2024. április 19., péntek

A múlt tisztázásával építhető biztonságos jövő

Bajmokon is megemlékeztek a második világháború végén kivégzett ártatlan áldozatokról

Bajmokon 1944. november 2-án több mint kétszáznegyven német, magyar és horvát férfit tereltek ki a település határába, ahol egy előzőleg kiásott sírgödörbe lőtték őket. A megölt személyekről sokáig nem emlékezhettek meg nyilvánosan a hozzátartozóik, a tömegsír helyén azonban egy akácfa emlékeztetett a tragédiára. Az akácfánál harmincegy évvel ezelőtt szerveztek nyilvános megemlékezést, és azóta minden évben a halottak napján összegyűlnek az emlékezők, hogy leróják kegyeletüket a kivégzettek előtt. A helybeli Dózsa György Művelődési Központ 25 évvel ezelőtt vette birtokába a területet, és ma már rendezett emlékhely várja a látogatókat.
Kedden, csakúgy, mint Vajdaság több településén Bajmokon, az akácos temetőnél is megemlékeztek a második világháború végén kivégzett ártatlan áldozatokról. A rendezvény a Himnusszal kezdődött, majd dr. Pásztor Bálint, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke mondott alkalmi beszédet, amelyben a múltban történtek tisztázásának fontosságát hangsúlyozta
– A halottak napja a közösségünk számára tragikus évforduló, az 1944-es megtorlások áldozataira emlékezünk együtt, a szűkebb és tágabb értelemben vett közösségünket ért kegyetlenségek halottaira, akik életükkel fizettek egy korábbi, ugyanilyen igazságtalan öldöklésért anélkül, hogy esélyük lett volna az igazságra. Itt vagyunk, és itt kell lennünk minden évben, hogy elmondjuk, és újra és újra elismételjük, hogy a település lakossága felett elkövetett borzalmakat mélységesen elítéljük, és nem feledjük. A megfélemlítésnek sajnos vannak eszközei, de mi azt mondjuk, hogy ugyanígy vannak eszközei a tények felfedésének, az igazság elismertetésének, a megbékélésnek és a jövőbe tekintésnek is. Valljuk, hogy a múlt tisztázása teremti meg azt a jelent, amellyel biztonságos jövő építhető – fogalmazott Pásztor Bálint.
Ezt követően Basity Gréta, a szabadkai Csáth Géza Művészetbaráti Kör tagja szavalta el Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című versének részleteit, majd Németh Károly, a pacséri református hitközség képviselője tolmácsolta Csányi Erzsébet lelkész szavait.


A megemlékezésen Halász Tibor történész tartott előadást a második világháború végén történt atrocitásokról.
– A második világháború borzalmai sokáig elkerülték vidékünket, de azután jött 1944 ősze, amikor már tudni lehetett, hogy a háború a tengelyhatalmak vereségével fog véget érni. Bajmokra október 9-én vonul be a szovjet haderő, ezt követően pedig Tito partizánjainak egységei vették át a hatalmat. Tíz napig nem történt atrocitás, ami azt bizonyítja, hogy szó sem volt túlkapásról, viszont a listák már készültek. A november 2-át megelőző napokban megkezdték a lakosok gyűjtését, majd halottak napján 18 órától kijárási tilalmat rendeltek el, és ekkor már mindenki sejtette, hogy borzalmas dolgok fognak történni. Huszonegy egy szomorú menet indult meg Bajmok központjából, és érkezett meg ide, ahol jelenleg állunk. A partizán haderő csakhamar továbbvonult, a lakosok pedig ugyan tudták, hogy mi történt ezen a helyszínen, de hallgatniuk kellett – fogalmazott a történész.
Az előadás után ft. Erhard Róbert apátplébános szólt az egybegyűltekhez, majd a résztvevők megkoszorúzták az emlékhelyet, és gyertyát gyújtottak az ártatlanul kivégzettek emlékére.