2024. április 20., szombat

A fehérorosz dráma

Válogathatunk a drámainál drámaibb újságcímek között. Európa már riadót fújt a Fehéroroszország által szervezett migránsválság miatt. Fehéroroszország játszik a migránsok életével. Hibridháború a migránsokkal mint munícióval. Fehéroroszország rendszere Európa szégyene. Valamennyi arra az eseménysorozatra vonatkozik, amelyet mi fehérorosz drámának mondtunk. Ezt a drámát próbáljuk bemutatni olvasóinknak.

A dráma első felvonása, hogy Alekszandr Lukasenko, Fehéroroszország diktátora bizonyíthatóan meghamisította az elnökválasztás eredményét. A diktátorok tudják annak módszerét is, hogyan kell a szavazótáborukat felduzzasztani. Példaképük Hitler, aki  hosszú ideig sosem kapott 37 százaléknál többet. Berlinben legfeljebb 18 százalékot. Hatalomra 44 százalékkal koalícióban került. Akkor is úgy, hogy 39 millió szavazóból 22 millió ellene szavazott. De utána megszervezte a történelem legszörnyűbb diktatúráját, amely többek között kiirtotta a kommunistákat, akik a szociáldemokratákkal együtt 13 745 000 szavazatot kaptak.

Azt is Hitlertől tanulták el, hogyan lehet örök hatalomról álmodni. És a szovjet utódállamokban nemcsak örökös, hanem örökölt diktátorok is voltak. Lukasenko is erről álmodott. És mivel nem számolt azzal, hogy a demokrácia nem szereti, ha valaki sokáig van hatalmon, elfelejtette, hogy még a diktatúrát is megunják. (Nem véletlenül szabnak az elnököknek maximum két mandátumot.) Amikor ezzel szembetalálta magát, a választások meghamisítására vállalkozott.

A második felvonás azzal kezdődött, hogy a csalás tiltakozást váltott ki. A tiltakozásokat pedig a diktatúra megpróbálta kegyetlenül elfojtani. Elsőként a megszólalni merészelő sajtót akarta felszámolni. Betiltották a Tut bi, Rádió Liberté, Nacha Niva tévé- és rádióadót meg egy sereg vidéki közlönyt. És a 2020. augusztus 9-én tartott választásoktól számított egy év alatt 35 ezer embert tartóztattak le. (Maria Koksznikova ellenzéki politikus 11 évet kapott.)

Ehhez még hozzá kell tenni nemcsak az emberbaráti szervezetek elleni fellépést, hanem a kegyetlenkedés sorozatát is. A békés tüntetőket megverik az utcán. A börtönökben kínozzák a letartóztatottakat, vannak akik ebbe bele is halnak. Egy újságíró is belehalt a börtönben szerzett fejsérülésbe. Már az elnökválasztás előtt sem riadtak vissza az erőszaktól, a tiltakozások megkezdésével ez általános gyakorlattá vált. Mintegy 400-ra becsülik a politikai foglyok számát, és ma már ott tartanak, hogy külön tábort létesítettek azoknak, akik ellenzéki tevékenységet folytatnak vagy csak részt vesznek a tüntetéseken.

Európa nem sokat tehet egy diktátor ellen. Pedig még Oroszország sem vállalt közösséget vele. A dráma harmadik felvonásában maga Putyin hangsúlyozta, hogy Oroszországnak semmi köze a lengyel–fehérorosz határon kialakult migránsválsághoz.

De nem is nézheti tétlenül, hogy mi történik a földrészen. Hiszen már elhangzott olyan nyilatkozat (Macron francia köztársasági elnök parlamenti frakciójának vezetője, Damien Abad részéről) hogy „Az Európai Unió eltűnik, ha képtelen megvédeni az európai népeket és elsősorban határait a migránsok áradatától.” Vagy a másik frakcióvezető, a Republikánusoké, Francois-Xavier Bellamy jelentette ki: „Ez nem Lengyelország ügye, a mi ügyünk. Nincs jövőnk ha nem segítünk.” De elhangzott olyan nyilatkozat is, hogy „Európa nem lesz biztonságban, amíg a helyén maradásért küzdő Lukasenko a helyén van.” És „Az Európai Unió országainak össze kell fogniuk, mert Lukasenko destabilizálja Nyugatot”. Sajnos az egyetlen dolog, amit az EU tehet, hogy szankciókkal próbálja Lukasenkót jobb belátásra bírni, a kegyetlenkedést abbahagyatni. És jelenleg már a szankciók (fehérorosz vállalatok és politikusok elleni intézkedések) ötödik sorozatánál tartanak. Mindennek azonban semmi foganatja és megkezdődött a dráma harmadik felvonása.

A harmadik felvonásban Lukasenko eltökélte, hogy bosszút áll Európán, mert bírálja, szankciókkal sújtja. Kijelentette: „Eddig feltartoztattuk az EU határán a kábítószert és a migránsokat, ezentúl ezt nektek kell csinálnotok.”

Az európai sajtó meg is állapította, hogy tudatosan robbantotta ki a migránsválságot. Ahogy Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök megállapította: „embertelen, illegális és elfogadhatatlan” kampányt indított Európa ellen, amit az európai sajtó Lengyelország, Litvánia és Lettország határon dúló „hibrid háborúnak” keresztelt el. És Josep Borell, az EU külügyi megbízottja meg is állapította: „Európa veszélyben van.”

Lukasenko valósággal megszervezte a migránsok Európába szállítását. Legelőször is vagy törölte a vízumkötelezettséget, vagy a légitársaságokat felhatalmazta, hogy kiadhatják a vízumot 76 államban. Elérte, hogy néhány légitársaság – a Turkish Airlines, Aeroflot, FlyDubai, Iraqi Airways... –, megsokszorozva a járatokat, tömegesen kezdte szállítani a migránsokat. Szíriában, Irakban és Törökországban az utazási irodák hirdetnek olyan utazást, amivel európai munkahely jár. (Egy ilyen utazás 10-20 ezer dollárba is kerülhet.)

És egyszerre ezrek jelentek meg a fehérorosz határon. És a fehéroroszok nemcsak megnyitották a határokat, hanem még hajtják is őket határátlépésre. A litván határon már majdnem lövöldözésre került sor, amikor a migránsokat hajtva a fehérorosz határőrök is átlépték. A 400 kilométer hosszú fehérorosz–lengyel határ pedig jórészt erdő és mocsár. Így már halottai is vannak a határátlépési kalandnak.