2022. január 28., péntek
KALANDTÚRA

A Régi Elba-alagút

Évszázadok óta az egyik legjelentősebb európai vízi közlekedési folyosó az Elba. Ezer kilométer hosszan hajózható, de mellékágai és a hozzá csatlakozó mesterséges csatornák hálózata több tízezer négyzetkilométert fed le, vagyis több tízmillió ember élete függ valamilyen módon az Elbán végigkacskaringózó teherszállítmányoktól. A kontinens belsejébe irányuló áru a hamburgi kikötőben kerül le a hatalmas konténerhajókról. Európa második legnagyobb kikötőjében évente több mint százötven millió tonna árut mozgat meg a hetvenezer dokkmunkás. A konténerkikötő Altenwerder terminálja ma már teljesen automatizált, de nagyon hosszú idő és sok emberi erőt igénylő kemény munka vezetett idáig.

Itt fut 12 méter mélyen az alagút
Itt fut 12 méter mélyen az alagút

Az első világháború előtt a német gazdaság már messze az európai átlag felett állt. Ennek egyik meghatározó előfeltétele pont a hamburgi kikötő volt. A város a folyó egyik partján épült és bővült, a rakpartok, dokkok és daruk a fertőzésveszély miatt a szemközti oldalon voltak. Naponta harmincezer rakodómunkás kelt át a túlpartra tutajokkal, kompokkal és egyéb vízi járművekkel. Ez annyira lelassította a folyó hajó- és áruforgalmát, hogy sürgősen megoldást kellett találni az emberek túlpartra juttatására. Legkézenfekvőbb megoldás egy új híd lett volna vagy egy távolabbi régi átkelő felújítása. A régi híd bővítésének ötletét hamar elvetette a városi tanács, mivel azon keresztül tíz kilométer, azaz mintegy egy óra lett volna a távolság megtétele. Az új híddal az lett volna a gond, hogy legalább ötven méter magasnak kellett volna lennie, hogy ne akadályozza az egyre robusztusabb hajók útját, de ennyi pénze még a virágkorát élő Hamburgnak sem volt. Az ötletek között szerepelt egy drótkötélpálya kiépítése is a két part között, de ennek kicsi lett volna a kapacitása. Miután leszavaztak mindenfajta légi, folyami és közúti összeköttetést, egyedül a víz alatti átjutás lehetősége maradt.

Az egyik lejáró
Az egyik lejáró

1906 nyarán megbízták Hamburg főépítészét, hogy tervezzen meg egy víz alatti csatornát, amely nem akadályozza a hajóforgalmat, de gyors átjutást biztosít a napi több tízezer rakodómunkás számára oda és vissza. A mérnök először a két parton ásatott egy-egy 24 méter mély függőleges végaknát, amelyekbe lépcső vezetett le. Ezután kezdetét vette a két akna összekötése. 4500 munkás öt év alatt végzett a 11 millió birodalmi márkába kerülő beruházással. Néhány méterre egymástól párhuzamosan két alagút fut három méterrel az Elba medre, és tizenkettővel a vízszintje alatt. Az alagutak hat méter átmérőjűek, faluk vastagsága két méter körül van. A rövidebb 426,5 méter, a párja 22 méterrel hosszabb. Az építés szenzációszámba ment, ugyanis Európában itt alkalmaztak először magas nyomású levegőt a vízbetörés ellen (korábban a Brooklyn-híd építésénél fejlesztették ki e technológiát). 1911 őszén nagy ünnepség keretében megnyílt az Elba-alagút. A falépcsőket nem sokkal később mozgólépcsőkre cserélték, azokat pedig idővel 3–3 nagy kapacitású liftre.

Gyalogos-, kerékpáros- és kocsilejáró
Gyalogos-, kerékpáros- és kocsilejáró

A kezdeti években évente 20 millió rakodómunkás kelt át az alagutakon. A kikötői technológia fejlődésével számuk radikálisan lecsökkent. Ma évente egymillió ember használja – zömmel turisták. A gyalogos- és kerékpárforgalom 1911-től ingyenes, a gépjárművek áthaladásáért szimbolikus összeget kérnek. Az utóbbi években 280 szerencsés jelentkező részvételével megrendezik az Elba-Alagútmaratont, a világ egyetlen, teljesen föld alatti futóversenyét. 48 kört kell teljesíteni az alagutakon át a két part között. Egy kör mindkét alagúton keresztül vezetett, és 871 méter hosszú.

Lépcső az egyik végaknában
Lépcső az egyik végaknában

Teherliftek
Teherliftek

Az utolsó föld alatti maraton résztvevői
Az utolsó föld alatti maraton résztvevői

A legutolsó föld alatti maraton startja
A legutolsó föld alatti maraton startja