2022. január 19., szerda

Jelentős ingadozások a sertéspiacon

Jelentős ingadozások jellemzik a sertéspiacot Szerbiában. Az utóbbi időben ez különösen a malacok esetében mutatkozott meg. Mikuska Csaba, a Topolyai Sertéstenyésztők Egyesületének elnöke elmondta, hogy a malacok felvásárlási ára Topolyán és környékén tíz napja még 170–180 dinár volt, majd hirtelen megugrott, elérte a 270–280 dinárt, mígnem mostanára ismét 200–210 dinárig süllyedt. Ennek többrétű oka van, de egyik fő tényező, hogy a nagy piaci szereplők képesek befolyásolni a rövid távú trendeket. A számottevő behozatal és az uniós helyzet a sertéstenyésztés ágazatában szintén oda hatnak, hogy nagy fokú oszcillációk tapasztalhatók az árakban, valamint a kereslet intenzitásában is, és ez a két dolog szorosan összefügg egymással. Az EU területéről időnként jelentős mennyiségű húst, illetve malacot hoznak be hizlalásra. Ez utóbbiak ára 35–40 euró darabonként, ami valójában nem éri el az önköltségi árat, és ez meghatározóan hozzájárul a hazai árak mélypontra taszításához. Az EU-ban megtermelt piaci feleslegek mellett az afrikai sertéspestis terjedése is kihat a kereslet és azon keresztül az árak alakulására. Mindennek következménye, hogy valóban már csak a nagyobb farmok tudnak csekély nyereséget termelni. A kicsik és a közepes termelők is sorra felhagynak a tevékenységgel.

Mikuska Csaba, a Topolyai Sertéstenyésztők Egyesületének elnöke
Mikuska Csaba, a Topolyai Sertéstenyésztők Egyesületének elnöke

Mikuska szerint a topolyai község területén ez oda vezetett, hogy a tenyésztésben lévő anyakocák száma ugyan nem csökkent, de olyan átrendeződés történt, hogy a legnagyobbaknál több az anyakoca, míg a kicsik közül az elmúlt három-négy hónapos időszakban mintegy ötvenen felhagytak a tevékenységgel.
Jelen pillanatban az a helyzet, hogy húsz anyakoca alatt, illetve hizlaldák esetében kétszáz jószág alatt már nem kifizetődő egy átlagos termelőnek fenntartani az állományt. Szintén egy átlagos termelőt tekintve, hízónként mindössze 800 dináros haszonnal lehet számolni. Így nem nehéz kiszámítani, mennyi jövedelem maradhat a tenyésztőnek. Ehhez jönne ugyan még jószágonként az 1000 dináros állami támogatás, ha hivatalosan, vágóhídon keresztül értékesítik a vágósertést, és igénylik is a támogatást a bejegyzett jószág után. Az állami támogatás kifizetése azonban általában késik, illetve még azzal együtt is kicsi a haszon a hizlaláson.

Mikuska rámutatott arra a tényre, hogy az állattartók, így a sertéstenyésztők is a mezőgazdasági termelők kategóriájába tartoznak, akárcsak a növénytermesztők. Amikor nyugdíjba vonulnak, ugyanolyan alacsony földművesnyugdíjra számíthatnak, mint a földtulajdonosok. Míg azonban utóbbiak kiadhatják földjeiket, ha már valóban felhagynak a tevékenységgel, és abból bevételük származik, az állattenyésztők csupán a földművesnyugdíj összegére számíthatnak. Ezért méltányos lenne a jövőben a törvények megalkotása során erre a tényre is odafigyelni.

Húsz anyakoca alatt, illetve hizlaldák esetében kétszáz jószág alatt már nem kifizetődő fenntartani az állományt
Húsz anyakoca alatt, illetve hizlaldák esetében kétszáz jószág alatt már nem kifizetődő fenntartani az állományt

Mikuska szerint a közelgő ünnepek hatására most majd ismét emelkedhet a malacok ára, de nem hizlalás céljaira, hanem pecsenyének vásárolják. Azt követően viszont majd újabb periodikus csökkenés következhet, tehát továbbra is jelentős oszcilláció várható. Hozzátette még, hogy szintén le- és felmutató mozgás tapasztalható a takarmányok piacán is. A magas ár mellett megfigyelhető, hogy a minőség is romlik a tápok esetében. A specifikusan száraz idei időjárás miatt kevésbé jó minőségű például az idei kukorica, és a közeljövőben ennek hatásai is megmutatkoznak majd áttételesen a sertéspiacon is. A közép-bácskai régióban a hízósertésekért egyébként ezekben a napokban 170–180 dinárt fizetnek, a kereslet közepes szinten állapodott meg.