2024. április 26., péntek

A Fekete csillag

Az űrből pottyant, és hirtelen távozott

David Bowie egy 1976-os interjúban arról beszélt, hogy sokat foglalkoztatja az elmúlás gondolata. A halálát különlegessé szeretné tenni, és örülne, ha legalább annyira érdekes lenne mint az élete.

Berlin között a fal

Bowie ünnepelt sztár Amerikában, kokainfüggő, étvágya nincs, teljesen paranoid, aki attól fél, hogy a boszorkányok ellopják az ondóját. Az igen intenzív, Amerikában töltött évek után David Bowie kicibálja James Newell Osterberget, vagyis Iggy Popot a szanatóriumi kezelésről és nekivágnak Európának. A cél a környezetváltozás, a kábítószer-függőség feladása, új, inspiráló környezet megtalálása. Ez a város végül Berlin lesz, ahol Bowie beleszeret a kísérletezős krautrockba, és figyelemmel kíséri azt a sok ellentmondást, amely az ekkor még kettéosztott Berlint jellemzi. Évekig közösen bérelnek egy lakást Iggy Poppal, (napjainkra ez zarándokhely), akinek ekkoriban megjelenő első két szólólemezének (Lust for Life, The Idiot) megírásában Bowie aktívan részt vesz. A nagy rocksztárok nem annyira buliznak, sokkal inkább rekreálódnak, és állítólag ekkor tudnak végleg szakítani a kábítószerekkel.

Bowie itt készíti el a Berlin-trilógiaként emlegetett kiadványait, amelyeken az énekes immár egy komoly arcát mutatja be. A Heroes lemez is ennek a korszaknak az eredménye, amelyen a mindig a kora előtt egy lépéssel haladó művész utat mutat az évek múlva kialakuló post punk hangzásnak. Ezekben az években egy meselemezt is rögzít a Philadelphia nagyzenekarral, amelyen a Péter és a farkas történetet meséli el a legkisebbek számára. A Berlin-trilógiának köszönhetően Bowie-t mindenki komoly művészként ismeri el, ezek a kiadványok viszont közel sem voltak kereskedelmileg sikeresek, inkább art rock lemezek voltak, mint popalbumok.

Dúsgazdag labirintusban

Nem mintha rosszul ment volna az 1970-es évek alatt, de Bowie az előtte álló 1980-as éveket végig rivaldafényben tölti. A pop-rock zenéhez az 1980-as Scary Monsters lemezzel tér vissza, ahol ismét kiélheti a teatralitását. Ezzel egyidejűleg kezdetét is veszi a new romantic korszak, mikor számtalan előadó tűnik fel kellemes zenével, látványos, Ziggy-t idéző androgén imázzsal Bowie hatására. Ekkoriban filmekben, színészként is egyre többet foglalkoztatják. Kezdődik mindez a kultikus és hatalmas botrányt kavart Christiane F. című alkotással, amely lerántja a leplet Nyugat-Berlin képmutatásáról és könyörtelen szárazsággal mutatja be a gyermekprostitúció-kábítószerfüggőség-hajléktalanság háromszöget. Bowie ebben a filmben önmagát alakítja, a későbbiekben pedig gótikus vámpír az Éhség című filmben, koboldkirály a Labirintus című fantasy-ben, játszik az Abszolút kezdőkben, Krisztus utolsó megkísértésében és így tovább…

Ebben az időben a legnagyobb példányszámú lemeze a Let's Dance, annak ellenére, hogy világéletében utált táncolni, ehelyett inkább napi 50 cigarettát szívott. Sokan azzal vádolják meg, hogy eladta a lelkét a diszkóknak, de ez a pop még mindig igen magasan szárnyal bármi felett. A slágerkorszakba talán kissé belefáradva az 1980-as évek végén újabb meglepetéssel rukkol elő. Ismét állandó zenekarral veszi magát körbe és diplomata punk énekes lesz a Tin Machine nevű heavy metal-hard rock zenekarban. A zenekar körútja hatalmas siker, és sokan ünneplik az ekkor már negyedik X-en is túljutott Bowie-t, akinek láthatólag ahelyett, hogy végleg benőne a feje lágya, inkább ismét eljátssza a lázadó kamaszt. A kritikusok megvetően állnak az új formációhoz és az akkori heavy metal műfaj meglovaglásával vádolják őket. Ekkoriban ismerkedik össze a szomáliai származású Iman Abdulmajid szupermodellel, akit feleségül is vesz.

Vissza az űrbe

Az 1990-es évek sok változást hoz magával. Ekkor kerül érdeklődési körének középpontjába az underground, a tömegmédiából teljesen kiszorított zenei kavalkád teljes tárháza. A főbb érdeklődési köre az industrial rock és az elektronikus, jungle, drum and bass zenék. Ez az időszak ezzel a műfajjal való kísérletezésről szól, a fiatalabb generációhoz való felzárkózásról, na és persze arról, hogy mennyire is idegesíti, hogy ezekben az években fél világ azt hiszi, hogy a The Man Who Sold the World egy Nirvana szám. Bowie nagy megtisztelésnek érezte, hogy a tőle bő egy generációval fiatalabb korszakalkotó zenekar feldolgozta az ő egyik első sikerét, de végül állítólag ő maga is megutálta a dalt, annyit játszották a rádiók.
Ötvenedik születésnapját 1997. január 7-én egy nagyszabású koncerten tartja, ahol olyan vendégzenekarok lépnek fel, mint a Foo Fighters, The Cure, Smashing Pumpkins, Pixies, vagy a Sonic Youth. Ezt megelőzően szinte egy évvel korábban iktatják be nevét a Rock and Roll Hall of Fame-be.
A 2000-es éveknek ismét nagy energiabedobással lát neki, ez az időszak ismét visszatérést jelent a rockzenéhez, a sikeres turnékhoz, de minden immár kissé lassabban zajlik. Bowie 53 évesen már szeretne több időt tölteni új családjával és nagyobb kihívást talál lányának nevelésében. A változások olyan gyökeresek, hogy 2004-ben úgy dönt, végleg felhagy a dohányzással.

Mit hoz a következő nap?

Tíz év szünet után 2013-ban lát napvilágot a 25. Bowie stúdiólemez, The Next Day címmel, amely egyszerre talál lelkes kritikákra és rajongói támogatásra. A letisztult hangzású rocklemezzel az újabb generációt is megérinti. Két évvel később már be is jelenti a munkálatok megkezdését az új lemezen, amely 69. születésnapján jelenik meg Blackstar néven. Ez egy ismét újító hangvételű lemez, amelyhez Bowie kiváló dzesszmuzsikusokat válogatott össze, akikkel szándékosan nem egy rock and roll lemezt akartak készíteni, hanem egy felkavaró, múltba merengő, ugyanakkor modern anyagot, mindezt popsláger nélkül. A lemezmegjelenés előtt egy nappal, január 7-én készül el az új lemezhez készített, Lazarus című dal videója, amelyben Bowie a saját haláláról énekel. A sokkot csak az tudja fokozni, hogy minden erre utaló információ nélkül, január 11-én hivatalosan is bejelentik, David Bowie egy nappal korábban elhunyt májrák következtében. A művész már 18 hónappal korábban tudott betegségéről, de mindvégig szigorúan titkolta azt a nyilvánosság előtt. Az utolsó lemez munkálataiban résztvevő zenészek, valamint a videoklipet forgató stáb szerint Bowie végig jó hangulatban volt a munka folyamán. Bowie szépen megrendezte a halálát. A rajongók ezt követően az utolsó lemezt egyfajta rejtvényként kezelik, amelyben folyamatosan keresik a különféle utalásokat. Az biztos, Bowie olyan látványosan távozott a zeneiparból, ahogyan megérkezett.