2024. április 25., csütörtök

„Minden olyan munkát értelmesnek érzek, ami a könyv szakrális testét megérinti”

Beszélgetés a Szenteleky-díj idei kitüntetettjével, Beszédes István zentai költővel, művelődésszervezővel

Irodalommal, irodalmi rendezvény szervezésével, holdudvar kialakításával és annak szorgos gondozásával foglalkozni manapság talán legalább annyira lehetetlen küldetés, mint Don Quijote de la Mancha szélmalomharca, de ellentétben Cervantes regényhőse cselekedetivel, nem hiábavaló. Vagyis kellő elszántság, merészség nélkül nagyon nehéz, viszont van, amikor a kitartás meghozza a gyümölcsét, még ha egy kicsit megkésve is. Mert Beszédes István évtizedek óta megkerülhetetlen személyisége a kortárs vajdasági magyar irodalomnak.

A zentai József Attila- és az idei évtől Szenteleky-díjas költővel a legfrissebb elismerése, illetve a zEtna 18. Irodalmi Fesztiválja kapcsán beszélgettünk.

Mit jelent számodra Szenteleky, illetve a róla elnevezett elismerés, amit az idén neked ítéltek oda?

– Szenteleky megkerülhetetlen és máig élő hatású. Irodalmi utópiáink forrásvidéke. Az alapítás mítoszának központi alakja. És egy valóságos attitűd, ami máig érvényes. Eszünkbe jut, hasznunkra lehet, ha időnként légörvénybe vagy légüres térbe kerülünk. Persze mindegyik légüres tér természete másmilyen, de valahogy a szentelekys kurázsi, állhatatosság mindegyikben használ. Mindaz, amit a vajdasági magyar kultúra saját erejéből elért, csupa ilyen kis és elhatalmasodó megszállottságból, szebben mondva, alulról jött kezdeményezésből alakult ki.

Pályafutásod során eléggé sokrétű tevékenységgel kerültél be a köztudatba. A költeményeid mellett énekeltél rockoperában, dalokat is írtál, a Zyntharew együttes köréhez tartoztál, ifjúság lapot, városi lapot is szerkesztettél, politikai párt megalapítójaként, könyvek szerkesztőjeként, a zEtna folyóirat és portál alapító főszerkesztőjeként és az azonos nevű kiadó vezetőjeként, pályád kezdetén ifjúsági tribünök, ma irodalmi rendezvények szervezőjeként is számon tartanak. Miképpen fér meg ennyi szerep benned, s ezek közül mely számodra a legkedvesebb?

– Minden szerep összetett. Szenteleky pl. amellett, hogy gyógyította a falu apraja nagyját, rendkívül rokonszenves módon festett, muzsikált, szerkesztett, írt… Ki tudja, még mit nem?! Nincs ez másképp velem sem, persze azzal a különbséggel, hogy én gyógyítással nem foglalkozom. Szentelekyhez hasonlatosan én is szeretem a szép könyvet is, ha én ilyenhez könnyebben is jutok, viszont a régi, magasnyomással készült könyvek betűképének nincs párja. Nem említetted, de ez idevág, hát elmondom, már több mint tizenöt éve szabadúszó (egyéni vállalkozó) vagyok, s tevékenységem középpontjában a könyvek állnak: kiadok, tervezek, szerkesztek, tipografálok, tördelek. Nem tudom pontosan, talán háromszáz kötet került ki a kezem alól, s ezek zöme itt, helyben jelent meg. Oda akarok kilyukadni, hogy minden olyan munkát értelmesnek érzek, ami a könyv szakrális testét megérinti. Az külön öröm, ha irodalmi munkáról van szó. Ilyen az irodalomszervezői, szerkesztői tevékenység is. Fel szokták vetni, hogy ez a feldaraboltság az alkotói teljesítmény rovására megy, szóval hogy emiatt esetleg nem írtam volna meg egy verset, egy könyvet… Lehet, ezeket az elmaradt, elbeszélgetett verseket is ki kellene adnom egyszer, a borítón a címmel, pl. hogy Beszélgetés N. N.-nel egy őszi délutánon, belül meg egy betű sem lenne. Igazából ezek az elmaradt kötetek, elbeszélgetett opuszok is kedves faktumok az életemben.

Az idén rendezed meg 18. alkalommal zEtna Irodalmi Fesztivált. Kérlek, mesélj arról, hogy az elmúlt 18 évben, miképpen sikerült megőrizni az alapelképzelésedet a rendezvénysorozattal kapcsolatban, s mennyire sikerült megőrizni azt a lendületet, frissességet, és eredetiséget, amit ez a nemcsak irodalmi, hanem nemegyszer összművészeti fesztivál hordoz magában?
– Köszönöm ezeket a válogatott jelzőket! Valóban azt szeretném, hogy lendületes, friss és eredeti legyen a fesztivál, és persze összművészeti is, amiből idén sajnos hiányozni fog a zene. Egyébként mindig van olyan, amiből kicsit kevesebb van, meg olyan is, ami túlcsordul. Egyébként, ha tényleg van lendülete, frissessége és eredetisége, az annak köszönhető, hogy kortárs, és hogy nyitott, nem túlszabályozott. És hogy egy kiváló, nagy érzékenységű moderátori háttérre támaszkodik. Visszatérve a nyitott szerkezetre: mindegyik fesztivál úgy kezdődik, hogy helye marad a meglepetésnek. Ismerem a programot, a részvevők listáját, a beszélgetések apropóját, de hogy melyik szerzőnél, mire kerül az idén a hangsúly, melyek lesznek az elhangzottakban a memoriterek, azt éppúgy csak menet közben tudhatom meg, mint a beavatatlan látogató.

Az elmúlt 18 évben mekkora változást észleltél a vajdasági magyar irodalomban, s véleményed szerint ehhez mennyire járult hozzá a zEtna fesztiválja?
–Valószínűleg nagyon sok változásról lehetne beszélni, főleg ha a kilencvenes éveket vesszük viszonyítási alapnak. Az hasonlóan traumatikus volt, mint Szentelekyék húszas évei. A mi válaszaink erre a vákuumra valahol kétezer körülre fogalmazódtak meg valahol a periférián. Ebben a valamelyest központ nélküli térben képződtek időnként olyan találkozási pontok, mint a kishegyesi, a muzslyai és a zentai is. De igazából az irodalmi fesztivál csak a messzire látszó világítótorony, a kreatív produkció, a sziget, amelyen áll, az száznál több kötet, amelyet a zEtna megjelentetett, s körülötte a tenger a ’99 november másodikán indult, tehát épp a minap huszonkettedik évfolyamába lépő internetes folyóirat, a zEtna – magazin a vulkán alatt. Az induláskor nyilván valamilyen felforgató, kánonokat átrendező szándékkal indultunk, valamiféle játékos drillinget alkalmazva. Ha most a zEtna-produkció legfontosabb hatását kellene megnevezni, valahol abban mérném, hogy a bírált modell fenntarthatóságához mennyiben járult hozzá.

Az idei fesztivál programtervében szerepel a memoriterjelző. Kérlek, mesélj erről részletesebben!

– A fesztivál felcímezése mindig játékos, keretadó szándékú. Véletlenül sem szeretném, ha megzavarna egy őszinte vallomást – amelyekből majd hallani fogunk több mint egy tucatot a fesztivál alatt. De azt hiszem, mégis találni fog. Mert vannak gesztusok és mondatok, amelyek ide idézik majd a múltat, és támadnak gesztusok, elhangzanak majd mondatok most is, amelyekben holnap mi vagyunk a múlt.

                                          @kep = Beszédes István