2024. április 20., szombat

Végleg elmúlott a három dináros kenyér korszaka!

Még le sem csengett a 2008-as nagy pénzügyi világválság, a szakemberek máris figyelmeztettek, még nincs vége, újból válság lehet, sokkal súlyosabb, mint a már említett. Nos, mind biztosabb, most van éppen az a „sokkal súlyosabb” fázis, csakhogy még néhány lapáttal rátettek: koronavírus, energiaválság, időjárási szélsőségek, klímaváltozás. Jól kieszelték ezt, nem tudni honnan fúj a szél, nem tudni miért is bolydult fel egyszerre a világpiac, ilyen hirtelen és ilyen drasztikusan. Annyi azonban biztos, most már teljes a zűrzavar, és a jelek szerint még koránt sincs vége ennek az állapotnak. Valaki azt találta mondani néhány hónappal ezelőtt, az egész cirkusz oda vezet, hogy a gazdagabbak még gazdagabbak legyenek...

A mindennapi szürke kis ember pedig csak bámul maga elé, és aggódik, amíg 300-assal húznak el mellette a mogulok, mi lesz vele, a családjával, merthogy tartósan drágul az élelmiszer – a bérek pedig maradnak ott, ahol voltak: a béka feneke alatt!

És már most értelmüket vesztették azok az ódák, amelyek az 500 eurós (meg valamivel magasabb) havi bérekről szóltak, és nehéz elképzelni, mi lesz még az elkövetkező hónapokban, mert a drágulások egész sora folyamatos, a csúcs valahol a jövő év derekán várható. Meg a 35 ezer dináros minimálbér, ami igazán nevetséges, amikor a fogyasztói kosár már lassan meg fogja haladni a 100 ezer dinárt. Hát kellemetlen helyzet azok számára, akik ígérgetnek, mert mozgásterük mindinkább leszűkül.

Jól emlékszem, még néhány évvel ezelőtt, egészen magas helyekről azzal etették az embereket, hogy nálunk sosem lesz drága a kenyér, mert mezőgazdasági ország vagyunk, mindenből van csordulásig, így hát semmi sem lehet drága, megfizethetetlen, legfőképp a kenyér, no meg a hús! Aztán lassan, lassan megtizedelték a jószágállományt, különböző bravúrok révén, most meg a méregdrága gabona húzta át az olcsó kenyér időszakát – végérvényesen. Pedig, ha nem lesz olcsó kenyér – nem lesz cirkusz sem!

Hogyan történhetett ez meg? Az állam mindig tudta, hogyan kell a parasztot „kitriblizni”, hogyan lehet olcsón felvásárolni tőle a búzát. És most az ellenkezője történt – 29 meg 30 dinár a kenyérgabona! Hát ebből nem lehet három dináros kenyeret sütni! Képzelem, milyen kellemetlenül érzik most magukat azok a próféták, akik munka nélkül, puszta puffogtatásokkal gazdagodtak meg, egy nap munkaviszony nélkül, valami újat kell kitalálniuk, a szebb jővő nem az olcsó kenyérrel kezdődik, amellyel aztán tele van a szemeteskuka, meg disznókat etetnek vele, mert rossz minőségű a sok adalék miatt!

Gyakorlatilag minden élelmiszerágazati költségtényező, így az alapanyag, az energia, az üzemanyag és munkaerő ára is jelentősen növekedett az elmúlt egy évben, így több területen jelentős áremelés lenne indokolt. Nagy kérdés az, hogy ebből mennyit tudnak a termelők és feldolgozók érvényesíteni az ártárgyalások során, és mennyit hajlandóak és képesek még megfizetni a vásárlók. Mert minden termék csak addig drágulhat, amíg van rá vevő!

Nem, nem a termelők kérték az ilyen magas gabonaárakat, mindenki közülük csak azt szeretné, ha kiszámítható, stabil gazdálkodási körülmények lennének. Ezeknek a megteremtése pedig nem az ő feladatuk – hanem az államé.