Frank Herbert 1965-ben megjelent regénye, a Dűne, a modern tudományos-fantasztikus irodalom egyik alapköve, amelyet a világirodalom egyik legösszetettebb és legsokrétűbb művének tartanak. Ez nem véletlen, hiszen a regény nem pusztán egy, a beláthatatlan jövőben játszódó izgalmas bolygóközi kalandot ír le, hanem egyúttal mesél a politikai játszmák kegyetlenségéről, a vallási mozgalmak természetéről, és a természeti kincsek kíméletlen kizsákmányolásáról is. Herbert azonban legfőképp a messiások történetének szánta regényét. Az író ugyanis többször kifejtette, hogy szerinte a társadalomra a legnagyobb veszélyt a karizmatikus vezetők, és az őket vakon követő híveik jelentik. A Dűne tehát az emberi társadalom legégetőbb problémáit boncolgatja, amelyek a mű megjelenése idején épp olyan aktuálisak voltak, mint manapság. Így nem csoda, hogy a regény népszerűsége évtizedekkel a megjelenése után is töretlen, a különböző szavazásokon mind a mai napig rendre beválasztják a legjobb könyvek közé, sőt egyetemeken oktatják tananyagként.
A Dűne hatása a sci-fi műfajra felmérhetetlen. Nélküle nem lenne Star Wars. Alejandro Jodorowsky 1975-ben egy több, mint tíz órás monumentális filmet tervezett készíteni a Dűnéből, ám a projektet leállították, s a művész ötleteit képregényekbe mentette át. Így születtek meg a nagy tradícióval rendelkező francia–belga képregény olyan kimagasló alkotásai, mint Jodorowsky és Moebius közös munkája, az Incal, vagy a párosnak a Juan Giménezzel együtt készített Metabárók kasztja című képregénye. H. R. Giger svájci képzőművész viszont a Jodorowsky-féle filmtervhez készített hátborzongató látványterveit A nyolcadik utas: a Halál című horrorfilmnél alkalmazta. Magát a nagy klasszikust azonban komplexitása miatt megjelenése óta csak kevesen próbálták megfilmesíteni. 1984-ben David Lynch elkészítette a maga verzióját, viszont úgy, hogy el sem olvasta a regényt. Így az, annak rendje és módja szerint, el is bukott a jegypénztáraknál. Jelenleg Denis Villeneuve Dűne-adaptációját vetítik a mozik, amelyhez mind Herbert regényének rajongói, mind a filmkritikusok nagy reményeket fűztek. A kanadai rendező ugyanis az Érkezés és a Szárnyas fejvadász 2049 című filmjeivel már bizonyított a sci-fi műfajában, emellett saját elmondása szerint a regény nagy rajongója. A filmet megnézve elmondható: e projekthez főzött remények nem voltak alaptalanok.
A film cselekménye a messzi jövőben játszódik, amikor már az emberiség uralja a világmindenséget, és a galaxis egyetlen császárságba tömörül. E világ legfontosabb bolygója a sivatagos Arrakis, az egyetlen hely, ahol az univerzum legértékesebb anyaga, a fűszer található. Így az a nemesi ház, amely uralja e bolygót, hatalmas befolyásra tehet szert. 10 191-ben a Császár egy rendelettel véget vet a Harkonnen-ház nyolcvan éve tartó rémuralmának és Arrakist átadja az Attreides-háznak. Leto Attreides herceg (Oscar Isaac) a ház feje, sejti, hogy a Harkonnenek nem nyugodnak bele uralmuk elvesztésébe és revánsra készülnek. Ezért új birtokán igyekszik szövetségre lépni a bolygó helyi lakosságával, a fremenekkel. A helyiek reménykedve, ám egyelőre bizalmatlanul fogadják új uraikat, közben olyan pletykák is szárnyra kelnek, hogy az ifjú Paul Attreides (Timothée Chalamet) a megjövendölt megváltó. Pault azonban a közelgő bukásról szóló látomások gyötrik, miközben Vladimir Harkonnen báró (Stellan Skarsgård) a háttérben ördögi tervének megvalósításán dolgozik.
Denis Villeneuve-nek sikerült a könyvhöz lehető leghűbb adaptációt elkészítenie. A cselekmény a Herbert által kiszabott úton jár. Sőt a regény olvasói a film szinte minden képkockájában találnak egy-egy a szívüknek kedves utalást, például az égő pálmafák képét, vagy a többször is fel-felbukkanó bikamotívumot, amely az Attreides-ház múltjáról mesél, vagy a sivatagi ugróegérre közelítő képet, amely megmutatja milyen összetett Arrakis ökoszisztémája. Persze, mint minden filmfeldolgozásban, a regény bizonyos elemei egyszerűsödtek vagy kimaradtak. A császárságot átszövő udvari intrikára és összetett politikai viszonyokra inkább csak sejtelmes utalások vannak. A nagy ellenlábas, Vladimir Harkonnen pedig csak minimális játékidőt kap. Ez utóbbit talán sajnálhatjuk is, mert a báró filmvásznon sosem volt ilyen félelmetes és hátborzongató. Így összességében tehát a film egyaránt kiszolgálja a regény rajongóit, de azok számára is könnyen érthető lehet, akik még nem találkoztak a regénnyel.
Ez azért is fontos, mert ezt a filmet nagy vásznon kell látni. Ez az alkotás, akárcsak a regény, egy minden ízében grandiózus alkotás, pazar látványvilággal. Hatalmas űrhajók, császári katonák tömegei és gigantikus homokférgek képei váltják egymást, nem ritkán felidézve H. R. Giger és Juan Giménez képeit. Az élményt pedig csak fokozza Hans Zimmer megszokott eposzi filmzenéje. Ha ez még nem lenne elég, a szereposztás igazi sztárparádé. A fent említett színészek mellett többek között Rebecca Ferguson, Josh Brolin, Jason Momoa, Javier Bardem, Dave Bautista és Zendaya keltik életre a Dűne szereplőit. Timothée Chalamet hűen formálja meg a kétségek közt és látomásai miatt gyötrődő messiásszerepre hivatott fiatalembert, de igazán Rebecca Ferguson játékát lehetne kiemelni, aki kiválóan alakítja Lady Jeesicát, Paul anyját, a Bene Gesserit rendhez tartozó, a kötelessége és családja között őrlődő asszonyt.
A filmmel kapcsolatban ki kell emelni, hogy az csak a könyv első felét dolgozza fel. Sajnos a film népszerűsítése során, a számos előzetesből ez nem derült ki. Így azok a nézők, akik nem kísérték kellő alapossággal a Dűnét övező híreket, a stáblistakor becsapva érezhetik magukat. Tegyük hozzá, hogy ez a legkevésbé sem Denis Villeneuve hibája, hiszen a rendező minden megszólalásában egyértelművé tette, hogy úgy vállalta el a Dűne elkészítését, ha azt két részben mesélheti el. A Warner Bros fejesei mégis azt a döntést hozták, hogy a népszerűsítés során nem verik nagydobra mindezt. Ez a döntés azért is érthetetlen, mert a második rész elkészültét az első rész bevételeitől tették függővé. Ezt a döntést még megfejelték azzal, hogy a film a mozis bemutatóval egy időben felkerült az HBO maxre is. Pedig Villeneuv-nek nagy tervei vannak a Dűnével, ugyanis a második rész után a regény folytatását, A Dűne messiását is filmre vinné, hogy teljes egészében elmesélhesse Paul Attreides történetét. Szerencsére a hétvégi nézőszámok biztatóak, de ne bízzuk a véletlenre, és váltsunk jegyet a Dűnére, mert végre Frank Herbert regénye egy méltó filmfeldolgozást kapott, ami megérdemli, hogy megkapja a maga befejezését.
