2022. január 29., szombat

A határokat feszegetve

Zágrábi, zenicai és újvidéki produkciókat is láthattunk a hétvégén a Desirén

Két produkciót tekinthettünk meg szombaton este a Desiré fesztiválon. Az egyik a zágrábi Grupa és a Triko Cirkus színház koprodukciójában, Dario Fo olasz, irodalmi Nobel-díjas drámaíró szatirikus misztériumjátéka alapján, Lee Delong rendezésében készült Buffo misztérium volt. Dario Fo igencsak megosztó figurának számított, őt és feleségét is több ízben halálos fenyegetés érte és meg is támadták őket. A Buffo misztérium tulajdonképpen középkori monológokat sorakoztat fel, ezeket Dražen Šivak előadásában láthattuk, aki a produkciójába azt is beleszőtte, hogy a pénzügyi és járványügyi helyzetre való tekintettel játszik el egyszerre több szereplőt. Végeredményben ez egy monodráma volt, habár a színpadon mindvégig egy zenész is jelen volt:

Dražen Šivak a Desiré színpadán (Fotó: Lukács Melinda)

– 2019-ben mutattuk be az előadást. Kezdetben kerültem a monodráma kifejezést, mert az a tapasztalatom, hogy az elrettenti az embereket. Ezekben a pandémiás időkben viszont igény mutatkozott ilyen produkciókra és ennek köszönhetően sokat utaztunk. A Buffo misztérium valójában középkori vándorszínészek által kiforgatott bibliai történetek, akkoriban ugyanis ezek a motívumok voltak népszerűek. Úgy gondoltam, ez érdekes lehet a mai időkben is, és szinte százszázalékosan hűek maradtunk Dario Fo szövegeihez – állítja Dražen Šivak, aki ugyan filmezéssel is foglalkozik, de az elmondása szerint a színház izgalmasabb a számára, mert a színészt sokkal jobban és folyamatosan igénybe veszi.

A másik szombati előadás két és fél óra hosszát tartott és a Jadranban játszották. Ez a zenicai Boszniai Nemzeti Színház, Selvedin Avdić szövege alapján, Selma Spahić rendezésében készült Hét félelem című misztikus hangulatú produkció volt, amelynek első felvonását a közönség a színpadon ülve láthatta, a másodikat pedig a nézőtérről. Az előadás nagy vonalakban a traumákról, a félelmekkel való szembenézéséről szól, amely során úgy a főhős, mint a nézők számára is eltörlődik határvonal a valóság és a képzelet között.

A Boszniai Nemzeti Színház harmadszor lépett fel a Desirén, az egyik a Moja fabrika című produkció volt ugyanettől az írótól és rendezőtől. Selma Spahić már maga is visszatérőnek számít, a rendezésében készült Kokošt 2016-ban láthattuk a Desirén, a következő évben pedig Hajnali 4 címmel a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban rendezett előadást. A Hét félelem több mint tíz szereplőt sorakoztat fel, erről beszélt egyebek közt Miroljub Mijatović, a Boszniai Nemzeti Színház igazgatója:

– A többszereplős előadásokat egyébként is bonyodalmas utaztatni, ezekben a pandémiás körülményekben pedig még inkább. Ezért mostanában inkább kisebb létszámú produkciók jönnek létre. Talán épp ezért kívántunk meg egy nagy előadást készíteni, sok szereplővel, és belevágtunk. Mindenkinek hiányzott már az a fajta munka, amikor energiákat adhatunk át egymásnak – hallottuk az igazgatótól.

Jelenet a Három tél című előadásból (Fotó: Lukács Melinda)

A péntek esti produkció, szintén több mint tízszereplős volt, és még a Jadran színpad előcsarnokában elkezdődött. Itt először a közönség arról értesülhetett, hogy ez bizony egy négyórás előadás lesz. Habár a Desiré programjában ez szépen fel van tüntetve, több ember arcára is kiült a rémület. Szerencsére ez nem látszódott a védőmaszkoktól, erről csak az elkerekedett szemek árulkodtak. Az újvidéki Promena Akadémiai Színház, Tena Štivičić szövege alapján, Jasna Đuričić rendezésében készült Három tél című produkciójáról volt szó. Az előadásban fiatalok játszanak, akiknek tulajdonképpen ez volt a diplomamunkájuk 2018-ban, amikor bemutatták. A Három tél történetszövése, három, történelmi szempontból kulcsfontosságú időszakban – 1945-ben, 1990-ben és 2011-ben – követi egy zágrábi család és a házuk, az otthonuk történetét. Mindhárom évszám fontos fordulópontot jelent nemcsak az előadás hőseinek életében, hanem az egykori Jugoszlávia történelmében is. A produkcióban a három időszak eseményei párhuzamosan kísérhetőek, így világossá válnak azok a pillanatok, amikor az újabb korban a család visszatekint a múltra.

Az egyik szereplő, Staša Blečić elmondása szerint, az előadás készítése során sokat megtanultak a térségünk történelméről:

– Tulajdonképpen szinte teljesen mindegy az, hogy Zágrábban játszódik. Ezzel az erővel Belgrádban is lehetne, mert ez egy balkáni sztori, a mi történetünk – hallottuk a színésznőtől.

Aljoša Đidić úgy gondolja, hogy ami a legfontosabb, hogy az előadás a nőket helyezi középpontba:

– Női történeteket láthatunk, ezeket az időszakokat főleg a nők helyzetén keresztül vizsgáljuk meg. Jellemzően nem sokat foglalkozunk azzal, hogy a nők hogyan éltek meg különböző korokat, ezen szeretnénk változtatni – mondta Aljoša Đidić.

Kár volt megijedni az elején, a Három tél egy nagyon emberi és szívmelengető produkció lett, amely a Desiré nézőinek a tetszését is egyértelműen elnyerte, hiszen a közönség állva tapsolt a végén.