2022. január 26., szerda
ENNIVAL(L)Ó

„Végy egy kis krémsajtot...”

Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a magaméit írom le, remélve, hogy ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.

Falusi búcsúk, vásárok, alkalmai az önfeledt találkozásoknak, a portyáknak, míves kézműves portékákra meg kulináris élvezetekre. Ősi ösztönök élednek fel, szívben és érzékekben.

,,Egy valamirevaló bácskai bucsu legalább három napig tart, ami alatt tulajdonképpen három napig tartó mulatást kell érteni. Az ezekben való kitartás a legfőbb virtus. Valósággal versenyeznek egymással, hogy ki bírja tovább. Az úgynevezett konjunktúrás években, 1925-ben, 26-ban és 27-ben voltak olyanok, akik a három napos bucsut lefekvés nélkül végigitták és végigtáncolták…” (Silling István: Duna menti életünkről/Nagy Lajos Bácskai bucsu című írása)

Ezt a tempót ma már kevesen követik és bírják, de dicséretes kísérletekről jelenünk is jegyez különböző legendákat, már ami a férfivirtust illeti. Általában a nők pedig sütnek, főznek és nemcsak búcsúkor – ünnepet képesek varázsolni a legszürkébb hétköznapokból is. Nem ritkán ezek a házi(as) finomságok eljutnak a „nagyközönség” elé. A búcsúi és vásári ételkóstolgatások ízemlékei kapcsán egy, a női étel- és életkreativitást elementálisan példázó sorstörténet nagyon közel áll hozzám: Balázs Batalo Melinda sajtjai mellett nem lehet észrevétlenül és „ízleletlenül” elmenni. A csonoplyai, négygyermekes (!) édesanyát, fiatalasszonyt interjúkészítés alkalmával ismertem meg. A családi gazdaságból származó alapanyagok által előállított, díjnyertes tejtermékeit: a joghurtokat, a fűszeres sajtokat, túrókat „életünk ízeinek” neveztem abban a cikkben, nem véletlenül... Melinda a választott hivatását tekintve zenetanár. Sikeres vállalkozást tudhat magáénak a házi tejtermékek előállításával, tejüzem működtetése által. Azt mondja, különösképpen motiválta az a szándék, hogy naponta egészséges, természetes alapanyagokból készült étel kerüljön a nagycsalád asztalára. Kiterjedt vásárlóköre van, egy kisbolt megnyitását is tervezi. Termékei között bőven lehet kedvencet találni. Én konkrétan mindent falok (!), amit ő készít, de legnagyobb örömöm a fokhagymás-csalános sajt fogyasztásában találom. Éppen annyi van benne minden összetevőből, amennyi megteremti azt az ízharmóniát, amelytől úgy érzem, egy alpesi tájon vagyok, lélegzem magamba a tiszta levegőt, és iszom a forrásvizet az örökké-enni-vágyott sajt mellé... Íz-kalandot élek át, miközben itthon vagyok, (Nyugat-)Bácskában…!

Illusztráció
Illusztráció

Büszkén és örömmel mondhatom, Balázs Batalo Melindával a különböző vásárokon való találkozás és az interjújellegű beszélgetések során barátok lettünk. Ennek jogán és kulináris professzionalizmusa okán kértem tőle egy jó kis, sajtos alapanyagot is tartalmazó receptet. Köszönöm neki, az Olvasót pedig kérem, készüljön fel, nem mindennapi ételattrakció következik:

Ünnepi sós torta

Hozzávalók és elkészítés: Vegyünk egy 1 csomag rozen-lapot (egy tortához hozzávetőlegesen 10–12 lapra lesz szükségünk). Minden lapot megkenünk sós krémsajttal, mindkét oldalán, kivéve az alsót (azt csak a felső felén kell megkenni). Az elsőre túrót teszünk, a másodikra ketchupot, a harmadikra sonkaszalámit, a negyedikre reszelt trappista sajtot, az ötödik lapra kulent, a hatodikra szeletekre vágott savanyú uborkát, a hetedikre szeletekre vágott sült paprikát, ám ha nincs sült paprika, akkor kiváló ide az ajvár vagy a pinđur is. A nyolcadik rétegre sonkaszalámi és kulen kerül vegyesen, a kilencedikre szeletelt főtt sárgarépa, majd a tizedikre jöhet ismét trappista sajt. Amennyiben több rozen-lap van, akkor meg lehet ismételni valamelyik sort. A tetejére trappistát reszelünk, ketchuppal díszítjük, kicsit megborsozzuk, majd kockára vágjuk, és ekkor minden kockára fogpiszkálóval olívabogyót szúrunk. Nagyon fontos még, hogy a „tortának” tizenkét órát állnia kell a hűtőszekrényben, ahhoz, hogy az ízek összeérjenek.

Melinda megmutatta nekem egyik kedvenc, gyors, sütés nélküli desszertjét is. Annyira egyszerű és gusztusos, meg kell osztanunk önökkel is:

Sütés nélküli túrós

Illusztráció
Illusztráció

Hozzávalók: 25 dkg darált háztartási keksz, 15 dkg vaj, 36 dkg eurokrém, 46 dkg krémtúró.

Elkészítése: A darált kekszet egy edénybe öntjük, majd egy külön edényben összekeverünk 4 deka eurokrémet a vajjal. Mindezt hozzáadjuk a darált kekszhez, jól összedolgozzuk, majd a masszát egy kerek, sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük, és egy pohár aljának a segítségével belenyomkodjuk, úgy, hogy pereme is legyen a tortának. A krémtúrót és a felmaradt eurokrémet összekeverjük, majd a kekszes alapra öntjük, és elsimítjuk. A tortát hat órára a hűtőszekrénybe tesszük, utána jöhet a tálalás.

Szívesen meghívnék egyszer egy ilyen lakomára, egy asztal köré minden kedves, szorgalmas és kreatív kézművest, házitermék-készítőt, virágtermesztőt, aki a futtában való találkozások alkalmával egyből, gyorsan és végleg a szívemhez nőtt. Természetesen jelen lenne a Mesefa, virágtermesztő barátom is, aki ezen a héten „beszélő” sárga és mélykék árvácskákkal ajándékozott meg. Természetesen ragaszkodtam hozzá, hogy kifizetem, mire ő: Semmiség, ugyan, tudod mennyi ez? Mintha tőled azt kérném: Írj le egy szép mondatot!