2022. augusztus 14., vasárnap

Horgos máig nem heverte ki a veszteséget

1944. november 20-án több mint 70 magyart végeztek ki a partizánok

Horgoson minden évben kétszer emlékeznek meg az 1944-ben ártatlanul kivégzettekről. Hagyományosan november 1-jén gyűlnek össze az emlékezők a temetőben kialakított 1944-es emlékmű előtt, majd november 20-án az egykori Horgosi csárda mögött felállított keresztnél emlékeznek. Ott, ahol feltehetően most is nyugszanak a 77 évvel ezelőtt kivégzett ártatlan magyarok.

Az emlékkereszt a feltételezett tömegsír szegélyén áll
Az emlékkereszt a feltételezett tömegsír szegélyén áll

1944 őszén több büntetőosztag is járta a Délvidéket, hogy beteljesítsék a megtorlást. Horgosra 1944. október 10-én vonult be a Vörös Hadsereg, majd a partizán alakulatok. A kutatások szerint azonnal fosztogatni kezdtek. Kirabolták az apácazárdát, feldúlták a templomot, majd feljelentések alapján megkezdték a bűnösök összeterelését. Dr. Forró Lajos Horgos 1944 című tanulmányában a következő olvasható:

Dr. Forró Lajos
Dr. Forró Lajos

„Könnyen felkerült a listára az, akiről 1944 őszén kiderült, hogy a magyar éra alatt közhivatalt viselt, leventeoktató volt, ha tagja volt a nyilaskeresztes pártnak (függetlenül attól, hogy az illető bűnös volt vagy sem), magyar katonaként szolgált, vagy lelkesen fogadta az 1941-ben bevonuló magyar honvédeket. De sokan estek áldozatul szerb polgártársaik személyes bosszújának is.

A Horgosi csárda romos épülete
A Horgosi csárda romos épülete

Mivel a feljelentéseket bemondás alapján tették, elég volt a vádat csupán ráfogni valakire. A listákra került helyi magyarok döntő többsége nem követett el olyan bűnt, ami miatt halálbüntetés járt volna. Ezt bizonyítja, hogy akiket a feljelentettek közül a vérengzés napjaiban nem sikerült megtalálni, azok később sem lettek felelősségre vonva, vagy csupán néhány év börtönbüntetést kaptak."

Vass Zoltán horgosi történész az újvidéki levéltárban kutatta a Horgoson 77 évvel ezelőtt történteket.

Vass Zoltán
Vass Zoltán

– Volt szerencsém betekinteni az 1944-es feljelentésekbe. Több száz ilyent találtam. Az akkori kommunista vezetés megbízott embereket, és azok házról házra jártak, és ha bárkinek bármilyen panasza volt egy számukra nem kedvező ember irányába, akkor ezt jegyzőkönyvezték, és később ezek a bepanaszoltak akár az életükkel is fizethettek. Egészen egyszerű okok, akár tyúkper is bekerült ezekbe az iratokba. Például ha egy magyar egy szerb eladótól elvitte a tyúkot, és nem megfelelő árat fizetett érte, vagy ha a magyar idő alatt a magyar polgár a szerb szomszédjának adott egy pofont, ezekben az időkben akár az életével is fizethetett, ha felkerül a listára – mondta Vass Zoltán.

A Kőlapos
A Kőlapos

Az áldozatok egyike volt Virág István apátplébános is. „Virág István 84 éves plébánost azért hurcolták el, mert a magyarok bejövetelét követően misét celebrált, és hálát adott az úrnak a felszabadulásért. A későbbi – a likvidálásokat követően gyártott – partizán iratokban a plébánost azzal vádolják, hogy kezdeményezője volt a helyi szláv népesség letartóztatásának és internálásának. E vádat a későbbi kutatások nem támasztják alá. Valószínűsíthető, hogy – mint ahogyan erre számos példa akad – Virág István esetében is a későbbi iratokban megpróbálják a törvénytelen gyilkosságot igazolni" – írja Forró Lajos történész fent jelzett tanulmányában.

Nagygyörgy Zoltán
Nagygyörgy Zoltán

A foglyokat Dénes Arthur elmenekült paprikamalom-tulajdonos házának (a volt szövetkezet, ma a Horgosi Helyi Közösség székházának) a pincéjébe zárták, és kegyetlenül megkínozták. Vass Zoltán horgosi történész szerint a büntetőosztag gyakorlatilag bármit megtehetett velük, amit csak kívántak abban a pillanatban a vérre szomjazó és a háborúhoz szokott partizánok.

„A visszaemlékezések középkori módszereket idéző barbár kegyetlenkedésekről szólnak. Emberek megcsonkítása, feldarabolása, megnyúzása, kibelezése, nemi szervek levágása, megégetés, tüzes szerszámokkal és szögekkel történő kínzás szerepeltek az önjelölt hóhérok módszerei között. Természetesen figyelembe kell vennünk a gyakran hallomáson alapuló, szájról szájra terjedő történetek erős szubjektivitását. Mindemellett a különböző időpontokban és helyszíneken igen sok szemtanú és túlélő által adott beszámolók alapján feltételezhető, hogy 1944 őszén az áldozatok jelentős része embertelen kínok között halhatott meg" – áll a keskenyúton.hu oldalon közzétett tanulmányban.

Az embertelen kínzásokat követően november 20-án történtek meg a kivégzések. Nagygyörgy Zoltán történész mesélte, hogy a járni képeseket szögesdróttal összekötözték, és gyalogosan hajtották ki a Kőlaposra, akik pedig járni már nem tudtak a rettenetes kínzások miatt, őket szekérre dobálták.

– A hetes kilométerkőnél azt a területet Kőlaposnak hívják, mert nagyon fent van a tufakő. Ezt persze a partizánok nem tudhatták. Kiásatták a sírokat, és az áldozatokat belelövöldözték a gödrökbe. De az árkok sekélyek voltak, és csak egy kevés föld került a holttestekre. Néhány nap múlva a faluban szóbeszéd tárgya volt, hogy a rókák meg a kutyák kikaparták a holttesteket, és kezek meg lábak látszanak ki a föld alól. Egy éjjel aztán a partizánok kimentek a Kőlaposra, és áthordták a tetemeket az akkori birkaistálló (később a Horgosi csárda volt itt) mögötti területre. Az én nagyapám volt kint ezekben a napokban a szóban forgó területen, és mesélte, látta, hogy a plébános reverendája is kilátszott a föld alól. Mondta többeknek is, hogy menjenek ki, és legalább a plébános holttestét mentsék meg, de senki sem akart vele tartani. Az emberek meg voltak félemlítve – mesélte a történész.

Vass Zoltán kutatásai szerint a környékbeli tanyák lakóit kényszerítették arra, hogy elföldeljék a tetemeket, vagy ha az áldozat a maga által kiásott gödör mellé esett, belelökdössék őket az árokba, és betemessék.

A helybeli temetőben a régi temetőház mellett áll egy impozáns emlékhely, amelyet az 1944 őszén kivégzettek emlékére állítottak 2004-ben.

Az emlékhely alatt kripta van.

Az emlékhely alatt kripta van, hogy amikor majd erre sor kerülhet, itt kapjanak végtisztességet az ártatlanul kivégzettek
Az emlékhely alatt kripta van, hogy amikor majd erre sor kerülhet, itt kapjanak végtisztességet az ártatlanul kivégzettek

– Ez az emlékhely úgy került kialakításra, hogy ha sikerül a közelebbi vagy a távolabbi jövőben exhumálni a halottakat, akkor itt az emlékmű közepén el lehet majd temetni azokat, akik a vérbosszú áldozatai lettek 77 évvel ezelőtt. Az áldozatok száma nem végleges. További alapos és körültekintő kutatásra van szükség, hogy a kérdéses időszak minden részletére fény derüljön. 74 áldozatot szoktunk szám szerint nevesíteni. Azért vagyok nehéz helyzetben ebben a pillanatban, mert nem is teljesen biztos, hogy ez a végeleges szám, másrészt voltak közöttük olyanok, akik nem horgosiak, de Horgoson gyűjtötték be őket. Voltak viszont olyan horgosiak, akiket máshol gyűjtöttek be és máshol végeztek ki – fogalmazott Vass Zoltán történész.

Szombaton, november 20-án a feltételezett tömegsírnál, az egykori Horgosi csárda mögött gyűlnek össze az emlékezők. Itt 2011-ben állított egy emlékkeresztet a falu lakossága, nemcsak a horgosi, hanem a környékbeli kivégzettek emlékére is. Mindenszentek napján jártam az emlékkeresztnél. Megrendítő látvány volt a magányosan álló kereszt, előtte néhány szál virág és egy hatalmas üres terület, talán legelő, amely feltételezhetően a tömegsírt rejti.

Vass Zoltán szerint Horgos sohasem heverte ki az 1944-es atrocitásokat.

– A második világháború végével Horgos akkori vezetősége, értelmisége, gazdasági vezető rétege vagy eltűnt, vagy kivégezték, vagy elüldözték, vagy ellehetetlenítették a sorsát. És innentől kezdve soha nem tudta a település azt a gazdasági és kulturális fényét visszaállítani, ami 1944-ig jellemezte.

A frissen hatalomra jutó kommunisták megfélemlítés céljából nagyon sok helyen vérengzéseket követtek el, nem csak magyar területeken.

Mi természetesen a saját magyar áldozatainkra emlékezünk, de ha kitekintünk ebből, akár a szerbeknek is megvannak a saját, kommunisták által kivégzett áldozatai. Szlovéniában nagyon nagy vérengzéseket hajtottak végre a domobránok ellen. Ez egy új rendszernek a beköszöntése volt, a miheztartás végett. Megmutatták, hogy ezentúl kik lesznek az urak, és tényleg apró dolgokért is elhullott az élete bárkinek ezekben a napokban – fogalmazott a történész.

FORRÁSMUNKÁK:

A bosszú: a jugoszláv kommunista partizánok magyarellenes atrocitásai a Délvidéken – 194–1945(http://konfliktuskutato.hu/)
Kereszt a csárda mögött (keskenyut.hu)
Forró Lajos: Horgos 1944 (keskenyut.hu)