2024. március 19., kedd

A tudomány nevében

Javában folyik az építkezés az egyetemi városban, a sétányra néző telken május végén helyezte el a jövőbeni, tudományos kutatásoknak otthont adó irodaház alapkövét a kormányfő. Akkor az építkezés körül még hatalmas, 8–10 emelet magasságot is elérő, bő hat évtizeddel ezelőtt ültetett, kanadai nyárfák terebélyesedtek, úgy tűnt, sikerül megmenekülniük a fejlődés romboló ereje elől. Az építkezés második-harmadik hetében, amikor a kormányfő és a tévénézők is már régen elfelejtették az alapkőletétel körüli felhajtást, az építők egy nap leforgása alatt kivágatták őket. Először csak derékban fűrészeltették el a törzseket, majd pár héttel később, egy másik csapat a gyökereket is kikaparta.

Azóta már kiásták az épület alapjait, a föld alatti garázs is elkészült, de ha alaposabban megfigyeljük a terepet, rájövünk, hogy mindez a kivágott fák helyétől jóval messzebb történik. A néhai nyárfák helyén az építkezők most a felszerelést tárolják, nyilvánvaló, hogy szükségük volt a helyre annak érdekében, hogy az elvállalt munkát minél előbb befejezhessék. A tudomány, a gyorsított fejlődés nevében indokolt volt tehát a favágás, ugyanúgy, mint a néhány évvel korábbi fairtás alig pár méterrel távolabb, amikor az egyetem alkalmazottjai (tanárainknak, gondolkodóinknak, értelmiségünknek) számára építettek parkolót a park helyén. Akkor is a tudomány nevében berregtek a láncfűrészek… 

Az emberiség történelme során gyakoriak voltak a valaki vagy valami, a kereszténység, a faj, vagy éppen az Isten nevében végrehajtott akciók, az ilyeneknek az indokoltsága rendszerint megkérdőjelezhető. Hajlamosak vagyunk erkölcsileg vitatható érdekcselekedeteinket nemesnek tűnő cél árnyékában elbújtatni, ezen civilizációs szokásunk az évezredek során mit sem változott.