2022. január 26., szerda
EGY EZOTÉRIKUS TANÁCSADÓ NAPLÓJÁBÓL

Angyali segítség a gyász feldolgozására

A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 évben jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál valami hasznosat a maga számára.
– Kérném az angyalok segítségét gyászom enyhítésére, de nem tudom, melyik angyalhoz forduljak, s hogyan is tegyem ezt. Ugyanakkor, szeretnék valahogyan lelkileg elbúcsúzni nemrég, vagyis két hete elhunyt szerettemtől, s ezt se tudom, hogy pontosan hogyan tegyem. Ha szükség van valamilyen kristályra, rúnára vagy pecsétre, akkor azt is küldje el, s mondja meg, mit hogyan tegyek.
– Igen, szükség lesz ezekre a kellékekre. Amikor megkapta, akkor helyezze egy fehér, ezüst vagy lila gyertya mellé, tegye oda elhunyt szerette fényképét vagy valamit, ami vele összeköti, s először ön forduljon Mihály arkangyalhoz, azután pedig beszéljen elhunyt szerettéhez. Tehát, legelőször Mihály arkangyalra fókuszál. Ő a haldoklók angyala, a hit, az alázat angyala, a szentkenetek őrzője, ő lesz, aki végigkísér minket is az utolsó órán. Ő az, aki segít a léleknek elhagyni a földi világot, ott van a haldokló mellett és átsegíti lelkét a túlvilágra. Mondjuk tehát:
„Hozzád fordulok, Mihály arkangyal! Kérem a határtalan univerzum végtelen kegyelem energiáját, hogy fogadja el tőlem felajánlásként ezt a gyertyát, melyet szerettemért gyújtottam. A legtisztább szándékkal és együttérzésből kérem, hogy ő a tőle telhető legtisztább tudattal menjen végig a halál folyamatán és a halál bardójában, felismerve azt, hogy minden belőle indul ki, mindennel Egy. Kérem, hogy amennyiben a karmája szerint van rá lehetősége, megvilágosodjon, úgy, hogy ezzel ne vegyek át tőle negatív karmát. Ha erre nincs lehetősége, kérem a tudat fénye és kegyelme a legszenvedésmentesebb utat adja meg számára és a legszerencsésebb leszületést, mely során önmagára találhat. Váljék kérésem határtalanná és minden érzőlény javára."
Ekkor néhány lassú és mély lélegzet után, akár gondolatban, akár hangosan megszólítjuk elhunyt szerettünket:
„Szeretett kedvesünk, jól figyelj most rám. A család nevében szólok. Tudom, hogy nyugtalan vagy, mert a halált nem ilyennek képzelted el. Tudom, hogy a tudatod megmaradt, de a tested meghalt. A tudat a lélekben van, a lélek pedig örökké él. Ha megnyugszol, és áthaladsz a fénybe, először az elhunyt szeretteiddel találkozol, szeretettel várnak. Azután pedig tudatában leszel a múlt életeiddel is, azzal is, hogy ebben az életben mi volt az életfeladatod, s mennyire teljesítetted. De nem kell félned, nincs pokol és mennyország olyan értelemben, ahogyan azt elképzeltük. Nem vár rád semmilyen büntetés, legalábbis nem most. Különleges feladataik vannak a lelkeknek, a fejlődésüktől függően. A lélek fejlődése a cél, azért születünk mindig újra. Tudom, hogy élni szerettél volna még, de nyugodjál meg, újra fogsz születni, egy másik testben, s sok szeretteiddel is együtt leszel az elkövetkező életedben is. Most ne félj, csak haladj a fény felé, s eljutsz a másik dimenzióba. A tested halála után 40 nap alatt át kell menjél a kapun, mert másképp ittrekedsz, s az se neked, se nekünk nem hoz jót, azért, mert nincs fizikai tested, s az energiát tőlünk vennéd el, ezért mi megbetegednénk, de te se lennél boldog. Ma van a 14. nap, tehát még 4 heted van, hogy átmenj a fénybe. Az idő alatt futólag meglátogathatod az összes szeretteidet is és azokat a helyeket, ahol jártál, amik neked jelentőséggel bírnak. Búcsúzz el tőlük. Most pedig együtt kérjük meg Mihály arkangyalt, hogy segítsen neked, mert ő segít át a fénybe, a másik dimenzióba. Mindannyiunk nevében mondom: gyászolok, szomorúságom felől nincs kétségem. Elmondom, mi szívemben rejlik, melyet csak én látok; azokat a szavakat, azt a csendet, melyeket elfelejtettünk mondani, mikor tehettük volna. Fogadd ezt a szertartást mint ígéretet, hogy nem felejtelek, nem szűnlek gyászolni, míg életem utolsó lángja fénylik. Ám ez a gyász nemsokára tiszta szeretetté alakul, nem lesz többé benne fájdalom, csak a hála, hogy együtt lehettünk, lényed egy részét mindig magammal hordozom szeretettel, s az nem gátol meg abban, hogy tovább élhessem az életemet, teljességben és boldogságban. Egy részed velem maradt örökre, erősebbé tett, köszönöm néked, ez mindig itt lesz velem, hogy ha kell előhívjam, te pedig, a te lelked most menjen a fénybe, eleresztelek, szeretettel és hálával a boldog időkért. Úgy cselekedtünk mindig, ahogyan a legjobban tudtunk akkor, megbocsátottunk egymásnak azóta az elkövetett hibákért, én szabad vagyok tőled, te is szabad vagy tőlem. Távozz szeretettel, elengedlek szeretettel. A könnycsepp most már a hála és szeretet jele, nem a bánaté. Menj, Isten veled, majd egy másik szinten, azután egy másik életben találkozunk."