2021. december 1., szerda

Szegénytől a még szegényebbnek

Elvesszük a szegényektől azért, hogy a még szegényebbeknek adjuk oda – ezzel a mondattal magyarázta a Szerbiában érvényben levő, szociális segélyekről szóló törvény gyakorlati alkalmazását  Sarita Bradaš, a demokráciáért küzdő alapítvány szakembere. A Milyen gazdaságot szeretnénk? elnevezésű találkozón megtartott beszédében kiemelte, hogy a 2011-től alkalmazott rendelkezések a szociális segélyt igénylők számának csökkenéséhez vezettek még akkor is, amikor a szegénység egyre nagyobb mértéket ölt országunkban.

– Három évvel ezelőtt a lakosság 3,1 százaléka volt jogosult arra, hogy pénzbeli segélyt igényeljen a szociális központokban. A múlt évben a világjárvány és a szegénység növekedésének ellenére is 2,9 százalékra csökkent a szociális segélyre jogosultak aránya. További problémát jelent az, hogy a szegényekre a társadalmunk parazitaként tekint. Általános felfogás ugyanis, hogy azért kapnak állami támogatást a közpénzekből, mert nem hajlandóak dolgozni – mondta Bradaš a bölcsészeti és társadalmi elméletekkel foglalkozó intézet szervezésében megtartott találkozón.

Ugyanitt Isidora Beraha, a Gazdaságtudományi Intézet munkatársa a kis- és középvállalkozások jelentőségére hívta fel a figyelmet, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a gazdaság fejlődésében.

– A vállalkozások többsége a mai napig olyan alapvető problémákkal küszködik, amelyek a megfelelő infrastruktúra hiányából erednek. A cégtulajdonosok sokszor panaszkodnak arra, hogy nem vezet kiépített út az üzemükig, és nem létezik olyan autóbuszjárat, amellyel az alkalmazottaik el tudnának jutni a munkahelyükre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalatok helyzetét lokális szinten kell elemezni – mondta a szakember, aki problémaként kiemelte az egyre inkább érvényesülő munkaerőhiányt és az iparágak közötti kapcsolatok megteremtésének hiányát is.

A találkozón szó esett a nemi egyenjogúság kérdésének kezeléséről is: a szakértők szerint figyelembe kell venni az úgynevezett „láthatatlan munkát” is, amelyet a nők munkaidőn kívül végeznek el. Sonja  Avlijaš, a Gazdasági Egyetem szakmunkatársa hangsúlyozta, hogy a „gazdasági gondviselésként” emlegetett törekvések területeinken gyerekcipőben járnak, és jelentős változtatásokat követelnek.