2022. október 6., csütörtök

Állványok ölelésében a tornyosi templom

Baráth Gábor tornyosi plébános: Vasárnap ha százan vagyunk, az már ünnepnek számít

Bármelyik irányból közeledünk Tornyos felé, az első dolog, ami a megfáradt vándornak szemébe ötlik, az a Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom tornya. Most állványok veszik körül, szorgos munkáskezek ügyködnek azon, hogy ismét régi pompájában hirdesse a távolból érkező utazónak, hogy jórészt derék római katolikus emberek által lakott település felé közelednek, ahol megpihenhetnek útjuk folytatása előtt.

A vitrázsok és a szecessziós festés teszik egyedivé a tornyosi templomot (Fotó: Horváth Zsolt)
A vitrázsok és a szecessziós festés teszik egyedivé a tornyosi templomot (Fotó: Horváth Zsolt)

Matykó Árpád, a Zenta községhez tartozó település szülöttje, aki lelkes kutatója a falu történetének. Ez a falu nagy volt című helytörténeti kiadványában részletesen olvashatunk az idén százhúsz éves templom építésének, illetve felavatásának a körülményeiről, mint ahogyan a Vajdasági Magyar Értéktárban is különleges helyet foglal el az építmény. A négytraverzes, ötszög záródású, neoromán stílusú templom hossza 35 méter, szélessége 13, a magassága pedig 47 méter. Felépítését országos gyűjtés és a helyi lakosság önfeláldozó önkéntes munkája tette lehetővé. Az orgona beállításával egyidejűleg Lohr Ferenc és Tary Lajos budapesti festőművészek 1914 áprilisában kezdték meg a templombelső kifestését. A két festőművész kiváló munkájának köszönhetően az egyházi létesítmény művészettörténeti szempontból is előkelő helyet élvez.

– A templomot 1900-ben kezdték el építeni, az akkori főpásztor, Császka György érsek úr aranymiséjéhez kapcsolódóan, s ennek apropóján ő is jelentős anyagi támogatással járult hozzá a templom építéséhez – mesélte ft. Baráth Gábor helyi plébános, aki elmondta azt is, hogy előtte itt tanyavilág volt, aztán ezt egy központ köré kezdték gyűjteni, és ennek a része volt a templom is, amely ahhoz a korszakhoz képest nagyon gyorsan, egy év alatt elkészült.

A neoromán stílusú templom hossza 35 méter, szélessége 13, a magassága pedig 47 méter (Fotó: Horváth Zsolt)
A neoromán stílusú templom hossza 35 méter, szélessége 13, a magassága pedig 47 méter (Fotó: Horváth Zsolt)

– Talán azért történt így, mert érsek úr is magáénak érezte a templom ügyét. Kívülről nem látszik, de belülről a festésében, a széles üvegablakokban igen: egy falusi templomhoz képest nagyon szépnek mondható. A magyar szecesszió jegyeit viseli, a kor nagy művészei festették, akik később az Országházon is dolgoztak Budapesten. És sok templomban nincs ilyen szép vitrázs, mint a miénkben.

Matykó Árpád előbb említett könyvéből kiderül, hogy a templomot eredetileg nem a jelenlegi helyére tervezték építeni. Az történt ugyanis, hogy egyik tornyosi lakos felajánlott a templom számára egy építésre alkalmas területet, de még az építkezés kezdete előtt elhunyt. A telket a kiskorú gyermeke örökölte meg, ő viszont a gyámja és az ügyvédje segítségével megtámadta édesapja ajándékozási nyilatkozatát, ezért új helyet kellett keresni a templomnak. Ez nem volt nehéz feladat, az építőknek viszont alaposan meggyűlt a bajuk, mert a rengeteg téglát át kellett szállítani az új helyre, arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi templom egyik különlegessége az, hogy a boltíveit az akkoriban újdonságnak számító vasbetonból készítették.

A felújítás 2019-ben kezdődött (Fotó: Horváth Zsolt)
A felújítás 2019-ben kezdődött (Fotó: Horváth Zsolt)

– Ezt Árpád jól kikutatta a levéltárban, és biztos, hogy nem ide tervezték. A legtöbb helyen a főúton található a templom vagy pedig a központban, hát itt egy kicsit el van dugva. Veszekedések és más személyes ügyek voltak a háttérben – jegyezte meg mosolyogva Baráth atya, aki elmondta azt is, hogy a templom az I. világháborút követő impériumváltást jól átvészelte, s inkább a második világégés végét szenvedte meg, mivel a felszabadítók itt hagyták a lábnyomukat, vagy inkább a puskanyomukat, mert a Vörös Hadsereg falun átvonuló csapatainak egyes túlbuzgó katonái golyózáport zúdítottak a templom mennyezetét díszítő evangélistákra, s a mai napig 150 gépkarabély-lövedék nyoma éktelenkedik a templom mennyezetén, de más háborús sérülése a templomnak, hála Istennek, nem volt.

A templom felújítása 2019-ben kezdődött. Ft. Baráth Gábor ennek kapcsán elmondta, tettek azért, hogy a templom az egyediségéből, a szecessziós festéséből kifolyólag bekerüljön egy olyan körbe, amit érdemes felújítani.

A Zentáról kimentett orgona (Fotó: Horváth Zsolt)
A Zentáról kimentett orgona (Fotó: Horváth Zsolt)

– Ezt a Magyar Nemzeti Tanácson keresztül sikerült elérni, mivel belátták, hogy tényleg egy művészettörténeti értékről van szó. Első lépésként a Rómer Flóris-terv keretében, a Teleki László Alapítvány lebonyolításában 10 millió forintot kaptak, és ebből az üvegablakokat sikerült felújítani – ecsetelte a plébános, aki hozzáfűzte, hogy ezek is 115 évesek, és nagyon rossz állapotban voltak. Ezt követően az MNT-től kaptak 30 millió forintnak megfelelő dinárösszeget, ebből jelenleg a toronysisak teljes felújításának a munkálatai zajlanak a fa és a fém részek teljes lecserélésével, Magyarország kormánya pedig az általuk meghirdetett templomfelújítási programon keresztül 15 millió forintot irányozott elő a templomhajó feletti tetőszerkezet kicserélésére, ezt jövőre tervezik megvalósítani.

– Valójában az egész templom felújítása tervben van, de a 120 éves tetőbádog már sok helyen ereszt, és addig nem szabad elkezdeni a belső munkálatokat, míg nincs megoldva a beázás gondja – nyilatkozta ft. Baráth atya.

Ft. Baráth Gábor (Fotó: Pannon RTV)
Ft. Baráth Gábor (Fotó: Pannon RTV)

A templom dísze egy orgona is, ez a leégett zentai Szent István-templomból lett kimenekítve. Baráth plébános ennek kapcsán elmondta, hogy ez egy kis orgona, és nehéz is rajta játszani, mert a pedál teljesen másképpen van beosztva, mint a mostani orgonákon.
Azóta sikerült beszerezniük egy másik orgonát, s Baráth atya abbéli reményének is hangot adott, hogy egyszer ezt is sikerül majd felszerelniük és megszólaltatniuk.

Matykó Árpád helytörténeti kiadványából az is kiderül, hogy a templomavatót óriási népünnepély követte. A krónikások szerint 10.000 ember gyűlt össze a fehérre meszelt templom körül, a toronyban nemzeti színű zászló lobogott. Akkoriban, a múlt század első éveiben, Tornyosnak 1950 római katolikus és 14 görögkeleti vallású lakosa volt. Ezzel szemben 2002-ben 1766 fő volt a falu lélekszáma, ebből 1452 magyar, 256 roma, 23 szerb, de a huszonegy évvel ezelőtti népszámlálás során 9-en vallották magukat jugoszlávnak, 6-an horvátnak, 3-an németnek, ketten ruszinnak, és egy bunyevácot is feljegyeztek. Azóta innen is nagyon sokan külföldre vándoroltak, hogy ott keressék meg a betevőjüket, és nagyon sokan el is hunytak. Ez a templomba járók számán is jól látszik.

Golyónyomok a templom mennyezetén (Fotó: Horváth Zsolt)
Golyónyomok a templom mennyezetén (Fotó: Horváth Zsolt)

– Hétköznap, hogy is mondjam, nem töltjük meg a templomot. Amikor halottakért van mise, akkor egy kicsit többen vannak, de amikor nincs valamilyen miseszándék, 3 és 8 között váltakozik a templomba járók száma, ez persze függ attól is, hogy melyik napszakban van a mise. Vasárnap, ha százan vagyunk, akkor az már ünnep. Az éves vallási ünnepek alkalmával még tömegesebb a látogatottság, de egy sima vasárnap talán nyolcvanan vagyunk – jegyezte meg a főtisztelendő atya, aki azt is elmondta, hogy sajnos fiatal kevés van, nagyon sokan elvándoroltak, ez a falun is meglátszik, sok az üres ház.

– A középkorosztályból azért vannak, akik rendszeresen eljárnak misére. Hála Istennek, van egy ütős ministránscsapatunk, s ők is, ugye, középiskolások. Többnyire idősek járnak misére, de van egy erős mag, ezért bízunk benne, hogy nem halunk ki – jegyezte meg végül beszélgetőtársunk.