2022. szeptember 27., kedd

Izgalmakkal teli finálé

Hétfőn véget ért a tizenharmadik Desiré fesztivál

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Desiré fesztiválja az utolsó két napra is bőven tartogatott izgalmakat a kortárs színházművészet és a zene kedvelőinek is.

Vasárnap a tavaly fiatalon elhunyt Igor Vuk Torbica utolsó rendezését láthattuk, a Piroti Nemzeti Színház Félelem című produkcióját. Az előadás Franz Xaver Kroetz drámai szövegeinek ihletésével készült, de Igor Vuk Torbica szerzői munkájának tekinthető. Utolsó előadása egy akár thrillerbe is illő történeten keresztül sok mindent taglal, egyebek közt a csoportos manipulációt, a társadalom anomáliáit, az emberekbe ültetett félelemeket, egyáltalán az emberi természetet. A Félelem a groteszkbe hajlik, képes megnevettetni és a mosolyt az arcra fagyasztani egyaránt.

Jelenet a Félelem című előadásból (Fotó: Lukács Melinda)

Igor Vuk Torbica tavalyelőtt két előadással is részt vett a Desirén, egyik a Bitolai Nemzeti Színházzal készített Bakkhánsnők, a másik pedig a Zombori Nemzeti Színház és az újvidéki Szerb Nemzeti Színház koprodukciójában létrejött Tartuffe. Tavaly a KDSZ-ben kellett volna rendeznie. Igor Vuk Torbica a generációja egyik legjobbika volt, a régiónk egyik legkeresettebb rendezője. Egyebek közt erről is beszélt Aleksandar Radulović, a Piroti Nemzeti Színház művészeti vezetője és színművésze:

– Ezzel a produkcióval jegyzem a húszéves színházi alkotómunkámat, ő pedig az előadással nagy szívességet tett nekem. Nagyon szerettem volna vele dolgozni, de azt nem gondoltam, hogy erre sor kerülhet, legalábbis nem ilyen gyorsan. A vele való munka nagyon inspiratív volt. Nem is szeretek beszélni arról, hogy már nincs közöttünk. Játszani az előadást amióta elhunyt, nagyon megrázó a számunkra. Azóta úgymond másmilyen dimenziót kapott, de mindenképpen azt szeretnénk, ha minél többen láthatnák. A félelemről szól, de ugyanakkor ez egy melengető emberi történet is, Igor Vuk Torbica azt akarta, hogy a produkcióban a saját nevünket, becenevünket használjuk. A piroti színház egyébként nem ódzkodik a kihívásoktól, szereti a sokrétűséget és igyekszik lehetőséget adni fiatal rendezőknek. Talán nem sokan tudják, de néhány évvel ezelőtt A Gézagyerek című előadással képviseltük Szerbiát Debrecenben, a Deszka kortárs magyar drámák fesztiválján – hallottuk Aleksandar Radulovićtól.

Szintén vasárnap, a Mezei Szilárd Ring Consort adott koncertet a Kortárs Galériában. Koncert a galériában, egy színházi fesztiválon... Megfogalmazódhat a kérdés: hol itt a színház, azon túl, hogy a kortárs színházművészetben akár a zene, a hangok, vagy a hangszerek prezentálása is az lehet. A válasz: a fejekben. Színház, képek, film... kiben mi játszódik le. A régizene, jazz, népi és ún. meditatív elemekből álló kortárs improvizatív koncert nagy élményt nyújtott. A formációt Mezei Szilárd (brácsa) mellett, Szvetnyik Margit (hegedű), Csányi Zoltán (nagybőgő) és Jenei Kornél ütőhangszeres alkotja, utóbbi körül megszámlálhatatlan keleti hangszert láthattunk. A kvartettről Mezei Szilárdot kérdeztük:

– Ez egy friss formáció, tavaly alapítottuk meg. Szegeden tartottam egy műhelymunkát és tulajdonképpen abból nőtt ki, de a régizene és az improvizációk ötvözete már egy jó ideje foglalkoztat. Néhány koncertet sikerült tartani, de a pandémia miatt sajnos sok lett lemondva. Ezzel a kvartettel még csak most kezdtünk el kutatni, most indultunk el a közös zenei úton – tudtuk meg.

Mezei Szilárdhoz egyébként számos színpadi produkció zenéje is köthető, és dolgozott olyan előadások zenéjén is, amelyeket a testvére, Mezei Kinga rendezett. Mezei Szilárdot a közös munkáról is kérdeztük:

– Bizonyos szempontból könnyű, részben pedig nehéz, de teljesen más, mint amikor más rendezővel dolgozok. Nagyon jól ismerjük egymást, és amennyire jó a túl közeli kapcsolat, annyira problémás is. Nem könnyű a közös munka, mert mindkettőnknek meg kell tartanunk a profi hozzáállást – mondta Mezei Szilárd.

A belgrádi Bitef Színház Mozgás című előadását vasárnap és hétfőn is megtekinthette a közönség. Úgy alakult, hogy a Desiré hétfői zárónapja a visszatérőké volt. A Mozgás rendezője Jovana Tomić, ő rendezte az Újvidéki Színházban Az isteni Dzsoni parázna napjait, amelyet a fesztivál második napján láthattunk. A Mozgás ideje alatt, a nézők csoportokra osztva bebarangolták a Kosztolányi Dezső Színházat. Öt monológot hallhattunk, öt színésztől, öt intim hangulatú jelenetben, amelyek közül az egyiket például az öltözőben, a másikat a női mosdóban játszották. Mivel a jeleneteket egyszerre csak kis csoportok tekinthetik meg, a színészek számára ezt azt jelenti, hogy az előadás idején a monológjukat háromszor, négyszer vagy ötször adják elő, attól függően, hogy a közönségből hány csoport alakult ki.

Mezei Szilárd a Desirén (Fotó: Lukács Melinda)

Hétfőn este visszatért a budapesti Átrium színház is, néhány nappal korábban a Holtverseny című monodrámát mutatták be, ezúttal pedig a Kultúrbrigáddal közösen létrehozott Mefisztót, amelyet Klaus Mann művének motívumai alapján és számos más forrásanyag felhasználásával Urbán András rendezett. Ő is visszatérő, csütörtökön ugyebár a Bitolai Nemzeti Színházban készített előadását láthattuk. Hétfőn este a szabadkai színpadra a zentai születésű Nagyabonyi Emese is visszatért, akit korábban többször láthattunk a KDSZ előadásaiban, ezúttal pedig a kortárs kabarés hangulatú Mefisztóban Alföldi Róberttel, Péterfy Borival, Hartai Petrával, Huzella Júliával és Tornyi Ildikóval játszik.

A fesztivál utolsó előadása, a budapesti Hodworks Amber című előadása visszahozta az intim hangulatot. Ők is visszatérők, hiszen már több ízben szerepeltek a Desirén, jól ismertek a fesztivál előadásait rendszeresen látogató közönség számára. A Desirét a szicíliai Jacarànda zenekar koncertje zárta, ők a legutóbbi Malomfesztiválon léptek fel és már akkor gyarapították a rajongótáborukat.

Lezajlott tehát az idei, 13. Desiré fesztivál is, amelynek a tizenhármas szám egyáltalán nem hozott balszerencsét. Sokféle előadást láthattunk és ami a látogatottságot illeti, az is bebizonyosodott, hogy a közönség még ebben a nehéz, bonyolultabb időszakban sem hagyja cserben a Desirét, és a Desiré sem hagyja cserben a közönségét.