2022. január 28., péntek
ANYASAROK

Anya született (2.)

Baby blues, avagy szülés utáni szomorúság és a szülés utáni depresszió

Mindannyian elképzeljük valahogy az anyaságot – legtöbbször a szép és kellemes pillanatokat, az összebújást, a mosolyokat, a pici békésen szuszogó alvó babát, ahogyan karjainkban ellazul. Aztán a valóság gyakran mást mutat. Az előző részben szó esett azokról a jelentős hormonális változásokról, melyek amellett, hogy biztosítják testünk felkészültségét az elkövetkezendő hetekben, nagyban befolyásolják érzelmi állapotunkat is, és nem feltétlenül pozitív értelemben. Sokunkban azonban fel sem merül, hogy az első babával töltött hetek szomorúak lehetnek – nehezek, fárasztóak, kimerítőek igen, de semmiképpen sem lehet boldogtalan ez az időszak. Aztán ha véletlenül mégsem járunk a fellegekben, lehet hirtelen azt sem tudjuk, mi történik velünk, miért vagyunk levertek, miért sírunk állandóan, miközben állítólag éppen ez az időszak életünk legboldogabb periódusa.

Úgy tapasztaltam, még Nyugaton sem foglalkoznak eleget az anyák szülés utáni mentális állapotával. Pedig az anya mentális állapotának minősége kritikus fontossággal bír a baba életének első heteiben, hiszen az, hogy az anya hogyan érzi magát mentálisan és fizikálisan, hogyan fordul a baba felé, milyen érzelmi stabilitás, instabilitás jellemzi a gyermekével való kapcsolatát nagy hatással lehet a közte és a baba között éppen kialakulófélben lévő kötődésre. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem igazán tájékoztatják sem az anyákat, sem a párjaikat arról, milyen érzelmi állapotra, milyen érzésekre lehet számítani szülés után, s hogy ezek közül mi az, ami miatt nem érdemes aggódni, s mi az, amivel már érdemes felkeresni egy szakembert.

Szülés után az ember minden, csak nem szomorú, legalábbis az első egy-két napon. Aztán elerednek a könnyek. Emlékszem pár nappal a lányom születése után, milyen erővel tört rám az aggodalom akárhányszor valami új kihívással kerültem szembe – pedig feltaláltam magam, megoldottunk mindent, a rossz érzés mégsem került el. Emlékszem mennyire letaglózott ez a szorongás, mennyire tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Emlékszem arra is, hogy néha a semmiből, minden ok nélkül tört rám a szomorúság, amelynek a gyökerét sehogyan sem leltem. Emlékszem, hogy mennyit sírtam. Azt hittem, valami nincs velem rendben. Ingerlékeny voltam, fáradt és rosszkedvű. Ezek az érzések nagyjából a második, harmadik napon jelentkeztek, s pár napig eltartottak. Azt hittem, valami végleg elromlott bennem, kudarcot vallottam, pedig ez csak a szülés utáni szomorúság volt, közismertebb nevén baby blues, ami az anyák akár kétharmadát is érintheti. A szülés utáni szomorúság előfordulásának oka nagy valószínűséggel a szülést követő jelentős hormonális változás, ebből kifolyólag tehát nem kell aggódni miatta, pár nap alatt magától rendeződik.

A szülés utáni depresszió ellenben már szakember segítségét igénylő jelenség. Tízből egy anyát érint, általában a szülést követő második-nyolcadik hét körül jelentkezik, de ritkán az is előfordulhat, hogy akár a szülést követő fél vagy egy évben üti fel a fejét. A szülés utáni depresszió leggyakoribb tünetei az újszülött iránti érdeklődés elvesztése, reménytelenség érzése, sírás, melyet egyszerűen lehetetlen abbahagyni, előfordulhatnak emlékezetkiesések, koncentrációs zavar, vagy a baba túlzott féltése. Egyéb tünetek lehetnek még pánikrohamok, alvászavar, túlzott fáradság, fájdalmak a test különböző részein, étvágytalanság. Szülés utáni depresszió esetén érdemes felkeresni a szakembert, mert az anya számára a családi támogatás ilyenkor nem feltétlenül elegendő. Fontos tisztázni, hogy nem egy rendellenességről, nem abnormalitásról van szó, s ebben érdemes az anyát többször megerősíteni. Sajnos gyakran elbagatellizáljuk az anyák panaszait, szégyenérzetet keltünk bennük küszködésük láttán, ezzel is csak súlyosbítva az amúgy sem könnyű helyzetet. Sok anya ezért inkább titokban szenved, azt gondolva, érzései és gondolatai vállalhatatlanok. Ennek legfőbb oka a megfelelő tájékoztatás hiánya. Segítséget kell kérni, nem vagyunk vesztesek, ha nem megy egyedül ez az új és kihívásokkal teli időszak. Kimondani és elismerni, hogy nehéz, segítséget kérni, ha annak szükségét érezzük – ezek az első lépések a javulás irányába.

Fontos, hogy beszéljünk az érzéseinkről, kifejezetten, ezekben a kaotikus első hetekben. Legyünk elnézőek magunkkal szemben, ne helyezzünk a saját vállunkra felesleges terheket azzal, hogy mindenből maximumot akarunk teljesíteni. Nagy eséllyel az elején csak a túlélésre megy majd a játék, nem lesz sem erőnk, sem mentális kapacitásunk arra, hogy az anyasággal járó új feladatokat tökéletesen teljesítsük. Ne feledjük, hogy számunkra is idegen az a világ, amelybe éppen beléptünk. Egy gyermek születésével, anya is születik. Bármennyire is készültünk a feladatra, lesznek olyan akadályok, melyeket nem láthatunk előre, ennél fogva azt sem tudhatjuk, milyen érzéseket ébresztenek majd bennünk ezek a kihívások.

S hogy miért olyan fontos beszélni az érzéseinkről? A negatív gondolatok sokkal rosszabbul hangzanak a fejünkben, mint kimondva – beszéljünk a vállalhatatlannak tűnő érzéseinkről is, mert előfordulhat, hogy amint kimondjuk őket, már nem is hangzanak annyira vállalhatatlannak. Az anyaság nem egyszerű, s nincs azzal baj, ha így érzünk. Rendben van, ha úgy érezzük, nehéz. Rendben van, ha úgy érezzük, nem erre számítottunk. Rendben van, ha megfordul a fejünkben a kérdés „kellett ez nekem?”. Rendben van, ha félünk, ha fáradtak vagyunk, ha úgy érezzük, nem bírjuk tovább. Rendben van, ha segítségre van szükségünk, és kérünk is. Rendben van, ha bizonytalanok vagyunk, ha nem imádjuk az első perctől az anyaságot vagy a gyermekünket – az anya-baba kapcsolat nem feltétlenül szerelem első látásra. Rendben van, ha úgy érezzük, nehezünkre esik hatszor felkelni egy éjszaka, vagy ha arra vágyunk, bárcsak mindenki békén hagyna bennünket legalább egy napra. S az is rendben van, ha kimondjuk, amit érzünk – beszélni kell. A beszéd gyógyít, épít. Anyák vagyunk, összekapcsol bennünket ez a tapasztalás. Nem vagyunk egyedül az érzéseinkkel. (Forrás: www.nhs.uk – A szülés utáni szomorúság és a szülés utáni depresszió tüneteiről a brit nemzeti egészségügyi rendszer hivatalos oldalán tájékozódtunk)

(Instagram: SohaTöbbéEgyedül)