A nagybecskereki Madách Amatőr Színház nem először hoz duodrámát a találkozóra. A XXII. Találkozón Balázs György és Jenovay Lajos szerepelt a Talányos variációk előadással, amelyet szintén Lilijana Ivanović rendezett. Kedden Rontó Márta és Kamrás Szilvia álltak színpadra Miro Gavran Az elnök szerelmei c. drámájával. A rendezőnő sajnos a tavasszal elhunyt, ám az előadás már korábban, 2019 őszén elkészült, tavaszig tájoltak is vele, ez volt kb. a 15. előadása. A színház évente legalább két előadást hoz ki, egy kevés és egy sokszereplőst, azaz egy nagyszínpadi és egy kamaraelőadást. A következő kettőt még ez év végéig szeretnék kihozni.
Az értékelést Ágoston Pribilla Valéria kezdte, aki elmondta, a szöveg nagyon izgalmas, ugyanakkor nagyon nehéz is: két ember találkozása, két nő szerelmi, emberi indulatokkal és fordulatokkal teli beszélgetése. Ennek a találkozásnak különböző fokozatai vannak: visszafogottság, amikor a két nő találkozik egymással, majd később fokozatosan sejlenek fel a rejtegetett dolgok, majd jön a vallatás, a beismerés, az egymás méregetése, majd a bocsánatkérés. Mindezzel megbírkózni egy ilyen kamara-előadásban nagyon nehéz dolog. Balázs Áron ehhez kapcsolódóan kifejtette: ahogyan a monodrámában egy, úgy a kétszereplős drámánál csupán két ember tartja fenn a figyelmet, két személyiség egymásnak feszülése. Az egyik hordoz egy titkot, amit mi, nézők csak egy bizonyos idő után tudunk meg. Nagyon nehéz ezt feszesen tartani, nagyon sok energia kell hozzá, elemi összecsapásnak kell lennie. A történet valóban izgalmas, hiszen visz magával, kíváncsiak vagyunk, ki mit rejteget. „Ez nekem egy bokszmeccs.” A zsűri egyetértett abban, hogy az érzelmi oszcillációra rá kellene még lapátolni, de valószínűleg a zene is rájuk ragaszt egy alaphangulatot, hiszen hasonló az alaphangulata, mint a szövegnek, s emiatt nem megerősíti a jelenetet, hanem pont az ellenkezőjét váltja ki.
Halálosan viccesek
A keddi napot a temerini Jáccunk Trupp zárta. A nézőtér amennyire csak lehetett, megtelt. Nemsokára a színpad is. És hihetetlen felszabadult energiákat láthattunk a színpadon. Az idei találkozón többször megállapítottuk, hogy egy-egy társulat fiatalodott. Temerinben inkább úgy mondanám, egy jó fúzió alakult ki. A fiatalok 2017-ben kezdtek el László Sándorral dolgozni, az idősebb generáció már régebb óta jelen volt a köztudatban. Az idén egy új, vajdasági, kortárs drámát vittek színre, Rókus Zoltán Tyúklétra, avagy mi csorog a nyakunkba c. vígjátékát, és az igazság az, hogy jót tettek egymásnak a fiatalok és a vén rókák. Az előadás színlapjából már előre látható volt, hogy erős stáb állt a csapat mögött. A zsűri és a közönség is egyértelműen el volt ragadtatva, Brestyánszki Boros Rozi így fogalmazott:
– All together, minden jó volt! Az előadás, a hangulata, lendülete, a pajkossága! Ha részletekbe akarok menni, akkor az fantasztikus, hogy egy társulatban ilyen színészi kapacitás, és ilyen széles palettájú korosztály van. Erős, pontos, fegyelmezett alakításokat láttam, miközben ez egy vígjáték, és az sokszor csábít, hogy elmenjünk ripacskodásba, de nagyon finoman csináltátok, és halálosan viccesek voltatok!
Nemes Edinának olyannyira sikerült magára öltenie Jucus, a szomszédasszony karakterét, hogy Rozi nem ismerte fel civil öltözetben, kereste a színésznőt, ezen is jót derült a csapat.
Külön dicséretes, hogy a díszletet a maga igényességével szintén ők készítették, Lakatos Klára (Mari szerepében) volt a megálmodó, a férje, Lakatos István pedig a kivitelező.
Már csak két előadás van hátra a XXV. találkozóból. Izgatottan várjuk ezeket is!
