2022. január 19., szerda

Kéretlen társunk, a rosszkedv

Vidámság, szomorúság. Melyik látogat meg bennünket? És meddig marad? A derű szívesen látott vendég, de mi légyen, ha a szomorúság fészkeli be magát, méghozzá hosszabb időre… Ez utóbbi nyilván különleges helyzetet feltételez; egy pszichiáter tapasztalata szerint általában azok veszik sikerrel az akadályokat, akik következetesen a saját útjukat járják, s keresve az élet értelmét ők az örömökre is rálelnek. Mindehhez a napi tevékenység kínálja a legtöbb alkalmat, az hozza ki belőlünk a legjobbat. Közben azért folyamatosan kell kérdezni önmagunktól: ki vagyok, és mit szeretnék elérni? Tehát a motiváció után is kutatni kell, a hétköznapi életünk így kerülhet kellő mederbe.

Komolyan kell számolni ugyanakkor a mítoszok és tévhitek sokaságával. Az egyik leghamisabb tétel szerint például a szorongás veszélyes, mivel gyakorta fizikai tüneteket is kivált. Szapora szívverést, szorító érzést a mellkasban, szédülést és így tovább. Ezektől viszont nem kell tartanunk, hiszen például még a legintenzívebb pánikroham csúcsán is csak annyira gyorsul fel az ember szívverése, mint egy közepesen erős edzés közben. Valódi gondok akkor kezdődhetnek, ha valaki a szorongás miatt kezd el szorongani – ez csak fokozza a rossz érzést. Jobban tesszük, ha egyszerűen nem aggódunk a pillanatnyi szorongásunk miatt, hanem elfogadjuk azt, mert annak ereje és intenzitása ekkor egy idő után csökkenni kezd. Ezt egy másik szakember állítja, aki szerint el kell vetni azt a tételt, miszerint a hatékony kezelés érdekében okvetlenül tisztában kellene lennünk szorongásunk lényegével. Megfigyelések igazolják, hogy a szorongás eredeti okának ritkán van köze ahhoz, ami ezt a szorongást a jelenben fenntartja. És a stressztől sem szükséges óvakodnunk. E kellemetlen állapotban ugyan természetes reakciónak tűnik, hogy az ember próbálna megnyugodni, csöndben elvonulva, de ebben az esetben az agy csak azt tanulja meg, hogy a szorongás félelmetes. Holott két különböző dologról van szó: a félelem egy gondolat (vagy gondolatsor), míg a szorongás egy érzés. A megoldás: próbáljuk meg elfogadni a szorongásunkat. Az egyetlen módszer, amivel hosszú távon csökkenteni lehet a szorongást, ha megtanítjuk az agyunknak, hogy a szorongás – akármilyen rossz is – veszélytelen.

Gyorsan pergő élete volt, harmincévesen például már megélte a második világháborút, hazaszökött a hadifogságból és a csehországi deportálásból is. Merthogy megvan benne az a képesség, hogy történjen bármi, mindig feláll és továbblép, minden helyzetben feltalálja magát, és nem adja fel. Hiszi, hogy mindenkinek van őrzőangyala, de neki legalább ötven.

Ezt tanácsos szem előtt tartanunk akkor is, ha a boldogság után vágyunk. Merthogy annak is megvannak a sajátos akadályai. A túlzott elvárások például, amelyek egy darabig akár hasznosak is lehetnek, az érzelmi stabilitásnak azonban más a képlete. Tehát: figyeljünk jobban az elvárásainkra, s próbáljuk meg azokat nagyobb mértékben a valósághoz igazítani. Vagy egyszerűen szabaduljunk meg tőlük. Teljesen. Ugyanígy felesleges a jövő miatti aggódás is – ez amúgy valóban komoly stresszkiváltó. Fogadjuk el inkább – bár ez sokkal nehezebb –, hogy az életben sajnos minden bizonytalan.

 A magyar köztudottan nem tartozik a jókedvű népek közé, sírva vigadunk, s ilyeneket énekelünk, hogy „Beteg vagyok, fáj a szívem, szüntelenül gyötör a búbánat, / Álmatlanul virrasztok át könnyes szemmel hosszú éjszakákat”. De lehet-e másként? Tehetünk-e valamit a rosszkedvünk ellenében? Erre lehet példa a felvidéki Rudi bácsi. Akik ismerik, azt mondják, a kora nem látszik. Vitális, szellemileg és fizikailag is. Kilencvenöt éves korában ültetett három gyümölcsfája már terem. A mai napig biciklin jár bevásárolni. 1921-ben – nem tegnap volt – az akkor született kisfiúnak az anyakönyvben a 100-as sorszám jutott, amely mintegy előrevetítette a jövendőt. Gombos Rudolfot a minap köszöntötték Nádszegen, annál inkább, mert ő az első olyan lakosa a közel négyezer lakosú községnek, aki megérte a századik születésnapját. Gyorsan pergő élete volt, harmincévesen például már megélte a második világháborút, hazaszökött a hadifogságból és a csehországi deportálásból is. Merthogy megvan benne az a képesség, hogy történjen bármi, mindig feláll és továbblép, minden helyzetben feltalálja magát, és nem adja fel. Hiszi, hogy mindenkinek van őrzőangyala, de neki legalább ötven.

A kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka, egyszerű a válasza: „Szerelmesnek kell lenni, mert ahol szerelem van, ott béke is van, egyetértés és boldogság.” Miután a felesége meghalt, harmincöt évig volt egy élettársa, annak elhalálozása után új társat hetvenévesen talált, akivel huszonegy évig élt együtt. Mint mondja, ma is imádja a szépasszonyokat, a magyar dalokat meg a kártyát.

A születésnapi ünnepségen a régió legendás cigányprímása húzta el a kedvenc nótáját, külön köszöntötték ugyanakkor a veterán focisták is: bajnoki mérkőzésük előtt Rudi bácsi végezhette el a kezdőrúgást.