2022. január 23., vasárnap

Kiveszi-e benne a részét?

Ritkán hőbörögnek az amatőr nyelvművelők, amikor szabálytalanul használt vonzatot találnak a szövegben vagy a beszélt nyelvben. Ha egyáltalán észreveszik a hibát. Ezt az interneten föllelhető vélemények, bosszankodó megjegyzések számából és hangvételéből gondolom így, tehát azért, mert nincs nagyon sok az észrevételekből. Pedig szép számban találhatunk ilyen hibát az újságokban. Az elektronikus médiumokban bizonyára még több a tévedés, mert a beszéd nehezen vagy egyáltalán nem javítható, nem „lektorálható”. Persze a mondandó a téves vonzatok ellenére is érthető, csak éppen a legalább közepes nyelvérzékkel megáldott hallgató számára zavaró.

A magyar nyelv értelmező szótára szerint a vonzat „az az állandósult mondattani viszony, amelyben bizonyos szavak a szerkezetileg hozzájuk tartozó szavaknak mindig azonos nyelvtani alakját kívánják meg.”

Lássunk néhány (rossz) példát az újságból!

Megemlékezés az aradi vértanúkra Temerinben (címben). Az igekötős igéből képzett főnév (megemlékezés) a vértanúkról, tehát a -ról raggal ellátott főnevet kívánja. A tévedés abból (is) adódhat, hogy igekötő nélküli szó esetében (emlékezés) valóban a vértanúkra alak a helyes. A bizonytalan nyelvérzékünkön talán segít, ha határozószóval helyettesítjük a főnevet: emlékezik rá; megemlékezik róla. Kérdő mondat formájában ennél is kirívóbb, érzékelhetőbb a hiba: Megemlékeztetek rá? Ugye, így nem szoktunk kérdezni.

Nem jeleskednek a szerb nyelv ismeretével. Jeleskedni valamiben lehet, nem pedig valamivel. Tehát: Nem jeleskednek a szerb nyelv ismeretében. Azt viszont mondhatjuk helyette, hogy nem dicsekedhetnek a szerb nyelv ismeretével.

Már fiatalon lelkesen bomlasztotta a törvényes rendet, a „felszabadulás” után derekasan kivette részét az egyházak szétverésében, a kékcédulás választásokban, az ellenzék felszalámizásában. A hibás vonzatot a kivette részét a szétverésében, választásokban, felszalámizásában szerkezet jelenti. Bizonyos szempontból olyan hibával találkozunk itt is, mint az első példánkban: ha igekötős az ige (kivesz), egyértelműen utal arra, hogy valamiből lehet kivenni; viszont valamiben részt lehet venni, pl. részt vett az egyházak szétverésében.

Szinte korlátlan mennyiségben sorolhatnánk a példákat, de a számuk attól is függne, hogy mennyire vagyunk szigorúak. Ma már sok olyan tévesen használt vonzat létezik, terjedt el, amelyet a jó nyelvérzékkel rendelkező olvasó sem mindig vesz észre. A magyarutca.org honlapon például a következő helyes, illetve hibás, de legalább kerülendő példák találhatóak: megállapodik valamiben, aminek a kerülendő formája a megállapodik valamiről; ismeretes előtte – ismeretes számára; nagy részvéttel temették el – nagy részvét mellett temették el; mérték szerinti ruha – mérték utáni ruha; nem tőle függ – nem rajta múlik; stb.

Kétségtelen, hogy a vonzatokat nem lehet „bemagolni” úgy, mint a nyelvtani szabályok egy részét, hanem alapos nyelvismeret és az ebből kialakuló nyelvérzék szükséges a helyes alkalmazásukhoz. A mondatszerkesztésben azonban előfordulnak (nem is nagyon ritkán) olyan hibák, amelyek kis odafigyeléssel elkerülhetőek lennének. Megtörténik ugyanis, hogy két olyan ige vagy névszó kerül egymás mellé, amelynek különböző a vonzata, de a szöveg szerzője igyekszik ezeket „összevonni”. Ilyenkor az a helyes eljárás, ha nem tömörítjük a két vonzatot, hanem beillesztjük mindkettőt a mondatba.

Helyes az a mondat, hogy a gyerekek szeretik és szívesen fogyasztják az ártalmas édességet. Mindkét igéhez tárgy kötődik (édességet), tehát a szóismétlés elkerülése végett a tömörítés a jobb megoldás. Az alábbi példamondatokban azonban helytelen így eljárnunk.

Elfogadtuk, de vitatkoztunk is az érvekről. Elfogadtuk az érveket, de vitatkoztunk is róluk – állhatna helyesen. (Elfogad valamit, de vitatkozik valamiről.) Fölösleges félni, inkább szembe kell szállni a támadóval. Helyes változat: Fölösleges félni a támadótól, inkább szembe kell szállni vele. (Félni tőle, szembeszállni vele.) Az állatok is elvárják, sőt örülnek a gondoskodásnak. A helyes változat lehetne: Az állatok is elvárják a gondoskodást, sőt örülnek neki.