2022. január 29., szombat

Olaj a tűre

Még mindig kevés a földgáz az európai tárolókban. Sok ország „várja” ilyen körülmények között a telet az ókontinensen, amely évtizedek óta jelentős importra szorul ebből a fontos energiaforrásból.

A hiány egyre nagyobb nyugtalanságot okoz a lakosság körében. A gázzal fűtött otthonokban élő százmilliók attól félnek, hogy sokat kell majd dideregniük. Ráadásul sötétben, merthogy áram sem lesz. Ennek veszélye további százmilliókat nyugtalanít.

Néhol már sietve vásárolják a kályhákat, amelyekben szénnel, fával, csutkával miegyébbel lehet tüzelni. Már ahol, mert Franciaországban a csutka beszerzése sem könnyű. A termelőknek ugyanis azt tanácsolták, hogy halasszák minél későbbre a kukorica betakarítását. Az ok prózai: spórolni kell a földgázzal, ami a morzsolás után a szemek szárításához kell.

Szóval arrafelé se kukoricatörés, se csutkaszedés. Gázból még akad valamennyi, de ha nagyon kukoricáznak (és nem csak a gazdák), abból akár komoly hiány is lehet. De nem csak Franciaországban, másutt is, miként az Moldovában, a kontinens legszegényebb országában már meg is történt.

(Illusztráció – napi.hu)

És egyéb bajok is adódhatnak, hiszen a gáz fontos szerepet játszik az áramtermelésben, és sok ipari (gyártási) folyamatban is nélkülözhetetlen. Felhasználásának részaránya igen magas a vegyiparban és a fémiparban. A műtrágyagyártásnak pedig egyik nélkülözhetetlen alapanyaga.

Árának alakulása ezért nemcsak a villamos energia drágulását vonja magával, hanem különböző termékekét is. A szédítő földgáz- és áramár miatt rengeteg cég sodródott már a csőd szélére, vagy ment tönkre, esetleg kényszerül(t) ideiglenesen szüneteltetni a munkát, csökkenteni a termelést. A náluk valamivel jobb helyzetben levők sem örülhetnek, mert a magas energiaköltségek miatt kénytelenek lesznek lemondani az idei profitról.

A megszokottnál jóval magasabb gázárakat az állami költségvetés is megérzi, hiszen jelentős, és soronkívüli többletkiadást kell elrendelni. Mármint ott, ahol a kormány „saját” zsebből pótolja ki a lakosság és a kiválasztott ipari szereplők (többnyire nagyüzemek) számára általa biztosított kedvezményes és piaci ár közötti különbséget.

A veszélyt fölnagyítani nem lenne helyénvaló, ám az nyilvánvaló, hogy nagy a baj. Az utóbbi időben súlyos globális energiaválság alakult ki: a földgáz és áram árának riasztó emelkedését ráadásul tovább tetézi, hogy a korábbinál jóval többet kell fizetni a szénért, kőolajért és több nyersanyagpiaci termékért.

A gáz hiánya és drágulása különösen érzékenyen érinti Európát, bár a probléma nem csak a kontinensre korlátozódik. A helyzet kezelhető, ámde nem árt felkészülni a legrosszabbra sem.

Ausztriában is így gondolják. Sőt hetek óta készülnek arra, hogy miként oldják meg az ország működését, ha gázhiány miatt hosszabb áramszünetek alakulnának ki.

Az EU legfontosabb politikai és gazdasági hatalmának számító Németországban is igyekeznek felkészíteni a lakosságot arra, hogy milyen következményekkel kell számolni a lehetséges súlyos áramkimaradások és gázellátási problémák esetén. És persze arról is tájékoztatják az állampolgárokat, hogy mi a teendő, illetve a helyes magatartás a hosszú áramszünetek és vészhelyzet esetén.

Albániában, Észak-Macedóniában és még néhány országban máris súlyos áramellátási zavarokkal küszködnek. A rázós kérdést néhol áremeléssel próbálják megoldani.

A gázárat már nem is nagyon kell feljebb srófolni, jelenleg is nagyon magasan tanyázik. A tavaly május óta eltelt időszakban több mint a hússzorosára drágult a földgáz Európában.

Az utóbbi időben valamelyest csökkent az ára, ám ez aligha nyugtatta meg a fogyasztókat, akiket azzal sem lehet vigasztalni, hogy szinte az egész világot sújtja a viharos energiaválság és a hozzá kapcsolódó árrobbanás.

A kialakult helyzetre adott magyarázatok sem sokat segítenek. Pedig ezekből bőséggel akad. Az elemzők többsége mégis úgy véli: a fő ok az új típusú koronavírus-járvány harmadik hullámát követő gazdasági fellendülés nyomán kialakult nagy arányú keresletnövekedés, amire a kínálati oldal képtelen volt válaszolni.

Az európai piaci szereplők azonban nem siettek gyorsan feltölteni a tárolókat az idén, mert – az újabb magasságokba emelkedő horribilis gázárak láttán – abban bíztak, hogy valamikor majd olcsóbban vásárolhatnak. A kivárás miatt az év első felében sokkal kevesebb mennyiség került a raktárakba, mint amennyi korábban ugyanebben az időszakban.

Szóval az illetékesek ültek ölbe tett kézzel, utána meg már a tűkön. Merthogy a földgáz ahelyett, hogy olcsóbbá vált volna, egyre csak drágult.

A halogató taktika tehát nem vált be. Ám az ősz elején már nem lehetett várni, csakhogy ekkor rég nem látott igény jelentkezett Európában a gáz iránt. A helyi kitermelők (elsősorban Norvégia és Hollandia) képtelenek eleget szállítani még nyugodtabb időkben is, hát még ekkora érdeklődés és vásárlási szándék mellett. Az észak-afrikai import is korlátozott, az amerikai cseppfolyósított gáz (LNG) sem jött, mert „felszívta” Ázsia.

Az évtizedek óta legfontosabb partnernek számító Oroszország teljesítette ugyan az európai partnerekkel kötött szerződésekben vállalt szállítási kötelezettségeit, ám további eladásainak növelését nem siette el. Ennek gazdasági, pénzügyi, politikai és egyéb okai is lehetnek, így akár az is, hogy megfelelő infrastruktúra híján nem tudja jelentősen növelni az exportot.

A múlt hét elején azonban fellélegezhetett az európai (uniós) piac, miután Moszkva növelni kezdte gázszállításait, s ezzel valamicskét csökkent az ár is (az október 5-én jegyzett 162 eurós történelmi csúcsáról 70 euró körülire). Ez viszont még nagyon messze van a korábbi, sokak által kívánatosnak tartott és megszokott szintektől, a megawattóránkénti 10-20 eurós ártól. Sokan abból indulnak ki, hogy tavaszig nem sokat változik a jelenlegi tarifa, de utána már igen, sőt visszatér a 20 és 30 euró közti sávba. Erre persze semmi garancia, sőt az is lehetséges, hogy a gázpiacon tartós drágulás lesz.

A válság fordulatot hozhat akár még az EU energiapolitikájában is. A tagállamoknak jelenleg ugyanis saját erőből kell megküzdeniük a problémával, ami egy-egy kudarc esetén újabb politikai és gazdasági válságba sodorhatja az egész kontinenst. Ezt pedig a vezető uniós hatalmak nem szeretnék. Különösen egy olyan időszakban, amikor a közösségnek sok egyéb gond is nyomja a vállát.

És főleg nem mostanság, amikor egy újabb globális veszély, a nyerskőolaj világpiaci árának jelentős emelkedése fenyeget. Sokan tartanak attól, hogy már jövő nyáron – a kereslet vártnál gyorsabb bővülése és az állami tartalékok apadása miatt – ötven százalékkal kell majd többet fizetni a gazdaságok számára nélkülözhetetlen energiahordozóért. (A jelenlegi 82 dollár helyett már 120 dollárt hordónként.) Ha ez valóban megtörténik, szinte minden más is tovább drágul.