Matuska Szilveszter, mint a biatorbágyi rém vonult be a magyar történelembe, aki 1931. szeptember 13-án 0 óra 20 perckor felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot. A robbanáskor a mélybe zuhant a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat mozdonya és első hat kocsija. A 26 méter magasból leforduló vagonokban 22 ember meghalt, 17 pedig súlyosan megsérült. Matuskát október 10-én Bécsben vették őrizetbe, és kiderült, hogy korábban már egy ausztriai és egy németországi vasúti robbantást is elkövetett. A merénylő több szállal kötődik vidékünkhöz. Csantavéren született 1892. január 29-én. A szabadkai gimnázium diákja volt, majd a kalocsai érseki tanítóképzőben folytatta tanulmányait. 1913 októberében önként csatlakozott a szabadkai 6. honvéd gyalogezredhez. Az I. világháborúban a szerbiai majd az orosz hadszíntéren harcolt. Az összeomlás után, 1918-ban visszatért szülőfalujába, Csantavérre és tanítói állást vállalt. 1922-ben azonban családjával Budapestre költözött, majd 1928-ban Bécsben telepedtek le. Matuska Ausztriában számos sikertelen vállalkozásba fogott, több mint hússzor indítottak ellene végrehajtási eljárást.
1931 októberében a neves szabadkai napilap, a Napló (a korábbi Bácsmegyei Napló) kitüntetett figyelemmel kísérte a csantavéri származású Matuska ügyét. Csantavérről több riport is megjelent, amelyekből kiderül, hogy a falubeliek nagy érdeklődéssel követték a Matuskáról szóló híreket. A Napló 1931. október 21-ei számának címlapján megjelent tudósításban például a következőket olvashatjuk:
„Az őszi mezei munkák sem érdeklik annyira a falut, mint az a kérdés: bűnös-e Matuska Szilveszter vagy sem. A reggeli ujságokat lesik az emberek és csoportokba verődve, hangosan olvassák fel egymásnak a tudósításokat. A lapjelentéseket élénk viták kisérik: az emberek elmondják találkozásaikat Matuskával, felelevenítik személyes emlékeiket róla és hangot adnak impresszióinak. S az uccán, ahol szilajon vágtat az őszi szél, különvélemények születnek Matuska Szilveszterről, aki szomoru hírnevet szerzett a békés Csantavirnek.
Az emberek erről is beszélnek és azok, akik tulteszik magukat a lokálpatriotizmuson megjegyzik:
– Védenünk kell a földinket, de mi már nem segíthetünk rajta… Legalább világhírnévre tett szert Csantavir és bekerülünk a világtörténelembe.
Ez ugyan nem nagy dicsőség, de sokan titokban örülnek ennek is. A sertéskereskedők talán arra gondolnak, hogy jobb neve lesz a hires csantaviri sertésnek, a gazdák pedig abban bíznak, hogy a kövér csantaviri búza után fog növekedni az érdeklődés.
Az ujságok hírein kívül a rádiójelentések érdeklik nagyon a Matuska-üggyel kapcsolatban a csantaviri polgárokat. Különösen a délelőtti rádióhíreknek van sok hallgatója. A rádiótulajdonosok házát valósággal megszállják a kíváncsiak. Ötven-hatvan ember verődik össze és lesik mit jelent a rádió Bécsből. Ha szép idő van és kilehet nyitni az ablakokat, akkor az uccán csoportosulnak a kíváncsiak.”
A Napló tudósításában azt is megemlítik, hogy Matuska Szilveszter a merénylet előtt Betlehemet ajándékozott az 1929-ben épült csantavéri templomnak. Emellett felkeresték Matuska faluban élő rokonait is.
„Édesanya és apósa természetesen egy szót sem hisznek a szörnyű vádakból. Szilárdan bíznak a Matuska Szilveszter, a jó gyerek és példás vő ártatlanságában. Öreg édesanyát megviselték az utóbbi napok és összetörten várja a kedvezőbb híreket.” – írták a napilapban.
Matuska Szilveszter bécsi pere 1932 júliusában kezdődött. Az eljárás során megpróbálta eljátszani az elmebeteget, de épelméjűnek nyilvánították és hatévi fegyházra ítélték.1934 novemberében Budapesten is bíróság elé állították, huszonkétszeres gyilkosság vádjával. November 20-án halálra ítélték, de nem végezték ki. Ausztria ugyanis csak úgy adta ki őt Magyarországnak, hogy ott adhatónál súlyosabb büntetést nem kaphat, így az ítéletet Horthy Miklós kormányzó kegyelemből életfogytiglanra enyhítette. 1944 novemberében a szovjet csapatok bevonulásakor keletkezett zűrzavarban Matuska kiszabadult a váci börtönből, és eltűnt. A merénylet indítéka az eljárás során nem derült ki.
