2024. április 20., szombat

MagyarZó Pistike messéi

Megvalósult a hazai sportrajongók legnagyobb vágya: a favorizált portugál nemzeti csapat legyőzésével a zerb fociválogatott egyeneságon kijutott a katari világbajnokságra! A diadal óta mindenki el van ragadtatva a fiúk játékától, akárcsak Pixi szövetségi kapitány zaktudásától.

– Sok zurkoló a mérkőzés után a zuccán ünnepelte meg a nagy győzelmet – mondá atata. – Azt skandálták: Megyünk Katarba! Megyünk Katarba!

– És bizony fanyalogtak volna ugyanők, ha netán másképp alakulnak a dolgok – gáncsoskoda az öreglány –, kígyót-békát zúdítottak volna az egész csapatra.

– Egy ilyen siker túlmutat önmagán – magyaráza a fater –, a zemberekben felerősödik az optimista hangulat, lám, sokan már most zerb–horvát zuperdöntőt vizionálnak a jövő évi vb-n!

– Képzelem, hogy egy ilyen esemény mennyire elmélyítené a józomzédi viszonyokat – élcelőde tovább amama. – Hanem, csak nem kaptál te is kedvet egy közel-keleti kirándulásra?

– Nem is olyan rossz ötlet, Tematild – ábrándoza az öreg. – Fehér bademantilba öltöznék, és a végeláthatatlan sivatagban minden este eltevegelnék a meccsre.

– Viszont azt észrevetted-e, Tegyula, hogy a nagy eufória közepette a sok lelkes drukker közül senki sem viselt védőmaszkot?! – veté föl a muter.

– Ugyan kit érdekelt azokban a magasztos pillanatokban a maszk, Tematild, amikor a Mitrogól utolsó percben lőtt találatával a fiúk a pótselejtezőbe küldték a Ronaldóékat?! – értetlenkede atata.

– Eszem ágában sincs kötekedni, Tegyula, csak mondom, ahogy van – így az öreglány –, mert ne csodálkozzon majd senki, ha a srácoknak egyedül kell menniük focizni, mivel a járvány miatt nem lesz, aki elkísérje őket, és zurkoljon nekik a szélfútta homokdűnék közé emelt hiperzonikus stadionokban, hogy mindenkit legyőzzenek, mint vasárnap a portugálokat!

– Hogyne nyertek volna, zomzédasszony – mondá az éppen betoppanó Zacsek –, amikor a Vučko egymillió eurót ígért nekik győzelem esetén!

– Nem is tudtam, hogy a sportolók megjutalmazása a zállamfő hatáskörébe tartozik – vakará meg a fejét a fater. – Különben is ezeknek a gazdag profiknak meg sem kottyan az a milla.

– Mindenesetre Pixi srácai a pályán kívül is jelesre vizsgáztak – mondá a Zacsek –, beteg gyermekek gyógyíttatására ajánlották fel a lisszaboni sikerért kapott jutalmukat.

– Ez mindenképpen dicséretre méltó cselekedet – ismeré el amama –, az azonban elég zomorú, hogy sok gyerek kezelésére a szükséges összeget sms-ek útján biztosítjuk.

– És azt hallották – váltá hirtelen témát a Zacsek –, hogy az esetleges áramhiánytól való félelmükben a spanyolok úgy veszik a viharlámpákat, mint a cukrot?!

– A zokosok szerint minket állítólag nem fenyeget áram- és gázhiány – mondá az öreg –, ám ahogy olvasom a zújságban, annál inkább a tűzifa- és szénhiány. Vajdaságban több helyen is megdrágult mindkét tüzelőanyag, ennek ellenére akár egy hónapot is kell várni a kiszállításra, merthogy nincs belőlük. Lesz majd didergés, ha kemény tél jön!

– Hát téged, Tegyula, nem fűt a zerelem? – incselkede a muter.

– Fűteni fűt, de csak a lelkemet, öregedő csontjaimat nem árt mással is melegíteni – vágá ki magát atata.

– Nem is csoda, hogy ebben a helyzetben a zemberek feltüzelik a gumit, a régi lábbelit, a műanyagcuccokat meg minden egyebet, amire már nincs szükség – csóválá a fejét a Zacsek.

– Aztán meg kopoltyúkat kell növeszteni, hogy lélegezni tudjunk odakint – dünnyöge az öreglány –, akkora a légszennyezettség!

– Még jó, hogy gyáraink a környezetvédelem bajnokai – kukacoskoda a fater.

– A zakemberek szerint a hétvégétől felerősödik a szél, és ez a gond egyelőre megoldódik – nyugtatá a társaságot a Zacsek.

– A kossavára mindig lehet számítani – nyugtáza az öreg –, de ahogy egyik okos ökológus mondotta volt, ez olyan, mint amikor a dohányzó kinyitja az ablakot, hogy kiszellőztessen, holott a füst már rég lerakódott a tüdejében.

– Ne ijesztgess, Tegyula a légszennyeződés egézségkárosító hatásával, untig elég nekem ez a fránya koronavírus-járvány! – sopánkoda amama.

– Akkor igyekezzen minél előbb minden szükséges oltást felvenni – javasola a Zacsek –, mert a Zegészségügyi Világszervezet arra figyelmeztet, hogy jövőre globális fecskendőhiány ütheti fel a fejét! Világszerte akár kétmilliárd spriccel lehet kevesebb a szükségesnél.

– Nem is csodálom – bólogata a muter. – Gondoljunk csak bele hány embertől vesznek vért, hány embernek adnak be injekciót meg vakcinát nap mint nap. Pláne az idén!

– Most, hogy mondjátok, az a rengeteg fecskendő hol végzi? – hüledeze atata. – A kukában?! Hát mennyi ilyen szemetet termelünk? Arról még nem hallottam, hogy a spriccek gyártását is leállítanák, mint a këszák meg az egyszerhasználatos ëszcajg készítését.

– Szó mi szó, nagy kihívásokkal néz szembe a zemberiség – sóhajta a Zacsek. – Koronavírus-járvány, energiaválság, klímaváltozás, gazdasági pangás, migránskrízis…

– Ezek után uopste nem meglepő, hogy a statisztikák azt mutatják, hogy a pandémia óta világviszonylatban veszélyeztetett az emberek mentális egészsége – mondá az öreglány.

– A zakemberek szerint ezért nagymértékben a közösségi oldalak is hibásak – magyaráza a Zacsek. – Merthogy a legtöbben onnan tájékozódnak, és amíg valakinek az információk segítenek a védekezéshez, a szorongó lelkeknek uopste nem tesz jót, ha sok hírt, pláne rossz hírt olvasnak, ami nagy kárt okozhat a zegészségüknek.

– Arról nem beszélve, hogy ezeken a felületeken nemcsak hiteles információk terjednek, hanem pontatlanok, félrevezetők, sőt egy az egyben tévesek is! – fűzé hozzá a fater.

– Amelyeket a zanyósom sorra elhisz – mondá a Zacsek –, sőt, minél eszementebb, annál inkább! A napokban azzal várt haza, tudtam-e, hogy az oltottakból kiszívott chipekkel folytatódik az autógyártás! A tartós chiphiány miatt ugyanis több autógyár kénytelen volt leállítani a termelést, magyarázta, de a zokosok kitalálták, hogy újrahasznosítás céljából robotokkal kirántják az érdeklődőkből a chipet, és nézzek utána, hol szippantanák ki belőle is!

– Hát, ha azok a szippantós robotok is úgy működnek, mint a zegészségügyi rendszer, akkor inkább ne kísérletezzenek – javasola kuncogva amama, és elmesséle, hogy a héten élesben is szembesült azzal a veszéllyel, amelyet az öreg már hetek óta vészjósol. – Képzelje, zomzéd hogy jártam! Elmentem a zambulanciára beutalóért a zakorvoshoz, gyógyszert felíratni, meg bezáratni a boloványët, ám semmit sem sikerült elintéznem, mivelhogy a zegézségügyi rendelőben lefagyott a zámítógépes rendszer, és megállt a tudomány: nem lehetett beutalót kiadni, receptet kiírni, a szükséges dokumentumokat kitölteni, a doki tehetetlenül küldte haza a betegeket, merthogy a gyógyításhoz szükséges adatok mindenkiről a kompjúterben vannak.

– Én zépen megmondtam – mondá némi megelégedettséggel atata –, és a helyzet csak fokozódni fog! Az volt a biztos, amíg a régi sárga kartonba vezettek be mindent.

Pistike, chippel, spriccel és viharlámpával felszerelkezett focidrukker