2022. január 29., szombat

Nem ismétlés következik

Az előrehozott parlamenti választások sokkal nagyobb küzdelmet hoznak majd, mint a tavalyi, rendes időben megtartottak

Logikus döntés született azoknak az ellenzéki pártoknak a táborában, amelyek nem szívesen működnek együtt minden más ellenzéki csoportosulással, s nem voltak elégedettek az országban lefolytatott pártközi dialógus eredményeivel sem: azzal a dialógussal sem, amely a parlament illetékes testületén belül folyt, s mely végül konkrét megállapodásokat is eredményezett, s azzal sem, amelyiket az Európai Parlament küldöttsége koordinált, s melynek végleges megállapításai kapcsán az ellenzéknek ez a része számos fenntartást fogalmazott meg. A logikus döntésnek két alapvető eleme is van: az egyik, hogy a tavalyi parlamenti választásokon taktikaként választott bojkottól elálltak, mivel teljesen világossá vált, hogy nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket, s egy meglehetősen bonyolult politikai helyzetet idézett elő az országban, melyben a hatalmat ugyan állandó kritika éri belföldről és külföldről egyaránt amiatt, hogy nem jutott be ellenzéki hang a parlamentbe, az ellenzéket viszont ettől függetlenül továbbra is megfosztja attól a lehetőségtől, hogy az arra kijelölt országos intézményben, történetesen a parlamentben adjon hangot aggályainak, elégedetlenségének. A második eleme e logikus döntésnek az, hogy Marinika Tepić vezeti majd a szóban forgó pártok által összeállított ellenzéki listát, a Szabadság és Igazságosság Pártjának, a Demokrata Párt, a Néppárt, a Szabad Polgárok Mozgalma, a Fordulat Mozgalom és a szakszervezetek koalíciós listáját. Azért tűnik elsőre logikusnak, mert az elmúlt évek ellenzéki politizálásának kulcsfigurájává nőtte ki magát Dragan Đilas korábbi demokrata párti belgrádi polgármester új szervezetének alelnöke, az ellenzéki politikusok közül – ha leszámítjuk a hatalomhoz közel álló kereskedelmi televíziók műsoraiban szereplő Vojislav Šešeljt és Čedomir Jovanovićot – éppen ő kapta a legnagyobb médiafigyelmet, hiszen nem volt olyan évszak, amikor ne mutatott volna rá valamilyen botrányra, jelenlegi tisztségviselőhöz vagy hatalomhoz közel álló politikushoz kapcsolódó visszaélés gyanújára. Emlékezzünk csak vissza a Slobodan Tešićhez fűződő fegyverbiznisz vagy a jelenlegi védelmi miniszter elhunyt apjának nevéhez kötött fegyverszállítási vádakra, esetleg a Dragan Marković Palma kapcsán elhangzott, fiatalkorú lányok mulatságokon történő kihasználására vonatkozó vádakra. Olyan botrányok voltak ezek, amelyekkel az elmúlt években minden alkalommal az említett politikus állt a nyilvánosság elé, s – nem belemerülve abba, hogy melyik tűnik megalapozottnak és melyik nem, melyikkel kellett volna foglalkozniuk behatóbban az illetékes állami szerveknek és melyikkel nem – tény, hogy Tepić az ellenzék kulcsszereplőjévé formálódott, ezért aztán teljesen egyértelmű választásnak tűnik listavezetői szerepe az április harmadikai előrehozott parlamenti választásokon.

Az ellenzéki vezetők (Fotó: E-Stock)

Sokáig számított aktuális témának a szerb politikai színtéren, hogy melyik ellenzéki választási taktika lenne a legjobb a soron következő megmérettetésre. A legtöbbek nyilatkozata alapján az derült ki, hogy a bojkott gondolata már nemigen foglalkoztatja e szervezeteket, így felmerült a lehetősége annak, hogy a pártok egy közös listával vegyenek részt a választásokon, de annak is, hogy több koalícióban induljanak, nem eltántorítva a szavazástól így azokat sem, akik ideológiai különbség miatt esetleg nem hajlandók támogatni az adott koalíciót, amennyiben annak részét képezi egyik vagy másik ideológiailag eltérő beállítottságú párt is. Amikor a Dveri szélsőjobboldali mozgalom bejelentette, hogy ami őket illeti, indulnak a választásokon, s nem érdekli őket, melyik párt milyen döntést hoz végül akár az indulás, akár a szereplés módja kapcsán, már látni lehetett, hogy egy egységes listának minimálisak az esélyei.

Ami azonban továbbra is kérdés: ki lesz majd az ellenzéki államfőjelölt, jövő tavasszal ugyanis államfőválasztás is lesz a parlamenti voksolás mellett. Sokan sokféle álláspontnak adtak hangot, egyesek szerint Tepić lenne az egyértelmű választás, mások szerint Zdravko Ponoš, a Vuk Jeremić által vezetett Néppárt alelnöke lenne az ideális jelölt. Éppen most hoztak létre egy weboldalt, melyen szavazhatnak a polgárok, kit tartanak ideálisnak arra, hogy legyőzze Aleksandar Vučićot.

Ha számos kérdés számít is rejtélynek még április harmadika kapcsán, abban már most biztosak lehetünk, hogy a megmérettetés, a szavazatokért folytatott küzdelem sokkal erőteljesebb lesz már csak a szereplők száma következtében is, mint tavaly, a pandémia kellős közepén volt.