2022. január 28., péntek

Aki haza készül, már csomagol

Ezen a hétvégén gyújtjuk meg az első gyertyát az adventi koszorún. A fenyőágakkal tarkított asztali díszen december 24-éig minden vasárnap eggyel több gyertya ég majd. Az ajánlások szerint három lila – melyek a bűnbánat időszakát –, és egy rózsaszín – mely az örömöt –, a Megváltó közeli eljövetelét jelzik. A Gergely-naptárt követő keresztény egyházaknál idén november 28-ára, vasárnapra esik a Jézus születésének ünnepére való felkészülés négy héten át tartó időszaka.
Talán nem árt kimondani, mert az advent időszakának kezdetét illetően megtévesztőek lehetnek a jó ideje díszelgő kirakatok, fénypompában úszó városi utcák, vagy a piaci árusok, és természetesen a „Facebook-kínálat" is. És nem csak ott „dúl" már a karácsony. A magyar fővárosban november közepétől áll a vásár a Vörösmarty téren és a Szent István-bazilika előtt. A tavalyi tiltás után most teljes erőbevetéssel kínálják a kézművesek portékájukat, állítólag a látogató sem kevés. Így van ez világszerte, meg nálunk is: a nagy bevásárlóközpontok magukra öltötték decemberi díszruhájukat, előkerültek a gyertyák, a dísz- és ajándéktárgyak... Nem csoda hát, ha úgy tűnik, a szűnni nem akaró koronvírus-pandémia, és a szorongató drágulások sem szabhatnak gátat a karácsonyi ünneplésnek, pontosabban a vásárlási láznak, ami az év végéhez közeledve minden bizonnyal tovább fokozódik majd.
Nem lennék azonban ünneprontó. Mert ajándékozni jó, ajándékot kapni szép, és az ünnep, különösen a karácsonyi, felemelő!
Valóságos mozgalommá nőtték ki magukat az utóbbi évtizedben/évtizedekben a Jónak lenni jó-szerű, vagy cipősdoboz-begyűjtő és -ajándékozó akciók. A segélyszervezetek is ilyenkor aktívak igazán, nekik is felkínálhatjuk adományunkat, de akár UNICEF-gyártotta ünnepi üdvözlőlapot vásárolva is valaki javát szolgálhatjuk. A szegediek például a Szeretet nevében mottóval indítottak idén jótékonysági akciót, ami Szent Erzsébet napjától (november 19.) karácsonyig tart. A Belvárosi Plébánia kezdeményezésére a városbeliek minden vasárnap másokon segíthetnek perselyadományukkal, első alkalommal például a Karitásznak ajánlották fel az összegyűlt pénzt. Követendő példák ezek... S kétségtelenül hozzájárulnak az ünnepi várakozás mélyebb megéléséhez. A lelki feltöltődéshez, az ünnepre való hangolódáshoz. Talán sokan megértik különösebb magyarázat nélkül is, hogy épp ez az, ami ebben a kaotikus világban hiányzik belőlünk: a ráhangolódás, a felkészülés, az ünnep átérzésének a képessége, aminek ugye, most lenne az ideje.
A vajdasági emberek többsége – még ha vallásgyakorló is –, nem él abban a világban, amelyben imádságos harangozással kezdődne a nap, és avval is érne véget. Nem csak azért dolgozik szorgalommal – mint egykoron –, mert közeleg az ünnep, és olyankor a hívő ember kitisztítja lakását, istállóit, kertjét, faluját..., és a lelkét, életét is, megbocsát, megbékél, majd misére megy ünneplő ruhában. Ehelyett dolgozik, hogy megélhessen, eltarthassa a családját, és sajnos alig látszik ki a kötelezettségeiből. Háttérbe szorulnak az emberi kapcsolatok, a lelki élet, és persze az ünnepek is.
A csángó származású, hatvanon éppen csak túli Petrás Mária népdalénekes, keramikus idézte fel találóan, hogy gyermekkorában tudtak a felnőttek énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni a nehéz világot. „Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat." Ma már kevéssé tudjuk, mi a rendje a világnak, azaz hogyan kellene élni, hogy minden a helyén legyen. Többek között az ünnepre való készülődés is, hogy az ne csak az ajándékozásról, a csillogásról szóljon. Hanem arról is, hogy kicsivel több időt adjunk magunknak, szeretteinknek. Ezt egyenesen segíthetik a hosszú esték, de az immár harmadik adventünkre rátelepedő koronavírus-járvány is, minek okán akarva-akaratlan zárkózottabban, magányosabban élünk.
És várakozunk. Várjuk, hogy a baj – bármilyen eredetű is legyen –, elszálljon felettünk. Várjuk a hóesést, hogy kívülről is megtisztuljunk. Aki hazakészül, már csomagol, és talán meg is érkezik ahhoz, aki várja.
És készülődjünk! Akkor is, ha ezekben a hetekben az agresszív reklámok, az üzletek és közterületek pazar karácsonyi fényei és az unalomig játszott karácsonyi dalok között élünk. Akkor is, ha közben dolgozunk, bevásárolunk, ajándékot szerzünk vagy készítünk, díszítünk, barkácsolunk, sütünk, főzünk...
A meggyújtott gyertya is égjen! De ne csak értünk, hanem mindenkiért, akiket szeretünk, vagy szerettünk valaha. Talán erről szól advent.
Kerüljük a magányt! Erre Böjte Csaba ferences rendi szerzetes biztat mindenkit, mondván, ne egyedül készüljünk a karácsonyra, mert egyedül nem jó. Tárjuk ki a szívünket egymás felé, és ne engedjük el egymás kezét a szeretet ünnepének közeledtével. Mert így az ételek finomabbak, a nevetések ízesebbek, a színek elevenebbek, a csend mélyebb, az illatok intenzívebbek, a szeretet pedig erősebb lesz.