2022. január 28., péntek

Andersen fenyőfája és a norvég mikulása

(Kulturális hírek ki kicsodája)

Andersen teljes neve: Hans Christian Andersen. Dán költő és meseíró. A fenyőfa az ő meséje. Az írás címe úgy is érthető, mintha egy Andersen nevű valakinek volna egy fenyőfája. Andersen lehet férfi, lehet nő, valamint élhetünk Esterházy Péter definíciójával is ebben a kérdésben. A fenyőfa pedig állhat Andersen kertjében, de az is lehetséges, hogy csak az emlékeiben él vagy áll a fenyőfa, mint karácsonyfa. De az is lehetséges, hogy újévi fenyőként él Andersen emlékeiben vagy áll a kertjében, mert nem vágták ki, hanem lampionokkal díszítették. Számos lehetőség van, ezért kell pontosítanunk, kire és mire is gondolunk, amikor leírjuk a címet: Andersen fenyőfája.
Andersen dán költőt és meseírót elsőként Szendrey Júlia fordította magyarra. Szendrey Júlia a magyar költő és forradalmár, Petőfi Sándor özvegye volt. Később mások is fordították a világ legnagyobb mesemondóját. Kihúzok néhány meséskönyvet a könyvespolcról azok közül, amelyekben emlékeim szerint szerepel Andersen-mese: A T. Aszódi Éva szerkesztésében, 1972-ben megjelent Kis gyermekek nagy mesekönyve című kiadványban a Borsószem királykisasszony szerepel Lányi Viktor fordításában. A Móránál 1975-ben, Schindler Anna válogatásában és szerkesztésében megjelent meséskönyv, A zöld madár nyitómeséje A fenyőfa. Ugyanabban az évben jelent meg az Andersen legszebb meséi című kötet, amelyben Rab Zsuzsa átdolgozásában ismerkedhettünk Andersen meséivel. A Harmadik meséskönyvem című, 1971-es kötetben is szerepel Andersen-mese, de abban is, akárcsak A zöld madárban, az összbenyomás volt a fontos, az összes mese nyújtotta élmény. A válogatásokban volt a titok. Oscar Wilde, Maeterlinck, Gorkij, Vera Ferra-Mikura, Kipling…
Kulturális hír, hogy megjelent, illetve előrendelhető a Hans Christian Andersen: Mesék és történetek I–IV. kötet. A régi könyvek között rálelhetünk a Nagy írók – nagy írások sorozatban a Genius kiadásában, Hevesi Sándor fordításában.
1926-ban Babits Mihály írt a Geniusnál megjelent kiadásról a Nyugatban, Andersen összes meséi címmel. Nagyon szeretem ezt az ajánlót, különösen azt, ahogyan elindítja. „Azok közé tartozom, akik nem olvasták Andersent gyermekkorukban. Az volt róla az eleve megformált véleményem, hogy »lányoknak való«. Éppoly kevéssé jutott volna eszembe hozzányúlni, mint babával játszani. Később, oly korban már, amikor a megnőtt fiúk babával is szívesen játszanak – legalább felnőtt s eleven babával –, egyszer elővettem ezt a babaszobába száműzött könyvet, s azóta mindig újra s újra. Tökéletesen felnőtt könyv ez és eleven: éppoly igazságtalanság a piros polcra helyezni, az elszakíthatatlan Ábécé és a beszélő mackó közé, mint akár Gullivert vagy Don Quijotét. S ezért örömmel kell üdvözölni első teljes magyar fordítását, mely most lett teljessé, négy kötetben, Hevesi Sándor fordításában, s egész megjelenésével végleg és határozottan tiltakozik a piros polc ellen.”
Szintén kulturális hírként jött velem szembe a When Harry Met Santa című videóról szóló cikk, amelyből megtudhattam, hogy a norvég postaszolgálat karácsonyi reklámjával emlékezik meg arról, hogy náluk ötven éve dekriminalizálták a homoszexualitást. „Dear Santa, all I want for Christmas is You” – írja a norvég Harry. Viszont a magyar fordításban Télapó helyett Mikulás szerepel („Kedves Mikulás, csak téged akarlak karácsonyra.”).
Szomorú és hiábavaló várakozással teli karácsonyok elé néz az a Harry, aki karácsonykor várja a Mikulást. Bár ha jobban belegondolunk, nem eldönthető pontosan, hogy miképpen is van ez Harry és a Télapó között, hiszen a kulturális tudósítás címe az, hogy: Egy férfiba szeret bele a Mikulás egy norvég karácsonyi reklámban. Lehet, hogy egyszerre történt a dolog, amíg Harry írta a levelet, a Santában is megjelentek az érzelmek. És akkor úgy van, ahogyan egy másik cikk beharangozza ezt a kisfilmet, hogy egymásba szerettek. Viszont ebben a címben is hiábavaló lesz a várakozás: A norvég posta karácsonyi reklámjában egymásba szeret egy férfi és a Mikulás.
Akárhogyan is van ez érzelmileg, ahhoz, hogy a magyar nyelvben a norvég Harry és a piros puttonyos, decens úr találkozzanak, ki kellene küszöbölni ezt a félrefordítást. Ami rámutat arra, hogy nemcsak a klasszikus műveltség átadásának van helye a magyar oktatásban, hanem az idegen nyelv oktatásakor sem kerülhető meg az általános műveltség számonkérése.
Összevetettem, hány helyen olvashatunk arról, hogy megjelent, illetve előrendelhető az Andersen: Mesék és történetek négy kötetben, és hány helyen olvashatunk arról, hogy a norvég Harry meg a Santa egymásra találtak.
Andersen erős lemaradásban van. Szüksége van ránk.