1945. november végén, az Újvidéken megjelenő Magyar Szó duplán ünnepi száma jelent meg. Az egyik ünneplésre jogosító esemény az 1943-ban, a boszniai Jajceban megrendezett, Jugoszláv Népek Antifasiszta Tanácsa második értekezletét és annak „történelmi döntéseit” volt hivatott ünnepelni. A másik ünneplésre való ok pedig, az aznap összeülő „alkotmányozó nemzetgyűlésnek” az értekezlete, amelyen végérvényesen eltörölték a régi jugoszláv királyságot és kikiáltották az új, a Jugoszláv Kommunista Párt által vezetett köztársaságot, amely az előterjesztett alkotmánytervezet alapján „demokratikus, föderatív köztársaság” volt.
Már akkor tudni vélték, hogy az a nap, az ország „örökös ünnepe” lesz majd. Az ünnepségek Vajdaság-szerte, már november 28-án megkezdődtek. Így, az akkor még csak „Noviszádnak” nevezett Újvidéken is, ahol a városon keresztül nagy tömegek vonultak végig, és énekelve, transzparenseket hordva „hirdették lelkesedésüket az új köztársaságért”. Az ünnepet, a „történelmi napot” fellobogózott város várta. A felvonuló tömegek énekelve és zászlókat lengetve éltették Tito marsallt és Sztálin generalisszimuszt, arcképeiket a felvonulás élén hordva. Az újvidékiek már a délelőtt folyamán gyülekeztek a város körzeteinek központjaiban és a Felszabadulás téren, ahol egyre növekvő csoportokban, a hangszórók híreit várták, a hideggel is dacolva, táncolva és énekelve ünnepeltek.
Délután, a városban tűzijátékot rendeztek, majd a kora esti órákban, tízezres tömeg gyűlt össze, „szinte áhítattal hallgatták a kiáltvány szavait”. Az újságíró szerint a lelkesedés szinte „leírhatatlan” volt. A Szabadság téren a városi népbizottság nevében Kekić, majd Dobos István vasmunkás szóltak, őket Alimpije Popović a városi népbizottság elnöke követte, szerb és magyar nyelvű beszédekkel. A szónokok a nagy nap jelentőségéről, a múltról, a királyság korszakáról és a népfelszabadító harc vívmányairól szóltak. Kiemelték az alkotmányozó nemzetgyűlés történelmi jelentőségét az új ország számára. Az ünneplés és az alkalmi összejövetelek a késő éjszakai órákig tartottak. Az újságcikk szerint ezt a napot a „nép avatta ünnepé”.
Az ünnep, az ünnep volt, de a háború utáni életet, a mindennapokat nehézségek is jellemezték. A kereskedéseknek új zárórát rendelt el a Vajdasági Népszkupstina Kereskedelmi és Közellátási Ügyosztálya a „tüzelőanyag és árammegtakarítás céljából”. Az élelmiszerek árusításával foglakozó kereskedések kivételével, az összes kereskedés bevezethette a szünet nélküli munkaidőt. Az élelmiszerek árusításával foglalkozó kereskedésekre továbbra is vonatkozott az addig is hatályban lévő zárórarendelet azzal, hogy a tejtermékeket, pékkészítményeket és főzelékfélék árusításával foglalkozó kereskedéseknek reggel 8-tól 12-ig és délután fél 4-től 7 óráig kellett nyitva tartaniuk. Hírként közölték, hogy a noviszádi kórház magyar közalkalmazottai, mintegy negyvenen, arra az elhatározásra jutottak, hogy ők is részt vesznek az akkor már folyamatban lévő „szerémségi magyar faluépítő akcióban”, amelyet azzal a céllal indítottak, hogy a vajdasági magyarok pénzt gyűjtsenek a háború alatt lerombolt szerémségi falvak újjáépítéséért.
A mozgalom céljait Steinitz Tibor ismertette. Az összejövetelen gyűjtőbizottságot választottak, amelynek elnöke dr. Fodor Dénes, alelnöke Siket István, titkárai Széger Mihály, és Morvai Viktória, pénztárosa, Fehérvári Elemér, ellenőrei pedig, Csábi István, Kis Eszter, és Darabos Katica lettek. A városi faluépítő bizottság örömmel mondott köszönetet a kórházi dolgozók áldozatvállalásáért és a begyűjtött 26.500 dinárért. Csábi István, a kórház fűtője, viszont arra kérte a vrdniki bánya bányászait, hogy naponta mindegyikük, csak 5 kiló szenet bányásszon a noviszádi kórház betegeket melegítő kazánja számára.
Azon a november végi napon, az újvidékieknek azt is tudomásul kellett venniük, hogy a Dunát áthidaló ideiglenes pontonhidat november 27-én szétbontották. A hír azt is tudni vélte, hogy a hídon 6-7 napig szünetel majd a forgalom. A gyalogosokat és a járműveket kompon szállították át a Dunán. Felhívták a lakosság figyelmét arra, hogy a híd forgalomba helyezéséig korlátozták az utazások számát annak érdekében, hogy elkerüljék az esetleges utastorlódást, mert az akadályozta volna a gyors közlekedést. A kompon a leszerelt harcosokat előnybe részesítették. S mindennek ellenére, a városban ünnep volt.
