2021. november 30., kedd

Mégsem olyan „fekete” a szén?

Noha a hivatalos statisztikák szerint még mindig nem lehet jelentős inflációról, áremelkedésekről beszélni, azért észrevehetően sok minden megdrágult. Mindezek hátterében az energiahordozók és a nyersanyagok árának emelkedése áll. A nyersanyagok árának emelkedése áttételes hatásokon keresztül oda fog vezetni, hogy lassan minden megdrágul világszerte. A korábban pénzbőséggel is mesterségesen gerjesztett növekedés most lassan kezdi kifejteni negatív hatásait. A mostani hiányok gyökere azonban sokkal régebbre nyúlik vissza, mint a koronavírus-járvány megjelenése. A pandémia csak bonyolította a helyzetet, hiszen előbb a kereslet visszaesését okozta, majd pedig gyors keresletnövekedést a nyersanyagpiacon, ami most minden szektorba átgyűrűzni látszik.

A 2008-as válságot követő stagnálást a központi bankok jobb híján a mennyiségi lazítás eszközével kezelték, s ez a tüneti kezelés valójában sikeres volt kezdetben. A pénzbőség azonban oda vezetett, hogy a tőke a reálgazdaságból elkezdett átvándorolni olyan ügyletekbe, melyeknek kevés köze van a valóban létfontosságú termékek és szolgáltatások megteremtéséhez. A hagyományos szektorokban elhalasztották a felújításokat, befektetéseket. A gyors hozamokat kínáló ügyletek kezdtek túlsúlyba kerülni.

Mindez oda vezetett, hogy 2015-ben az olajár is összeomlott. Ennek logikus gazdasági következménye volt, hogy szinte teljesen leállt a tőkeáramlás ebbe az irányba. Mindeközben a világgazdaság egyik motorjának számító Kína is abbahagyta a veszteséges szénbányák finanszírozását. A kínálat szűkössége a járványból való kilábalás során mutatkozott csak meg.

A nyersanyagárak magas szintje, ha időnként mérséklődik is a közeljövőben, tartósnak ígérkezik. A növekvő kereslet – ha nem akasztja meg valami ismét a bővülést – folyamatosan fenntartja a jövőben a magas árakat. Elemzők szerint a nyersanyagpiacon valójában egy új szuperciklus vette kezdetét.

SZUPERCIKLUS VAN KIALAKULÓBAN

Több jel is arra utal, hogy egy újabb nyersanyagpiaci szuperciklus felé tart a világgazdaság. Szuperciklusról akkor beszélünk, ha az árak tartósan emelkednek a nyersanyagok széles körében. A pandémia idején kialakuló termelésleállások, kínálati korlátok, majd a nyitással járó gyors keresletnövekedés, valamint az élénkítő gazdaságpolitikák a szuperciklusnak csak „megágyaztak”.

A nyersanyagárak meghatározóak a végtermékek árképzése szempontjából. Noha a gazdaságpolitika intézkedései hatnak a nyersanyagárakra, a jegybankok önmagukban nem lesznek képesek az ebből eredő gondok kezelésére. Sőt! A világ jegybankjainak tartósan laza monetáris politikája és likviditásbővítése pénzügyileg is támogatja az új szuperciklust. Mint várható is volt, a mennyiségi lazítás és a nulla közeli kamatpolitika hosszú távú alkalmazása nemkívánatos folyamatokat is képes volt beindítani a gazdaságban.

VISSZA A SZÉNHEZ?

Már tartós trendnek tűnik, hogy meredeken emelkedik a földgáz és a kőolaj ára. A sokat kárhoztatott szén árát is magával húzza mindez, s ez nemcsak Európában, hanem világszerte, tehát globálisan is megfigyelhető. Az EU döntéshozói, úgy fest, nem látták eléggé át a helyzetet és a következményeket, amikor merész terveket fogalmaztak meg az energiaszektor átalakítására vonatkozóan. A 2050-ra kitűzött karbonsemlegesség miatt elmaradtak a hagyományos erőművekbe való befektetések. Aztán jött a járvány, ami visszaesést okozott a gazdaságban, és abban a helyzetben úgy tűnt, energiatúltermelésről beszélhetünk. A nyitást követő gazdasági fellendülés aztán súlyos energiahiányt generált. A gyors gazdasági növekedés bajok forrása is lehet, ezt igazolta a jelenlegi helyzet. A szén- és lignittüzelésű erőműveket külön adóval sújtják ugyan, de az előállt helyzetben még így megéri üzemeltetni őket. Szerbiát korábban Európa szenes emberének csúfolták, amikor az EU-ban gyorsan álltak át a fenntarthatónak hitt megújuló energiaforrások felhasználására. Aztán viszont, már a nyáron az volt a helyzet, hogy az extrém melegek miatt hűteni kellett az épületeket és a klímaberendezések működtetése miatt megugró fogyasztást szén elégetésével nyerték. Így hűtötte magát Európa szénnel, most pedig ismét egyre több szenet igényel az energiaéhség kielégítése.

Mindez tipikus példája annak, hogy az energiaellátás mennyire stratégiai fontosságú, és ha itt is hagyjuk, hogy a kínálat-kereslet ingadozása kifejtse a piaci hatásait, akkor milyen helyzet állhat elő.

Most viszont már itt a fűtési szezon, ami úgy érte Európát, hogy alacsonyak a földgázkészletek. De más folyamatok is oda hatnak, hogy meredek áremelkedés tapasztalható az olaj, a földgáz és a szén piacán is. Az olajár emelkedését a csökkenő kínálat is generálja. Az olajárak nagymértékű emelkedése a hazai üzemanyagárakba és ezzel a szállítási költségekbe is beépülve jelentős emelkedést okozhat az inflációban.