2022. január 25., kedd

Aki Thália szekerét tolja, nyelvünket, kultúránkat őrzi

Faragó Árpád színművész, színházi közíró köszöntése kilencvenedik születésnapján

Faragó Árpád nyugalmazott színművész, Kilátó mellékletünk rendszeres szerzője ma 90 éves. Hercegszöllősön született 1931. december 3-án, a drávaszögi Karancson töltötte a gyermekéveit, Kiskunhalason, Mohácson, Szabadkán járt gimnáziumba. Színészi pályafutását a Zombori Népszínházban kezdete, majd a szabadkai Népszínházban játszott, innen az Újvidéki Rádió „láthatatlan színházába”, a drámaegyüttesbe került. Az Újvidéki Színház igazgatói posztját 1985 és 1995 között töltötte be. Amikor 1995-ben nyugdíjba vonult, az amatőr színjátszó mozgalom iránt tanúsított korábbi figyelme meghatványozódott. Négy könyve jelent meg, amelyek színjátszásunkról, ennek jeles művelőiről szolgálnak értékes adatokkal. Az amatőr színjátszó mozgalom kincseskönyve például a Nem sírt ásunk, hanem fundamentumot című kötete. Az alábbiakban Gondi Martina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója és Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke születésnapi köszöntőjét olvashatjuk.

Kedves Árpi bácsi! Nagy-nagy szeretettel köszöntjük születésnapján! Kívánjuk, hogy még sokáig részesüljünk a figyelméből és a szeretetéből – még ha ez önző kérés is.

Sohase felejtem el első találkozásunkat Bácsfeketehegyen. Éppen csak megkezdtem munkámat a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben, az első program, amin részt vehettem az amatőr színjátszók találkozója volt. Miért is nem felejtem el? Mert Árpi bácsi komolyan vett – annak ellenére, hogy nagyon pályakezdő voltam és rendkívül kevés ismeretem volt a közművelődés valóságáról régiós szinten. Ami programokat Árpi bácsi akkor felvetett, megvalósítottuk. Így lett amatőrszínjátszó-képzés, először csak négynapos, majd ebből nőtt ki hirtelen a MAdT tábor. Így lett drámatár, amit azóta is bővítünk. Nemcsak a drámák nagy része származik Árpi bácsitól, de maga az ötlet is! Elköteleződése az amatőr színjátszók felé örök. Kíséri munkájukat, olvassa a Súgót, újságcikkekben emlékezik meg évfordulókról, az amatőrök nagyjairól, ugyanakkor követi a történéseket és ezekkel kapcsolatos reflexióit olvashatjuk a vajdasági magyar sajtóban.

Szívében él Drávaszög, de ő nem elégszik meg a hallgató emlékezéssel. Könyvet ír, fotóanyagot kutat és bevonja ebbe a fiatal munkatársakat, segítsenek evezni a szerkesztés nehézségei mentén egészen a kiadásig. Ha címet kellene adnom ennek a köszöntőnek, azt adnám: Örök elköteleződésben. Amikor találkozunk, mindig megtelik az univerzum szeretettel – a segíteni akarás szeretetével, az örök színház szeretetével, az örök változás és fejlődés szeretetével. Drága Árpi bácsi! Had tanulhassunk még többet magától az elkövetkező években.

Gondi Martina

 

Isten éltesse, Árpi bácsi!

A kilencvenéves Faragó Árpádot köszöntjük a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, de megannyi műkedvelő társulat, színjátszó, csoportvezető, szervezőtitkár, rendező nevében is.

A kilencvenéves Faragó Árpádot köszöntjük, a színművészt, a nyugalmazott színigazgatót, színjátszó mozgalmunk fáradhatatlan istápolóját. Azt a személyt, aki megannyi közösségépítő, közösségszervező, de társulat arcélét is megrajzolta!

Azt a személyt, aki igazán a közösségben folyó művelődést élteti, abban látja megmaradásunk zálogát; aki minden megszólalásával arra kér és buzdít, hogy lopjuk vissza minden településünkre a műkedvelés ebbéli formáját és szeretetét; aki arra buzdít és kér, hogy végezzük el mindennapi feladatunkat az utánpótlás kinevelése érdekében; aki arra ösztönöz és tanít, hogy miként lehet felmutatni és ünnepelni egyszerre az embert, a művészt és a közösséget!

Egy olyan személyt köszöntünk, akinek barátsága, szeretete, szolgálata az életet tanítja: a ragaszkodást, a szülőföld- és az anyanyelvszeretetet, az élethosszig ki- és megtartható őszinte rajongást, és a hitet, a hittel kiküzdött mindennapokat.

Sutus Áron