2021. november 28., vasárnap
Nagyszünet

A tanár mint tanuló

Olvasok egy ifjúsági regényt, Egy különc srác feljegyzései a címe, egy első éves középiskolás fiú a narrátor, aki – mivel különösen érdeklődik az irodalom iránt – közelebbi kapcsolatba kerül az irodalomtanárával, és amikor az meghívja őt a lakására a tanév végén egy vacsorára és beszélgetésre, akkor a fiú arra gondol, hogy milyen furcsa azt látni, hogy a tanár is olyan ember, mint bárki más. Tanárként az egyik célom éppen az, hogy emberként is megmutassam magam a diákjaimnak, mert úgy gondolom, hogy ezzel a tantárgyat (irodalom), amit tanítok, „lehozom” a katedráról. Ha egy megközelíthetetlen, távoli „tanár” vagyok, és nem látszik, hogy az életem nekem is olyan, mint bárki másé, akkor az, amiről beszélek, szintén egy távoli, megfoghatatlan dolog lesz.

Ebben a gondolatkörben maradva talán még furcsább gondolat lehet a diákok, de akár a szüleik számára is, hogy a tanárnak is tanulnia kell. Ugyan mit és miért kell tanulnia, hiszen ő az, akinek a tudás a birtokában van, ő adja át azt: hogyan taníthat, ha neki is tanulásra van szüksége? Valójában itt, a 21. században ez már csupán álkérdés, nagyjából mindenki tudja, hogy a világgal kapcsolatos tudásunk milyen óriási ütemben növekszik, így nyilvánvaló, hogy épp a tanárnak kell leginkább követnie a saját tantárgyával kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket, hiszen ezek nagy része már bárki számára elérhető, és bizony előfordul az is, hogy a diák tájékozottabb a tanáránál. Arra, hogy hogyan képezheti a tanár magát, miután már évek vagy évtizedek óta a pályán van, sok lehetőség adott. Lehet önállóan és továbbképzéseken is, ami pedig minden iskolában és minden tanévben kötelező elvárás vele szemben. Sok ilyen képzésen vettem már részt, volt közöttük olyan, amiből hasznos dolgokat tanultam, és olyan is, amiből nem. Nagyon érdekes azonban azt látni, hogy a tanárok ugyanolyan tanulók, mint a diákjaik. Unják, megpróbálják kihúzni magukat, nem figyelnek, passzívak. Azt hiszem, már maga a helyzet, hogy ott kell ülniük hosszasan, és egy unalmas „órát” hallgatniuk, önmagában felfogható továbbképzésként, ugyanis a saját bőrükön tapasztalják, hogy milyen a rossz és milyen a jó tanítási óra. Nem tudom, ebből hány tanár profitált már, és hányan változtattak a módszereiken ezeknek az unalmas, felesleges előadásoknak a hatására.

Pedig óriási szükség van manapság a tanári képzésekre, csak sajnos nagyon sokszor nem úgy és nem az történik ezeken, amire igazán szükség lenne. Ugyanis nemcsak a tudomány fejlődik nagy ütemben, hanem a gyerekek is nagyon sokat változnak/változtak rövid idő alatt. Éppen ezért a leginkább arra lenne szükség, hogy olyan szakemberek, akik a gyerekek változását követik és ismerik, tartsanak képzéseket a több éve, évtizede tanító tanároknak arról, hogy hogyan kell, hogyan lehet megszólítani a jelenlegi generációt. A tanárok nagy része ugyanis más világban él, mint a diákjaik, ezért nagyon nehezen tudják őket elérni. Erről természetesen nagyon sokat meg lehet tudni interneten keresztül, én magam is így szereztem a legtöbb tudásomat, voltam azonban néhány olyan képzésen is, ahol ezzel kapcsolatban fontos dolgokat tanultam. Nagy részük azonban Magyarországon volt, és ezekre nem jár pont, sőt voltak közöttük olyanok is, amikért fizettem. A tanároknak évente kötelezően részt kell venniük néhány továbbképzésen, amire pontokat kapnak, és minden tanévben be kell gyűjteniük megadott pontszámot. Így tehát sokan az alapján választanak képzést, hogy hány pont jár érte, ráadásul sokszor tényleg nem ad igazán használható tudást, és nem fejleszt készséget. Sajnos tehát ez is, mint a legtöbb központilag irányított dolog, éppen az ellenkező hatást éri el. A tanárok nyugodtak, hiszen képezik magukat, miközben a módszereikben, az átadott tudás tartalmában évek alatt nem változik semmi. Azok a tanárok viszont, akik szeretik a munkájukat, és igyekeznek azt eredményesen, értelmesen végezni, kötelezően előírt szabályok nélkül is képezik magukat.

A tanár tanulóként ugyanolyan, mint a diák. Valóban tanulni, fejlődni az fog, akit belső igény, érdeklődés, vágy ösztönöz. Az eredményességet viszont fokozza, ha van jó tanár, azaz ebben az esetben, ha talál egy jó képzést, jó szakembert, aki segít neki abban, hogy még hatékonyabb legyen a munkájában.