2022. január 29., szombat
Volt egyszer egy Újvidék 255.

Választások 75 évvel ezelőtt

1946 novemberében, 75 évvel ezelőtt, a szocialista Jugoszlávia Szerb Népköztársaságában választásokra készültek. Nem egyszerű választásokra, hanem az alkotmányozó Népszkupstina tagjainak megválasztására. Az 1945 novemberében megtartott, szövetségi választásokon az új szocialista állam berendezéséről döntött az ország nagykorú lakossága. Arról, hogy a királyság marad-e vagy köztársasági államforma lesz. Egy évvel később, a föderatív egységekben, a köztársaságokban folytak választások a köztársasági népszkupstinák küldöttei számára. Az új Jugoszlávia kereteiben lévő Szerb Népköztársaság Szkupstinájába, az alkotmányozó nemzetgyűlésbe, a népi küldötteket 1946. november 10-én választották meg. A választások választó kerületekben zajlottak. Az előző szövetségi választásoktól eltérően „választási alapot” hoztak létre, amelyből a választási tevékenységeket finanszírozták. A választási hadjáratban a magyar jelöltek is részt vettek. A felszólalásokban többször is hangsúlyozták „a magyarság fontosságát” az új szocialista államban.

–„Az újjáépítésből egyetlen magyar sem maradhat ki”– mondta az egyik választási gyűlésen Gyetvai Károly. Ekkor már a Népfront győzelmeként könyvelték el azt, hogy „40 000 magyar gyerek tanul Jugoszláviában, magyar iskolában, magyar tankönyvekből, magyarul”. Az 1945-ben lezajlott szövetségi választások választási kampányához képest ezekhez a köztársasági választásokhoz eltérő módon viszonyultak. Már nem tömeges választógyűléseket tartottak, hanem minden egyes társadalmi réteget külön-külön szólítottak meg. Így, az újvidéki magyar fiatalokhoz a számukra közkedvelt Egység Sport Egyesületen keresztül igyekeztek közelebb vinni a választás sarkalatos pontjait. Ezen az értekezleten mintegy 200 tag vett részt „így bizonyítva a Népfront iránti szeretetét”.

A választási jelszavak közül szembetűnő volt az, amely a jugoszláviai magyarságot szólította meg mondván, hogy „A jugoszláviai magyarság számára a testvériség-egység nem jelszó, hanem egyetlen lehetőség”. Különösnek hat az a meghívó, amelyik a választási kampány keretében a szerb és magyar kultúrmunkások és a Népfront aktivistáinak ünnepi találkozójára szólt. Ezt az ünnepi találkozót a noviszádi Magyar Kultúrkör nagytermében szombaton este fél nyolckor, írói est keretében vajdasági szerb és magyar írók tartottak felolvasást. Az estet a noviszádi III. körzet Népfrontja, az AFZS-nőszervezettel és a Népi Ifjúsági Szervezettel karöltve tartott a Magyar Kultúrkör. Az esten Leszkovác Mladen szerb író és műfordító Petőfi versfordításait olvasta fel, ugyanezt tette meg Bogdan Čiplić is, ő is Petőfi fordítást olvasott fel. Bajić Stanislav novelláját, Gál László új verseit mutatta be, Majtényi Mihály Erkély című novelláját, Laták István pedig szintén új versét olvasta fel. Az írói est után az antifasiszta szervezetek „táncestélyt” rendeztek.

Az egykori Református Olvasókör épülete, 1946-ban már Magyar Kultúrkör
Az egykori Református Olvasókör épülete, 1946-ban már Magyar Kultúrkör

Az írói estre a belépői díj 10 és 15 dinár volt. Az esemény a Magyar Kultúrkör Grobljanska utcai nagytermében tartották meg, amelyen szépszámú közönség gyűlt össze. Az ezt követő választásokon az első szerbiai alkotmányozó nemzetgyűlésbe 14 magyar „népképviselőt” választottak meg. A vajdasági magyarságot Sóti Ferenc becsei munkás, Varga István, kapitány, Burján Sándor, munkás, Brindza Károly, újságíró, dr Gyetvai Károly közvádló helyettes, Csík Ferenc, moravicai földműves, Nagy József zentai tanító, Kovács Kálmán, a vajdasági legfelsőbb bíróság bírája, Szelesi Mihály, politikai munkás, Dobos István, újvidéki munkás, Sóti Pál, munkás, Szabó Ida, munkásnő és Dudás Lajos, földműves képviselték.

Ma, 75 év múltán, Újvidéknek már nincsen Grobljanska utcája, ma az, lévén hogy az újvidéki vásár felé vezet, a Novosadskog sajma elnevezést viseli. Nem létezik az egykori Református Olvasókör épülete sem, amely 75 évvel ezelőtt a Magyar Kultúrkörnek adott otthont. Helyette többemeletes modern épületek sorakoznak. Az, ami még megvan, az Uspenska templom temetője, ahol Újvidék város előkelő és tiszteletet érdemlő, szerb polgárai nyugszanak és a később felépült Petőfi Sándor iskola épülete, amely szintén már a múlt emléke.