2024. április 26., péntek
Nagyszünet

Még csak egy utolsót!

A mesék szerepe kisgyerekkorban

Jók ezek a csöndes késő őszi délutánok. Olyan jó már fél ötkor bevonulni a meleg szobába, egy bögre teával a kezünkben, és megelégelve a gyerekek veszekedését, előkapni egy meséskönyvet. Persze azon is megy a huzavona, hogy melyik legyen előbb, melyik utána, és ki lapoz, de hogy hol alszik a Kippkopp barátja, azt már nagy egyetértésben keressük a képen.

A mese sok mindent megold, amolyan gyorssegély. Ha nem ízlik az ebéd, a Bububú vicces története az eldugott babfőzelékkel segít eltüntetni az egész tányérral. Ha szomorúság van az elajándékozott kiscicák miatt, akkor megnyugszik a kis szívük, hogy a Lalala viseli gondjukat ezután. Ha nincs kedvük lefeküdni, egy kedves kis történet mindig mosolyt csal az arcukra. Unalmas boltba gyaloglásokat lehet hisztimentesíteni némi kreativitással. Az utcánkat marslakók is ellepik néha, fának álcázzák magukat, és esernyővel jól le lehet ratatázni őket. A mese, a mesefigurák meg a fantázia mindig kisegít.

Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy a mesemondások ma is fontosak, mert nélkülözhetetlenek a gyerekek fejlődése szempontjából. A mesék által gazdagodik a gyerekek fantáziája, a szókincse, átélnek különböző helyzeteket, feloldódik bennük a felgyülemlett feszültség. Segítségükkel átláthatóbbakká válnak az emberi kapcsolatok, az emberek viselkedése érthetőbbé, megfoghatóbbá, gyerekközelibbé válik. Amikor a felnőtt közelebbi kapcsolatba kerül egy gyerekkel, nagyon érdekes dolgot figyelhet meg, mégpedig azt, hogy a gyerek gondolkodása animisztikus (Piaget nevéhez fűződik, azt jelenti, megszemélyesíti a tárgyakat). Ez egészen a pubertáskorig megmarad. Arról van szó, hogy a gyerek úgy tesz, mintha elhinné, hogy a tárgyaknak nincsenek érzéseik, és nem képesek cselekvésre, valójában azonban a szívük mélyén másképp gondolják. A felnőttek igyekeznek is megmagyarázni a gyerekeknek, és a gyerek meg akar felelni az elvárásnak, de a mesék világában a saját elképzelése megelevenedik.

Egyáltalán nem mindegy, hogy a gyerek a számára szükséges mesét honnan, milyen formában kapja meg. Felolvasás, rajzfilm, diafilm, fejből mesélés, bábozás, mesejáték hallgatása – mind ott csücsül előttünk mint lehetőség, és felelősség bizony, hogy mikor mit választunk, és az is, hogy ki választ.

Lányok vagy fiúk, hány évesek, mi a mese célja… esti mese, vagy unalmas őszi esős hazamenetelt tesz elviselhetővé. A szakemberek tapasztalatai szerint azoknak a gyerekeknek, akiknek mesélnek otthon, élénkebb a fantáziájuk, bővebb a szókincsük. És utoljára, de nem utolsósorban fontosnak tartom megemlíteni, hogy a mesét nagyon komoly céllal is alkalmazzák újabban, létrejött ugyanis a meseterápia rendszere, amely célzottan, valamilyen megjelenő problémára keres gyógyírt. Vannak, akik arra szakosodtak, hogy mesével gyógyítsanak. A meseterápia azon a felismerésen alapul, hogy nincs olyan élethelyzet, amelynek ne lenne mesebeli párja. A terápia során megkeresik az adott életszituációhoz tartozó mesét, vagyis azt, amelyben a mese hőse ugyanazért indult el, mint a problémával küzdő ember, de nem akadt el útja során. Tehát a mesék szimbolikájánál maradva, nem győzte le a sárkány, nem akadt torkán a mérgezett alma, hanem végig is tudta járni a kiszabott utat. A megtalált mese segítségével feltérképezik az elakadás okát. És mielőtt az olvasó azt gondolná, hogy a gyerekek az elsődleges páciensei ezeknek a terápiáknak, elmondom, a fő közönség a 20–50 évesek közül kerül ki. Vagyis nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is szükségük van a mesékre. Megint valami, amit őseink még tudtak, műveltek, mi meg már elfelejtettünk. Meséljünk hát sokat, legalább a gyerekeknek, hogy átörökítsük mi is a mese és a mesélés kultúráját. A boldog együtt töltött percek nemcsak fejlesztően hatnak a kicsikre, hanem a felnőtt-gyerek kapcsolatot is erősítik.