2021. december 7., kedd

Tizenöt éves a Dunatáj Egyesülés

A civil szervezet a nyugat-bácskaiak szórványközpontjává izmosodott

Nyugat-Bácska fejlesztéséért jött létre 2006- ban a Dunatáj Egyesülés civil ernyőszervezet. Kezdetben a magyarok lakta települések helyi közösségeinek vezetésével, együttműködésben valósítottak meg falufejlesztési, közösségélénkítő projektumokat, majd szerveztek különféle képzéseket a vállalkozók, a civil szervezetek tagjai, vezetői számára. Később települési irodákat nyitottak, amelyek élén helyi, képzett fiatalok álltak és nyújtottak segítséget a gazdaságok, a vállalkozások számára. A doroszlói központi iroda Zomborba való áthelyezésével lassan lehetővé vált egy olyan regionális civil központ létrehozása, amely eleinte a pályázati pénzekből, majd nemrégiben, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, illetve Magyarország kormányának köszönhetően Szórványközpont lett, és biztos szakmai alapokkal segíti a térség civil szervezeteit, egyesületeit, gazdálkodóit, vállalkozóit, karol fel különböző megemlékező és kulturális eseményeket. Mindemellett olyan tradicionális és immár emblematikus nagy rendezvények alapítója, mint a Szent István-napi kenyérszentelő ünnepség, a civilek éves tanácskozása vagy a Dunatáj Kupa. A szervezet fejlődéstörténetéről, eredményeiről és céljairól Péter Istvánnal, a Dunatáj elnökével, egyik alapítójával beszélgettünk:

Negyedik mandátumban állsz a Dunatáj élén. Mire vagy a legbüszkébb a civil ernyőszervezet eredményei szempontjából?
– Az ember nyilván arra a legbüszkébb, amit a legnehezebb volt létrehozni. Egy szervezet életében pedig talán az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy folyamatos működésben tudjon maradni. A kitűzött célokat folyamatosan, minden évben újra elő kell venni, nekigyürkőzni a megvalósításnak. Ez minden civil szervezetnek és talán a Dunatájnak is a legnehezebb, ennek kivitelezésére vagyok a legbüszkébb. Szintén jelentős eredménynek tartom, hogy sikerült folyamatosan átalakulni, és talán most már elnyerni a végső, vagy ha úgy tetszik, a legfunkcionálisabb, leghatékonyabb formánkat.

Péter István köszöntőt mond a Szent István-napi kenyérszentelő ünnepségen
Péter István köszöntőt mond a Szent István-napi kenyérszentelő ünnepségen

Sokat jelent, hogy a kezdeti egy irodából fel tudtunk fejlődni háromra, majd négyre, hétre, később egy központi irodára, és Doroszlóról áttettük a székhelyet Zomborba. Aztán különböző irodavezetőkkel dolgoztunk, változó feltételek között. Hosszú ideig pályázásból tartottuk fenn magunkat, most pedig a Magyar Nemzeti Tanács zombori szórványközpontjaként végre egy olyan rendszerben, amely a legjobb, a leghatékonyabb. Bízom benne, hogy ezeknek az itteni és az anyaországi felkaroló támogatásoknak köszönhetően most már fellélegezhetünk, hogy „vándorlásunk" véget ért. Azt nem merem kijelenteni, hogy ez a végső formánk, mert mindig alakulunk, a közösségi igényeknek, körülményeknek megfelelően. Így is hoztuk létre a Dunatájat, azzal a céllal, hogy megpróbáljuk vele betömni azokat a hézagokat a közösségben, amelyeket a különféle egyesületek, a helyi közösségek, az egyházi szféra nem tölt be. Ha kell, besegítünk a működésbe, ha pedig éppen arra van szükség, akkor valami újat hozunk létre.
Tanulságos lehet, hogyan épül fel egy ilyen nagy ívű, szerteágazó tevékenységet folytató civil ernyőszervezet, pláne a szórványban. Mi a Dunatáj keletkezéstörténete?
– Annak idején mindezt gyakorlatilag Pelt Ilona, mostani tartományi segédtitkárral és még sokan másokkal együtt hoztuk létre, tehát nem csak az én érdemem. Őszintén szólva, abból a megfontolásból jött létre a Dunatáj, hogy a helyi közösségeknek, a falvaknak megteremtsük azokat a civil szervezet adta lehetőségeket, amit a helyi közösségek nem tudnak megadni. Így indult a történet. Aztán leültünk közösen a települések vezetőivel, és kialakult egy hosszú listája a célkitűzéseknek. Szóltunk a többi településnek is, és zajlott a folyamatos bővülés. Mindebben rajtunk kívül még sok embernek nagy szerepe volt, így a gombosi, sajnálatosan immár megboldogult Nemes Istvánnak, a doroszlói idősebb Holló Róbertnek, továbbá Szilágyiról Horváth Bélának is. Azoknak az akkori helyi közösségi elnököknek, akik nyitottak voltak egy ilyen jellegű kezdeményezésre, együttműködésre. Tulajdonképpen mindenki ugyanazt érzékelte, tapasztalta, amit mi, hogy igény van egy ilyen ernyőszervezetre.

Az idei Dunatáj Kupa győztes csapata
Az idei Dunatáj Kupa győztes csapata

A Dunatáj később, a helyi közösségek szerepkörének megváltozásával, nem pontosan azt a funkciót töltötte be, amit indulásakor. Új kihívások felé tekintettünk. Minden településről egy fiatalt irodavezetővé képeztünk, ám sajnos ez az állapot nem volt sokáig tartható. Mire beletanultak, elmentek másfelé, mivel eleinte nem tudtunk nagy fizetést adni. Az élet rácáfolt erre az elképzelésre, és tulajdonképpen akkor fogalmazódott meg, hogy nem lehet mindenfelé a falvakban helyi irodát működtetni, hanem létre kell hozni egy központi irodát.
Már az akkori MNT Civil Konzultatív Testülete is felismerte a Dunatáj jelentőségét, és meghívott engem ebbe a bizottságba. Akkor még csak az eszmei támogatás volt meg irányunkban, anyagiakban nem bővelkedtünk. Nehéz idők voltak, minden pénz és energia elment ugyanis a fönntartásunkra. Kevés energia jutott magára a közösségi munkára. Aztán amikor felállt a mostani MNT-vezetőség, a Civil Konzultatív Testület megszűnt, de egy határozott lépéssel megoldódott a dolog, az MNT szórványközpontokat alakított ki. Hamar kiderült, hogy ez egy sokkal hatékonyabb rendszer számunkra. Így sokkal gördülékenyebb a munka, és úgy hiszem, ezen a téren a többi civil szervezetnek is ugyanez a tapasztalata.
Milyen tevékenységeket folytat jelenleg a civil ernyőszervezet?
– Tevékenységi körünk a közelmúltban bővült az MNT gyermekutaztatási programjának lebonyolításával. Mikrobusszal naponta szállítjuk óvodába és haza a zombori kisgyerekeket. Tamaskó Olivér végzi ezt a munkát.
A legnagyobb ismertséget minden bizonnyal a népesebb rendezvények hozzák a Dunatáj számára. Így a zombori Szent István-napi kenyérszentelő ünnepség, a civil tanácskozás vagy a Dunatáj Kupa, amelynek hagyományát idén nyáron elevenítettük fel Kupuszinán a civil szervezetek, egyesületek számára tartott játékos, ügyességi vetélkedő formájában. Továbbá nagyon fontosnak tartottuk felvállalni a Herceg János akadémikus író születésnapján tartott temetői megemlékezést, és új kulturális eseménysorozatot is indítottunk Dunatáji beszélgetések címmel. Ennek keretében időszakosan meghívunk körünkbe beszélgetni egy-egy jelentős, Nyugat-Bácskához kötődő személyiséget a kulturális és a közélet minden területéről.

Péter István köszöntőt mond a Szent István-napi kenyérszentelő ünnepségen
Péter István köszöntőt mond a Szent István-napi kenyérszentelő ünnepségen

A legfunkcionálisabb munkát, tevékenységet pedig a zombori Dunatáj iroda két munkatársa, Gellér Eszter irodavezető és Danka Roland fejti ki. Mára elmondhatjuk, a nyugat-bácskai pályázatoknak több mint a felét a Dunatáj iroda készíti el, bonyolítja le (sikerrel!) a civil szervezetek, egyesületek, gazdálkodók és vállalkozók számára. Úgy gondolom, a civil ernyőszervezet ezzel nagyban hozzájárul a térség gazdasági fejlődéséhez.
Ritkán emlegetjük, de tulajdonképpen a nyugat-bácskaiság jelenkori fogalomköre, a térségben való gondolkodás is a Dunatájhoz, a szervezethez és alapítóihoz fűződik.
Azt sem mondjuk ki túl gyakran, pedig nagyon fontos, hogy egyfajta érdekképviseletet is el tudunk látni az itteni magyar közösségek számára. Személyes sikerként élem meg például azt, hogy a magyar pénzalapok felismerik az önkéntes tűzoltóság jelentőségét. Ez korábban nem volt így. Föl tudtuk hívni a figyelmet a problematikára. Nyilván azért, mert itt, Nyugat-Bácskában a tűzoltóság erős és nagyon szervezett. Észleltük viszont, hogy nem nagyon tudtak hova fordulni fenntartási támogatásért. Ugyanebben a helyzetben voltak a horgászegyesületek és vannak a sportegyesületek is. Mindezek rendkívül fontosak a közösség szempontjából, de eddig nem tudtak megerősödni. A jövőben mindez talán másként lesz.
Aztán, hogy ne menjek messzire, beszéljek Kupuszináról is: ha például bemegy az ember a falu központjába, amerre néz, fejlesztést lát. Mindez annak köszönhető, hogy a Magyar Nemzeti Tanács, a helyiekkel együttműködve, hatékonyan tudott jelen lenni, és természetesen vonatkozik ez a többi nyugat-bácskai magyar közösséggel való együttműködésre is. Mindent összevetve, nagyon örülünk, és hálásak vagyunk érte, hogy ilyen kedvezően alakul a viszonyrendszer, és hogy ilyen nagy segítséget kapunk.