2022. január 27., csütörtök

A spórolás nem a szegények sportja

A takarékoskodáshoz három dolog szükséges: 1. szándék és eltökéltség, 2. spórkassza, 3. aprópénz. Ebből a szemszögből tekintve a takarékoskodás végtelenül egyszerű dolog. Egy aprócska gyerek szerez egy bádogból készült kutyaházat, amelynek bejáratából egy kutyus öltögeti a nyelvét, hogy a gazdája egy fémérmét helyezzen rá, aztán a takarékos eb behúzza a nyelvét, és elrejti az érmét. Ennél egyszerűbb és törékenyebb a kerámiából készült szerkezet, a malacpersely, amelynek a hátán lévő vágásba illeszthető a fémpénz, amit aztán a hasán lévő műanyag dugó eltávolításával újra birtokunkba vehetünk.

Eddig úgy tűnik, hogy a spórolást a gyerekeknek találták ki, hiszen szórakoztató és nevelő szándékú is egyszerre. Ellenben másként is el lehet ütni pénzgyűjtéssel az időt. Ismertem egy házaspárt, akik kerámia malacperselyt tartottak az éjjeliszekrényen. Ha mindkettőjüknek jólesett az intim együttlét, mindketten bedobtak egy érmét a perselybe, s időnként jól jött visszaszámlálni a gyengéd eseményekre utaló aprópénzt.

A takarékoskodás nemcsak a gyerekek meg a fiatalok megszállott igyekezete, hanem az időseké is. Ez utóbbira túl sok értelmes magyarázatot nem látok, legfeljebb kettőt. Az idős emberek folyton adnának valamit, nemcsak a náluk fiatalabbaknak, hanem a korosabbaknak is. Arról nem is beszélve, hogy örökséget szeretnének hagyni, amit bezzeg össze kell spórolni. A másik indíték pedig, hogy életükben volt olyan szakasz, vagy a hozzájuk közeliekkel esett meg, hogy anyagilag nehéz körülmények közé kerültek, és az ilyen helyzetek elkerülése érdekében spórolnak.

Felénk éppen ez a legfontosabb motivációs erő: az anyagi egzisztencia megteremtése. Az ember könnyen a béka valaga alá kerülhet, elveszíti a munkahelyét, a keresetét, megélhetését, jövedelem nélkül pedig képtelen fizetni a rezsit, tartozásai miatt kilakoltathatják. Szerbiában a munkaképes lakosság 56 százaléka takarékoskodik, de nem úgy, hogy a folyószámláján vagy takarékbetéten tartja a pénzét. Arra ugyanis már mindenki rájött, hogy a banknak nekünk kell fizetnünk, amiért megőrzi a pénzünket.

Az emberek általában úgy vélik, nincs módjukban spórolni. Kicsi a jövedelmük, másra kell a pénz. Ha mégis a takarékoskodás mellett döntünk, növelnünk kell a jövedelmünket, vagy kevesebbet kell költenünk, mint amennyit megkeresünk. A kiadások csökkentésére nem szabad úgy tekintenünk, mintha lemondanánk valamiről, a felszabaduló pénztöbbletet viszont félre kell tennünk – ha nem költjük el, átalakul befektetéssé. Spórolni nem csupán pénzzel, különösen nem csupán aprópénzzel lehet, hanem ezer más dologgal, amelyek mind a megélhetésünk olcsóbbá tételét szolgálják.

Ha már belevágtunk a spórolásba, pontosan meg kell határoznunk takarékoskodásunk célját, és hogy mit akarunk vele elérni. Meg kell határoznunk, hogy mennyi pénzt és mennyi idő alatt szeretnénk összegyűjteni, aztán rendszeresen félretenni a meghatározott összeget, a maradékhoz csak akkor nyúljunk, ha már a „malacperselyben” van a tervezett összeg. Az ilyen tervszerű takarékoskodáshoz kétségkívül kemény önfegyelemre van szükség.

Spórolni meg mindig van mire: a gyerek különóráira, oktatására, lakásfelújításra, házvásárlásra, vagy egyszerűen egy válságalap létrehozására, hogy váratlan helyzetben, szükség esetén legyen hová nyúlni. Aki Szerbiában takarékoskodik, az éppen ez utóbbi meggondolásból teszi, ők teszik ki a spórolók 73 százalékát. Ez az adat jelzi, hogy a polgárok mennyire bíznak pénzbeli egzisztenciális jövőjükben.

Országunkban töretlen a pénzintézetekbe vetett bizalom, noha bankok sora ment csődbe az elmúlt évtizedekben, emlékszünk az inflációs évekre, amelyekbe belerokkantunk. Emlékszem, fizetésnapon reggel befordultam egy önkiszolgálóba, és elégedetten nyugtáztam, a heti bérem elég lesz egy pipereszappanra. A munkaidő végén már nem futotta rá, időközben átárazták.

A spórolt pénzt a szalmazsákban sem jó őrizgetni, az odahaza tartott pénz nem hoz jövedelmet, és nincs is olyan biztonságban, mint egy pénzintézetben. A közelmúltban olvastam, hogy egy illető Magyarországon a megjelenésétől fogva gyűjtötte a 200 forintos érméket, végül betörtek hozzá, és elvitték a teljes kollekciót.

Takarékoskodni sokféle módon lehet: értékpapírokkal, befektetési arannyal, lakásvásárlással, majd a lakhely jövedelmező bérbeadásával, befektetéssekkel… de bármelyikre gondolok is, mindig eszembe jut bár egy ellenérv. Egy nyugdíjas ismerősöm például folyton azzal büszkélkedik, hogy egyik fia Londonban befektetési tanácsadó, és könyvet is írt ebben a témában, ő meg értékpapírokkal kereskedik a tőzsdén. Jövedelmét házi tészta árusításával egészíti ki a piacon.

A spórolás nem a szegények sportja, legfeljebb álma, kívánsága. Az pedig nem képmutatás, ha azt állítjuk, „megvan mindenem, amire szükségem van. Ez a gazdagság definíciója.” Mert minden fejben dől el, a gazdagság és a boldogság felismerése is.