A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ Csütörtök esték című rendezvénysorozatának keretében dr. habil. Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke, az MTA Néprajztudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Egyháztörténeti Tanszékének tanszékvezető docense 65–56 A magyar forradalom és szabadságharc nyitott kérdései címmel tartott előadást. A történész, néprajzkutató előadásában a 65 évvel ezelőtti események kevésbé ismert eseményeit és összefüggéseit ismertette.
Földváryné Kiss Réka bevezetőjében elmondta, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc a maga korában a szovjet blokk összeomlásáig a nyugati világban egy világtörténelmi eseménynek, egy szabadságszimbólumnak számított, hiszen például a Time magazin magyar szabadságharcossal a címlapján jelent meg, J. F. Kennedy amerikai szenátorként a forradalom kitörésének első évfordulóján egy beszédben a magyarok hősiességét méltatta, Albert Camus Nobel-díjas író, filozófus pedig a forradalom emlékének megőrzésére szólította fel a Nyugatot. Ezzel szemben a kádári Magyarországon a kommunista vezetés tudatosan igyekezett elfelejtetni a magyar társadalommal ennek a világraszóló eseménynek az emlékét. A bevezető után az előadó az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeivel foglalkozott. Rámutatott, hogy 56 előzményei egészen 1945-ig nyúlnak vissza, ugyanis a kommunisták már az egypártrendszer bevezetése előtt megkezdték a vélt és valós ellenfeleikkel való leszámolást. Első célpontjuk az az értelmiségi réteg volt, amely Horthy ellenzékének számított, a II. világháborúban részt vett a németek elleni fegyveres ellenállásban, de nem értett egyet a kommunisták törekvéseivel. Ezt követően a kommunisták leszámoltak minden olyan csoporttal, réteggel, amely nem értett egyet politikájukkal, többek között a kisgazdákkal, a szociáldemokratákkal, a parasztsággal, az egyház képviselőivel, de még a párton belüli ellenzékkel is. Földváryné Kiss Réka kiemelte, hogy minden harmadik magyar család valamilyen formában érintett volt a Rákosi diktatúra idején elindított eljárásokban. Ezért az 1956-os megmozdulásoknak a magyar társadalomban nagy volt a támogatottsága. Hozzátette, hogy a közhiedelemmel ellentétben a forradalom nem október 23-án Budapesten vette kezdetét. Rámutatott arra, hogy a szegedi egyetemisták napokkal október 23-a előtt elkezdtek szervezkedni, és megfogalmazták a forradalom legfőbb követeléseit. A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) is Szegeden alakult meg 1956. október 20-án. Földváryné Kiss Réka egy másik közhiedelmet is megcáfolt, ugyanis legtöbben úgy tudják, hogy a forradalom első fegyveres összecsapására Budapesten, a Magyar Rádió épülete előtt került sor október 23-án este. Szerinte ez azért lényeges kérdés, mert a kádári történetírásban úgy állították be, hogy a rádiónál a forradalmárok lőttek először az épületet védő ÁVH-okra. Ezzel igyekeztek bizonyítani, hogy a fegyveres összetűzéseket a forradalmárok kezdték. Ezzel szemben az első fegyveres összecsapásra már október 23-án Debrecenben sor került, ahol a karhatalom egységei a békésen felvonuló tömegbe lőttek. Ezt a tényt azonban a Kádár-korszakban igyekeztek elhallgatni, hiszen az nem illett bele a kommunisták által 56-ról sulykolt narratívába. Az előadó, állambiztonsági jelentésekre hivatkozva elmondta, hogy a becslések szerint a magyar társadalom mintegy tíz százaléka vett részt aktívan a forradalomban.
– A XX. századi magyar történelemben 56 az az esemény, amely a legtöbb embert megmozdította. A forradalmak történetében is nagyon kevés olyan esemény van, amely ilyen átfogó társadalmi támogatottságot élvezett. Ezzel a hatalomnak is szembesülnie kellett, és egy ilyen társadalmat kellett aztán megreguláznia – állapította meg a történész.
Földváryné Kiss Réka meglátása szerint 1956 Magyarországon az emlékezetpolitikát tekintve 1989. június 16-án Nagy Imre és mártírtársai újratemetésekor került a méltó helyére, és egyszersmind ez az esemény a Kádár-korszak szimbolikus végét is jelentette. Az előadás után a történész a hallgatóság kérdéseire válaszolt.
