Szaján ezen a héten a vajdasági magyar művelődési élet egyik fontos központja. Az észak-bánáti településen javában zajlik a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók 25. Találkozója, amely a pénteki díjkiosztóval és a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vendégjátékával, a Fekete Péter című zenés vígjátékkal zárul. Ám addig is érdemes a hét bármely napján ellátogatni Szajánba, hogy betekintést nyerjünk amatőr színtársulataink tevékenységébe, hiszen a seregszemlén szereplő produkciók több hónapos odaadó munka eredményeként jönnek létre. A versenyprogramról elmondható, hogy Molnár Ferenc, Tersánszky Józsi Jenő örökzöld darabjai mellett kortárs szerzők, vajdasági alkotók művei is szerepelnek társulataink repertoáron.
Az idei, jubileumi találkozóra 11 csoport jelentkezett be, ám végül a körülmények úgy hozták, 10 csoport lépett/lép színpadra. A rendezvény a szokásos 10 helyett most 8 napos, ám ebben a járvány miatti hosszú ideje tartó bizonytalanságban, helyzetben ennek is örülnek a szervezők, a házigazdák és a társulatok egyaránt.
Az első napot az idén rendhagyó módon nem a házigazda szajániak előadása nyitotta, ugyanis a társulat jelenleg nem aktív. A Találkozó programját pénteken így rendhagyó módon a zsinórban háromszoros Pataki László-díjas bácskertesi (kupuszinai) Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Sturcz József színjátszó csoportja nyitotta meg Ábrahám Pál Viktória című operettjével. A 25. Találkozó sem múlhat el anélkül, hogy a zsűri értékelné az előadásokat, az idei zsűritagok: Ágoston Pribilla Valéria nyugalmazott magyarnyelv- és irodalomtanár, Balázs Áron Sterija-, Pataki Gyűrű-, Jászai Mari-díjas színművész és Brestyánszki Boros Rozália dramaturg, drámaíró. A nyitóelőadás kapcsán Balázs Áron megjegyezte: azoknak, akik látták már a társulatot, nem újdonság, hogy Kupuszinán mindenki tud énekelni, s nem is akárhogy, ezt a tudást most is megcsillogtatták.
Az idei Találkozó csak negyed-félházzal startolt, de nem azért, mert az emberek érdektelenek, hanem azért, mert a járványügyi helyzet most sajnos ezt engedi meg. Ez azért is fájdalmas, mert a bácskertesiek egyrészt nem szoktak hozzá ahhoz, hogy csak ennyi ember előtt játszanak, másrészt sokkal többen lettek volna kíváncsiak rájuk, mint amennyien eljöhettek az előadásra.
A Találkozó második napján, szombaton a Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület Soma amatőr színtársulata és a bezdáni Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszó tagozata lépett fel. A bácsfeketehegyiek és a bezdániak is régóta jelen vannak a Találkozókon. Ezért is külön öröm az, hogy az idén fiatalodott mindkét csapat. Külön nagy szó az, hogy a fiatalokat a régi tagok vezetik be az amatőr színjátszás világába: együtt dolgoznak, tanulnak egymástól, az idősebbek megfiatalodnak, a fiatalok pedig tanulhatnak a tapasztaltak hozzáállásából.
A bácsfeketehegyiek Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marci című vígjátékát adták elő, a második előadás volt, amelyben élőzene, valódi ének is volt. Kilenc fiatal és három tapasztaltabb színész alkotta a csapatot. Virág György segítette őket a próbafolyamatban, mondta Hajvert Ákos rendező. Az előadás bemutatójára márciusban került sor. Játszották Bácsfeketehegyen – kétszer is –, továbbá Csókán, Bácskossuthfalván, Bácskertesen. A fiatalok közül többen először játszottak színműben, ők néptáncosokként, versmondókként, prózamondókként, gyerekszínjátszókként álltak korábban a színpadon. Ágoston Pribilla Valéria így fogalmazott az előadásról:
– Finom, lírai látleletként éltem meg a darabot. Látszik, hogy a rendező a költészet elkötelezettje – mondta.
A bezdániak Claude Magnier Oscar című francia vígjátékát adták elő. Bár ebben a csapatban is sok a fiatal, mégis Foki István, a csoport vezetője és egyben az előadás rendezője borúlátását fejezte ki a működésük jövőjével kapcsolatban: kevés a fiatal és sok a külföldre költözés. Balázs Áron a következőket mondta az előadásról:
– Sokan azt gondolják, hogy a vígjáték nagyon könnyű műfaj. Szerintem nem! A vígjáték az egy iszonyatosan nehéz dolog. Megnevettetni valakit sokkal nehezebb, mint könnyet csalni a szemébe. Nagyon komolyan kell csinálni.
Brestyánszki Boros Rozália azzal zárta a csoport értékelését, hogy ne csüggedjenek, mert szemmel láthatóan szaporodik a társulat, és addig kell örülni, amíg növekedés van.
Vasárnap két előadást tekinthetett meg a szajáni közönség. A Palicsi Színjátszó Grund először vett részt a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján, most nőttek bele a Találkozóba, hiszen szintet léptek: általános iskolás gyerekekből középiskolás fiatalok lettek. A József Attila élete és művei által ihletett élőzenés előadás szövegét Kalmár Zsuzsa, a szabadkai Népszínház színművésze írta, s ő, valamint Arnold Ildikó magyar nyelv- és irodalomtanár rendezte. József Attila indulatai, érzései, vívódásai elevenültek meg a palicsi ifjú színjátszók előadásában.
Brestyánszki Boros Rozi szerint mindenki a saját József Attiláját hozta. A zeneiség, a hömpölygés, a hullámzás jellemezte a darabot. „Az izgalmas mozgáskompozíciókon, a szép mozdulatokon túl, a magatartásokból sütött a József Attila” – fogalmazott a dramaturg.
A vasárnap esti előadást a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület József Attila Színtársulata szolgáltatta. Czakó Gábor Disznójáték című darabját láthatta a közönség. A társulat több településről áll össze a játék kedvéért. A találkozó 25 éves fennállása óta minden alkalommal részt vettek, és általában díjesővel tértek haza. Király Sándor, a produkció rendezője – és egyik szereplője is egyben – elmondta, hogy először a Tótékat (Örkény István) próbálták, amit a járványhelyzet szakított félbe, majd egy kevesebb szereplős darabot választottak, ami már a Disznójáték volt, hogy ha esetleg még egyszer lemondásra kerül a sor, kevesebb embernek okozzon csalódást. Az előadásban két újonc is szerepet kapott, Gyuránki Norbert és Csíkos Dávid.
A zsűri egyértelműen kiemelte, mennyire jó volt a darabválasztás, amit igazából a nagykikindai csapattól már megszokhattunk.
