2022. január 23., vasárnap

Tanítani ma

Szívesen emlegetjük a tanügyben azokat a régi szép időket, amikor a pedagógusok munkáját megbecsülték. Napjaink tanítóinak azonban nemcsak ennek a hiányával kell megküzdeniük, hanem egy olyan kívülről kontrollált és központosított közegben kell eredményes nevelést és oktatást megvalósítaniuk, amikor munka általi kiteljesedést felváltja az állandó teljesítményszorongás. Tanárként sokszor lehet az a benyomásunk, hogy vég nélkül, megállíthatatlanul és kiszámíthatatlan időpontokban érkeznek az újabbnál újabb minisztériumi rendelkezések, hosszú oldalakon taglalva iskolai kötelezettségeink széles tárházát a tanítás keretein belül és azon túl: Állandó időzavarban lehetsz, ha tanítasz, holott minden tőled tehetőt megteszel, hogy ezt elkerüld. Nem vagy elégedett a munkában nyújtott teljesítményeddel, mert óhatatlanul is kimarad egy-egy levél alapos elolvasása, értelmezése, a benne foglaltak gyakorlati megvalósítása. Cirkálsz a különböző szakmai továbbképzések között, és ha a munkahelyed nem tudja finanszírozni az általad választottakat, amelyek a prioritásaid alapján szükségesek, akkor ingyenes, számodra érdektelen és talán nem is hasznos szemináriumokon vesztegeted az idődet, vagy ismét köteleznek valamire az illetékesek, amit alkalmaznod kell, bár még az előzővel sem boldogultál megfelelően. Mindeközben kiderül, hogy a gyerekek mostanában nem ülnek csöndben a helyükön arra várva, hogy a katedráról elmeséld nekik az aktuális tananyagot, és ezt nem is várnád, hiszen remek módszerek vannak, amivel leköthető a figyelmük, elmélyíthető a tudásuk. De ha folyton az a benyomásod, hogy nem elég az, amit csinálsz, akkor egyre fogy az energiád az innovatív és hatékony tanításra, és néha azt veszed észre, hogy nincs már türelmed kedvesen szólni ahhoz a gyerekhez, aki megint nem készített házi feladatot vagy balhézik a hátsó padban. A szülők ezt szóváteszik, néha úgy érzed, te vagy az aktuális közellenség, miközben ennél többet nem tudsz tenni.

Tanítani ma emberpróbáló feladat. Rugalmasnak és önreflexívnek lenni, hatékonyan lavírozni az állandóan változó kihívások közt, elkerülni a kiégést, összehangolni a munkahelyi teendőidet és a magánéletet, mindez sokszor teljesíthetetlennek tűnik. Ha azt szeretnénk, hogy a felnövekvő generáció szeretetteljes nevelésben és eredményes oktatásban részesüljön, akkor el kell kerülnünk, hogy az iskolai munkahelyi körülmények stresszforrást jelentsenek tanítóink számára. Derűs, kiegyensúlyozott, elégedett pedagógusokra van szükségük a gyerekeknek. Ne csak a mai napon hívjuk fel erre a figyelmet!