Stevan Hristić Az ohridi legenda c. táncelőadásának utolsó simításai folynak az újvidéki Szerb Nemzeti Színház Jovan Đorđević színpadán a szombati premier előtt. A népes szorgalmas alkotógárdát a balettegyüttes és szólistái, a Szerb Nemzeti Színház Operakórusa és -zenekara alkotják.
A komponista Hristić a művéhez felhasználta a népi legendát egy török rabszolgalányról, aki csodával határos módon galambbá változva megmenekül.
Két felvonásban és négy képben kerül bemutatásra ez a népmese teljes szépségében, egyszerűségében egy fiatal szerelmespár – Biljana és Marko – életének boldog befejezésével. Hristić tollából Az ohridi legenda az első szerb és bizonyos elemeiben felülmúlhatatlan nemzeti balett, amelyet a híres, sokak által kedvelt Pusci me és a Biljana platno beleše dallamok szövik át. A komponista a tündérek és sellők világának ábrázolásához felhasználva a késő romantika és a zenei impresszionizmus minden eszközét megtalálta a meséhez illő zenei nyelvet.
Vlagyimir Logunov belgrádi vendégművész, rendező és koreográfus szavai szerint Az ohridi legenda elkötelezettség a szerelem, a szabadság és barátság iránt.
– Ezt a balettet úgy értelmeztem, ahogy Stevan Hristić zeneszerző meghatározta: balett négy képen. Követtem a feljegyzéseit jelenetről jelenetre, és igyekeztem egyértelművé tenni őket a mai nézőnek. A koreográfia a klasszikus balettre támaszkodik, amit manapság hiányol a közönség. Azt hiszem, az összes jelenet a balettben lényeges, ezért egyforma figyelemmel dolgoztunk rajtuk. Törekedtem arra, hogy a balkáni népek táncai olyan mértékben jelenjenek meg a koreográfiában, hogy elfogadható legyen a klasszikus táncosok számára, ugyanakkor megérezzék a néptánc előadásmódját és szellemiségét, valamint a szereplők közötti világos és érthető kapcsolatot.
A koreográfus munkájával mindig befolyásolja a változást. Ápolhatja a klasszikus kifejezést is, és rendelkezhet innovatív koreográfiai megközelítéssel is, nem maradva le az új idők ízlésétől, feldolgozva olyan örökkévaló témákat, egyetemes értékeket, mint a szerelem és a szabadság.
Szerencsém volt a Szerb Nemzeti Színház kivételes balettművészeivel, Ana Đurićtyal, Andrei Colceriuval, Samuel L. Bishoph-pal és egy megfiatalodott balettegyüttessel dolgozni. Aleksandar Kojić karmester Hristić munkásságának kivételes szakértőjeként és ismerőjeként segített jobban megérteni a zenét, és könnyebben megtalálni annak kifejezésére a megfelelő koreográfiai megoldásokat. A tánctársulat vezetősége és minden munkatársa segített az új darab készítésében, különösen a szólisták és a táncegyüttes, valamint a balett-társulatot vezető Toni Ranđelović. Okszana Sztorozsuk oktató, továbbá az oktatói csapat többi tagjaként Maja Grnja, Branka Gligorić és Vesna Brkić is közreműködött a táncosok felkészítésében, követve az ötleteimet. A díszlettervező Sasa Senković, a jelmeztervező Mirjana Stojanović Maurič, az operatőr Marko Radanović. A néző biztosan élvezni fogja a balettelőadás szépségét és meseszerűségét – mondta Logunov.
A várva várt premiert szombaton, a reprízelőadást pedig kedd 19 órakor tekintheti meg a székvárosi közönség.
