagok segítségével, s az élővilág pusztulni kezd. Előbb a növények, azután a halak, a madarak, s végül a szennyezett ivóvíztől az emberek. Ismerős téma.

Mennyire lehet a környezettudatosság irányába terelni a gyerekeket a színházon keresztül?

– Nagyon, ez az egyik legjobb eszköz. Ha már csak azt vesszük, hogy addig se nyomkodja a telefonját, kütyüjét, amíg az előadást nézi, az is eredmény, ráadásul a színház élő élmény, és azt nem lehet pótolni. A gyerekek ennek a rengeteg technikai eszköznek köszönhetően egy virtuális világot ismernek meg, és nem a valódit, és ennek hihetetlen veszélye van.

Volt már korábban is együttműködésük a Zentai Magyar Kamaraszínházzal?

– Művészeti vezetője voltam a Klebersberg Kultúrkúriának Budapesten, és többször meghívtam őket. Nagyon szeretem a zentai színházat, mert csodálatos dolgot visznek véghez, szinte a semmiből hoznak létre anyanyelvi színházat, és végzik ezt teljes hittel. Szépek az előadásaik, úgy a gyermek-, mint a felnőtt előadásaik. Örülök, hogy most az én mesedarabomat választották. Ha leszek még olyan helyzetben, hogy dönthetek arról, mely színházakat hívom meg, akkor biztos, hogy nekik helyük lesz.