Vasárnap zeneszótól és kukoricamóvázók hangjától, valamint finomabbnál finomabb étkeket főző versenyzőktől volt hangos a Felsőhegy szélén lévő Temető utca, ugyanis a Fényszárosi Márta háza mögötti kukoricaföldön tartották meg a 15. kukoricamóvát. A megmérettetésen a kukoricatörő csapatok munkáját éber szemmel vizslatták a bírák. Azt figyelték, hogy a kukoricamóva résztvevői a kutukat mennyire alacsonyan vágják le, miképpen kötik meg a kévéket, és miképp rakják össze, hogy ezeket a szél véletlenül se kezdje ki. Fényszárosi Márta, a kukoricaföld tulajdonosa a régi kukoricatörések emlékeit felidézve arra mutatott rá, hogy sokkal egyszerűbb volt régen az élet.
– Annyira más volt akkoriban, hogy az emberek is jobban szerették egymást, mint manapság. Összejöttek, vidámak voltak, s szedték a kukoricát, a gyerekek meg játszadoztak, kukoricababát készítettek, csutkagórét építettek. Amennyiben csövestül szedték, akkor este fosztogatták, forralt borozgattak, a gyermekek meg a meleg kukoricahajba elhúzódtak, és jót játszottak. Jól érezték magukat az emberek, nem voltak ilyen idegesek, és időben elvégeztek – emlékezett vissza Márta néni, majd azzal folytatta, hogy manapság a kukoricát is modern gépekkel szedik a határban, és az emberek nem is ismerik egymást, nem is tudják, kik a szomszédjaik, mert csak az anyagiakkal törődnek.
– Márpedig akkoriban a téli tüzelőt is megoldották egy-egy kukoricamóva után: volt csutka, volt kemence, amibe befűtöttek, és nem kellett villanyáramot fizetni. A kemencében megfőzték a sóletot, a szármát, tököt és kenyeret sütöttek, és jól érezték magukat. Télen nem is nagyon dolgoztak, ehelyett körülülték a padkát, kártyáztak, beszélgettek, de ez a mostani rohanás mindenkit a sírba visz – jegyezte meg Márta.
Munkában a kukoricatörő csapatok
A kukoricatöréssel egy időben mintegy húsz főzőcsapat versengett, jórészt birkapörköltet, babot és körömpaprikást készítettek. A zsűri tagjai elsősorban az ínyencfalatok állagára, színére és az ízére fektette a hangsúlyt – ecsetelte Bikicki István, a zsűri elnöke, aki elmondta azt is, hogy ilyenkor a zsűri tagjainak nincs könnyű dolguk, mivel különböző ételeket kell elbírálniuk.
A népünnepély megszervezését az idén először a Felsőhegyi Önkéntes Központ vállalta. Ősz Szabó Norbert, a szervezet elnöke a rendezvény átvétele kapcsán abbeli reményének adott hangot, hogy a hagyományok felelevenítésével erősödik a közösségük, és a fiatalok is megtapasztalják, mekkora fizikai munkát is igényelt egykoron a kukoricatörés.
