2024. április 19., péntek

Alkalmazkodók és meggyőzhetetlenek

Összebékíthetetlennek tűnnek az álláspontok a járványhelyzet kapcsán az országban. Oltáspártiak vagyunk vagy oltásellenesek, s nincs az az érv, ami meg tudna győzni bárkit arról, nem biztos, hogy jól gondolkodik. Igaz, tavaly óta azért némileg változott a helyzet, mára kevesen maradtak olyanok, akik még mindig kétségbe vonnák, hogy létezik a koronavírus, s együtt kell tudnunk élni vele. Korábban sajnos sokan azon a véleményen voltak, hogy kitaláció az egész, hogy fabrikált adatokat közöl a kormány, hazudik a média, mert a háttérben ilyen vagy olyan erő, pénz áll. Aztán amikor az emberek maguk is kezdtek találkozni a járvánnyal, megbetegedtek maguk vagy a hozzátartozóik, meg azt is látták, hogy egyetlen újságíró sem gazdagodott meg, noha naponta beszámol az esetszámokról, kórházi állapotokról, kissé már változott a közgondolkodás: a „nem létezik" meggyőződést felváltotta sokaknál a „létezik, de..." álláspont, melyet röviden úgy lehetne leírni, hogy eljött az összeesküvés-elméletek közösségimédia-burjánzásának Kánaánja.

Összefoglalni is nehéz, hányféle különböző hihetetlen elképzeléssel lehetett találkozni az elmúlt időszakban, s ezek közül a, valljuk meg, tényleg furcsa elméletek közül számos még ma is él. Elég csak végigpásztázni a Magyar Szó Facebook-oldalán közzétett, koronavírussal kapcsolatos hírek alá biggyesztett kommentárokat. Az ember elé egy olyan világ tárul, amely nélkülöz minden logikát. Egyesek szerint repülőgépekből szórják ránk a vírust, de még mindig vannak olyanok is, akik szerint az 5G hálózat terjeszti, jegyezzük meg, annak ellenére, hogy Szerbiában nincs is ilyen hálózat egyelőre, az összeesküvés-elméletek közé viszont biztosan belefér egy olyan is, hogy: van, csak titkolják.

Gergely Árpád felvétele

Gergely Árpád felvétele

Lényegében nagyon meglepő, hogy az emberek mennyi felesleges (ál)információval terhelik magukat, ahelyett, hogy egyszerűen csak a kialakult helyzet kezelésével foglalkoznának. Elvégre – természetesen nem mindegy, de – milyen változást jelentene mindennapjainkban, ha a vírusról történetesen kiderülne, hogy pontosan honnan érkezett és milyen körülmények között. Az, hogy denevérhús vagy laboratóriumi kísérlet, sőt – legyen! –, mondjuk, egy Boeing 747-es hozta el tájainkra. Ez pillanatnyilag teljesen lényegtelen, hiszen a kórházak teljesen megteltek, akár denevér, akár az egész világot ellenőrző titkos társaság áll a háttérben. A következmény az, hogy alig tudnak újabb beteget fogadni, s akkor még nem is beszéltünk a más panaszokkal küzdőkről, akiknek az életét szintén nehezíti ez a helyzet, hiszen a Covid okozta megterhelés miatt műtéteket halasztanak el, várólisták keletkeznek ott is, ahol az nem megszokott jelenség. És még mindig nem említettük azokat, akik az egész helyzet miatt egyszerűen kerülik az egészségügyet, mert tudják, hogy mindenütt nagy a megterhelés, így inkább kihagyják a szokásos szűrővizsgálatokat, s közöttük is lesznek olyanok, akiknek jobb lett volna inkább az orvos mellett dönteni.

Nem is a vírus keletkezéséről kialakult regék jelentik a veszélyt, hanem a különböző összeesküvés-elméletek következményei a védekezés, a kezelés területén, de a védőoltások kapcsán is ugyanolyan produktívnak bizonyultak. Nagy kár, mert teljes bizonyossággal állítható, ha gyorsabbak lettünk volna a védekezésben, nem tartanánk ma ott, ahol tartunk, nem lenne olyan magas a fertőzések és az elhalálozások száma sem. Azzal, hogy időt adunk a vírusnak, egy dolgot teszünk: lehetségessé válik az alkalmazkodása, növekszik a túlélőképessége. Ennek következtében pedig egyre több variáns képződik, egyre kevésbé lesznek majd hatékonyak a védőoltások, vagyis magunk és a tudomány eredményei ellen dolgozunk: hiába készült el az oltás rekordgyorsasággal, ha az adott körülményekhez, a rendelkezésre álló oltóanyag-mennyiséghez képest mi rekordlassúsággal szánjuk el magunkat a jelenleg egyetlen logikusnak számító lépésre. Nem késő még, de tarthatunk tőle, sokan azt is meg fogják várni, hogy már késő legyen.

Miközben természetesen mindenkinek jogában áll eldönteni, hogy felveszi-e az oltást vagy sem, és senkinek sincs joga ahhoz, hogy véleménye miatt másokat meglincseljen. Az oltásellenesek belgrádi tüntetésén a válságtörzs egyik orvosának a lakása elé vonult egy kisebb tömeg, s nyomdafestéket nem tűrő dolgokat kiabált. Sokan magával az epidemiológussal azonosítják a járvány okozta nehézségeket, mert történetesen ő az, aki beszámol ezekről, s az is ő, aki hangot ad a saját véleményének, s harcol az oltás sikeréért. Rendőri felügyeletet kellett kapnia, annyira idegesítette egyeseket ez a szerep, ez a harc. Olyan határvonal ez, amelyet már nem lett volna szabad átlépni. Mindenkinek tiszteletben kell tartania a másik véleményét, s mindenkinek arra kellene törekednie, hogy a lehető legtöbb valós információ birtokában döntsön. Ilyen gondolkodásnak ugyanis biztosan nem lehet az az eredménye, hogy „mindenért a szakértő a hibás". Ha zavar bennünket a személye, a gondolkodása, a mondanivalója, a mai világban nem nehéz csatornát váltani, a zenecsatornákon például nem szokott szerepelni. A köz biztonságát, mindennapi életét azonban nem veszélyeztetheti senki. A társadalom megosztottsága, az alkalmazkodóknak és a meggyőzhetetleneknek az ellenséges viszonya rajzolódik ki a válságtörzs iránti utálatban is.