2022. január 23., vasárnap

Akik mindig utat mutatnak

November 8-án ünnepeljük a pedagógusnapot

Kik a pedagógusok? Mindazok az óvópedagógusok, osztálytanítók, tanárok, iskolapszichológusok, pedagógusok, pedagógiai asszisztensek, nevelők, akik nap mint nap arra törekednek, hogy megfelelő gyakorlati és elméleti tudást, értékeket, hagyományokat adjanak át a jövő nemzedékének. Ők azok, akik nemcsak oktatnak és nevelnek, hanem utat mutatnak, bátorítanak, együttéreznek, meghallgatnak, együttműködnek, harcolnak, és közben munkájuk során mindig tanulnak valami újat. Az UNESCO 1994-ben vezette be a pedagógusnapot, amelyet ma, november 8-án ünnepelünk. Ám nemcsak ezen az egy napon kell kifejeznünk a hálánkat a ünnepelteknek, hanem az év mindegyik napján, amikor találkozunk velük. Az ünnepnappal és a tanári, tanítói hivatással kapcsolatban három pedagógust kérdeztem, Apró Lídia némettanárnőt, Mészáros Ágnes szerbtanárnőt és Törteli Telek Márta osztálytanítót, kutatót.

Mit jelent önnek a pedagógusnap?

T. T. M.: – Számomra a pedagógusnap egy jelzés arra nézve, hogy ennek a kreatív, sokoldalúságot kívánó hivatásnak a jelentőségét elismerik. A jövő nemzedékének formálása, a napról napra kifejtett hatás, a nagyrészt a pedagógus egyéniségétől, személyiségétől függő, a pedagógiai optimizmust sem nélkülöző napi tevékenység komplex, igazi embert próbáló szerep, és csak akkor működik igazán jól, ha a szerepen is túlnő. Ennek pedig az értő szem számára félreérthetetlen, látható jelei mutatkoznak.

M. Á.: – Kezdő tanárként nekem minden egyes tanítással töltött nap pedagógusnap, amikor azt érezzük a diákokkal, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Bár hivatalosan egy nap van, ami erről szól, a legfontosabb a tisztelet és a figyelem nap mint nap.

A. L.: – Amikor éppen szembejön velem egy cikk vagy hír erről a napról, akkor hasonló gondolatok jutnak eszembe, mint a nőnap kapcsán. Nem csak ezen az egy napon kellene tiszteletünket és hálánkat kifejeznünk az ünnepeltek felé.

Apró Lídia
Apró Lídia

Melyek a tanári hivatás szépségei?

A. L.: – A tanári hivatásban az a szép, hogy az ember pozitív és vidám közegben dolgozhat nap mint nap. Nincs még egy ilyen szakma vagy hivatás. A diákok fiatalon tartanak. Általuk a tanárok is új ismeretekre tehetnek szert, megismerkedhetnek egy másféle gondolkodásmóddal, ezáltal nyitottá válhatnak az új dolgok iránt. Jó érzés látni, amikor egy diákunk sikereket ér el egy versenyen vagy a későbbi élete során, és tudjuk, hogy ebben nekünk is volt némi részünk.

M. Á.: – Nem szabad túl görcsösen hozzáállni a hibákhoz sem, abból is lehet tanulni. Dolgozatíráskor a tábláról egy tanuló tévesen írta le az évszámot, a 2021 helyett 2023-at írt. Azóta ebben a bizonyos osztályban különösen odafigyelnek a dátumra. Humoros megjegyzés is kering köztük: „a jövőből jött”. Ha időnként újra visszaemlékeznek a gyerekek ezekre a szövegekre vagy gondolatokra, amelyek órán hangzottak el, már jó érzéssel tölt el. Nikola Tesla alakja biztos örökös emlék, mert a 100-as papírpénzünkön mindig visszaköszön.

T. T. M.: – A tanár, ha szerencsés, talán pályájának minden korszakában láthat néhány kiugró tehetséget, és az ilyen gyerekek fejlesztése öröm, igazi siker forrása lehet. Emellett azonban sok-sok gyereknek a fokozatos előrelépése, segítése, egy-egy akadály megugrásának látványa is nagy örömöt szerezhet a pedagógus számára. Az a pillanat, amikor optimizmusának hatására nem mond le a gyengébb képességű tanulókról sem, és azok így juthatnak elemi tudás birtokába, szintén csodás érzés lehet. Mindez pedig úgy valósul meg jó esetben, hogy szoros érzelmi kötelék alakul ki tanár és diák között, ami szintén örömteli. Cinkosokká válnak, a szó legnemesebb értelmében. Sokszor már szavak nélkül is értik egymás gondolatát, és „együtt lélegezve” tesznek meg egy bizonyos távolságot, amíg el nem válnak útjaik. Valószínűleg csak így, ilyen módon lehetséges annyira hatni a mai gyerekekre, hogy egy kis közösség részeként a társaikra is tudjanak figyelni; becsülni, értékelni és szeretni tudják egymást. Ez pedig a közösségformálás alapja. Eddig eljutni a tanár számára már jutalom.

Mészáros Ágnes
Mészáros Ágnes

Milyen kihívásokkal, nehézségekkel jár ez a pálya?

T. T. M.: – Az alfa generáció ingerküszöbét megtalálni, a tanítási tartalmakat módszertanilag úgy megközelíteni, hogy a gyerekek azt örömként éljék meg, és az érdeklődésüket úgy fenntartani, hogy a tudásszomjuk ne csökkenjen, ez az igazi kihívás a mai pedagógus számára. Az érzelmi intelligencia fejlesztése, a másokra figyelés felébresztése szintén tartogat kihívást a mindennapokban, de az együtt töltött minőségi idő erre lehetőséget ad. Erre biztatjuk a szülőket is, mert csak velük együttműködve, az ő segítségükkel sikerülhet mindezt megvalósítani. Ez pedig a posztmodern társadalomban időnként embert próbáló feladat.

M. Á.: – Szerbtanárnő vagyok a szülőfalumban és a szomszédos faluban. Gyerekkorom óta szeretem a szerb nyelvet, könnyebben átérzem a nyelv elsajátításának velejáróját. Magyarlakta településekről van szó, az órákon kívül nemigen hallják a gyerekek a nyelvet. Igyekszünk párhuzamokat vonni közösen a nyelvek között, ami órákon spontán alakul ki. Pl. Futur, ami előre fúr; suton az úton. A kiejtésnél és a hangok, betűk megkülönböztetésénél is véletlenszerűen alakultak ki a szókapcsolatok, például ćurka ćuti, đak Đuro, čas čos. Amióta látták a glagoljica írást, azóta könnyebben mennek a cirill betűk. Hétköznapi nehézségeket így könnyebb átvészelni.

A. L.: – Az utóbbi másfél évben elég sok nehézséggel szembesültünk. Az online tanításra való áttérés váratlanul érte a tanárokat, új módszereket és online felületek használatát kellett gyorsan elsajátítanunk és alkalmaznunk. Az online tanítás, már bátran kijelenthetjük, nem olyan hatékony, mint a tantermi, és igazán csak most tapasztaljuk meg ennek a következményeit. Ezt nem lesz olyan könnyű helyrehozni. Rosszul érint, amikor a tanügyben zajló dolgokkal kapcsolatos kommentárokat olvasok. Ritkán látni olyan hozzászólást, amely nem a tanárokat támadja, pedig nem sok olyan döntés születik a tanügyben, amiről a tanárok döntenének, vagy esetleg az ő véleményüket is kikérnék. És azt is tisztázni kellene egyszer s mindenkorra, hogy a tanároknak nincs annyi szünetük, mint a diákoknak, és a munkanapunk sem csak annyiból áll, amennyit az iskolában töltünk.

Törteli Telek Márta
Törteli Telek Márta

Mit kapott ettől a hivatástól?

M. Á: – Új tudást, azaz tapasztalatot kapok a mindennapokból. Minden diáknak más a nézete, és általuk én is többféleképpen láthatok egyes szituációkat.

A. L.: – Szeretem a hivatásomat. Ez annak is köszönhető, hogy szeretem az iskolát, ahol már szinte a pályafutásom kezdete óta dolgozom, és a kollégáimat is. Jól érzem magam a mikrokörnyezetemben, és talán ez az egyedüli visszatartó erő, ami miatt még itt vagyok, és nem valahol a nagyvilágban.

T. T. M.: – A gyerekek megmutatták számomra, hogy csak az igazi, valós tudás, érzelem lehet érték. És ők ezt értékelik. Mindennek látható nyomai vannak a pedagógus személyiségén is. A személyiség erejével pedig már lehet tanítani és nevelni.