2021. december 7., kedd

A gyermeki boldogság oázisa

A dreai Lurkóházban a járványhelyzet nagy kihívások elé állította a gyermekeket és a nevelőket – Ma már minden a rendes kerékvágásban halad

A Poverello Alapítvány 2006-ban alapította meg Vajdaságban az első Lurkóházat az óbecsei községhez tartozó Dreán, majd ezt követően 2008-ban Hajdújáráson és négy év múlva Óbecsén is nyílt egy ilyen intézmény. A falu legrászorultabb és szegény sorsú családjai számára valóban óriási segítséget jelent a Lurkóház léte, hiszen a gyermekek napi háromszori étkezést kapnak, valamint a nevelők fáradhatatlanul törődnek a nevelésükkel, és támogatást nyújtanak nekik a tanulásban, valamint felkészítik őket a nagybetűs életre. A Lurkóház elsősorban adományokból tartja fenn magát, de három évvel ezelőtt a Poverello Alapítvány a szegedi Katház Közhasznú Nonprofit Kft.-vel közösen sikeresen szerepelt az Európai Unió Interreg–IPA Magyarország–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Programjában, melynek során a SocioAgro – Társadalmi változás és közösségi kertművelés – küzdelem a tartós munkanélküliség ellen elnevezésű projekt összesen mintegy 190 ezer eurós támogatásban részesült. Ennek keretében Dreán egy hatszáz négyzetméteres, zöldségtermesztésre szolgáló fóliasátort alakítottak ki, ahol több személyt is alkalmazni tudtak. A projekt két éven át tartott, de ennek lejártával sajnálatos módon megszűnt ez a kiváló kezdeményezés. Ennek következtében a projekt keretében itt alkalmazott helybelieknek ismét más megélheti forrás után kellett nézniük.

A lurkók a tanulás terén is szorgalmasak (Dávid Csilla felvétele)
A lurkók a tanulás terén is szorgalmasak (Dávid Csilla felvétele)

Boja Ilonka, a dreai Lurkóház házfelelőse immáron kilencedik éve foglalkozik a helyi szegény és nehéz sorsú családok gyermekeinek a nevelésével és oktatásával is. A gyermekeknek egész napos foglalkozásokban van részük, hiszen a Lurkóház 8 órától 18-ig nyitva tart. Dreán nemrégiben adták át az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola helyi kirendeltségének épületét, ahol az alsósok oktatása folyik. Boja Ilonka elmondása szerint a felsős helyi diákok autóbusszal utaznak be Óbecsére a Petőfi Sándor Általános Iskolába, és ugyanúgy térnek haza. Az általános iskolai tanulmányaik elvégzését követően középiskolás korukban is élvezhetik a Lurkóház nyújtotta lehetőségeket. A kezdetekkel kapcsolatban elmondta, véletleneknek köszönheti, hogy a Lurkóházba került. Nagyon megörült, amikor dr. Harmath Károly ferences rendi atya felkérte, hogy próbálja meg az itteni munkát.

– Tudtam, hogy ez egy nagyon jó kezdeményezés, és szüksége is van erre a falunak, mert ezek a gyermekek a Lurkóház nélkül nagy valószínűséggel elkallódnának. Amikor bekapcsolódtam a munkába, akkor huszonnégy gyermek járt a Lurkóházba, és rajtam kívül még két nevelőnő volt, valamint a szakácsnő. Rengeteg dolgunk volt, de örömmel töltött el bennünket, hogy a gyermekek elfogadtak bennünket, törekedtek az iskolában is, és jó eredményeket értek el – mondta Boja Ilonka.

A dreai Lurkóház lelkes csapata (balról jobbra): Juhász Hermina nevelőnő, Boja Ilonka, Boja András és Koletár Teréz szakácsnő (Dávid Csilla felvétele)
A dreai Lurkóház lelkes csapata (balról jobbra): Juhász Hermina nevelőnő, Boja Ilonka, Boja András és Koletár Teréz szakácsnő (Dávid Csilla felvétele)

Kiemelte, hogy évről évre a Lurkóház gyermekei különféle versenyeken is rendszeresen részt vesznek, és az iskolai felkészítők mellett a nevelők is igyekeznek segíteni nekik ebben. Elmondása szerint ritkán történik meg, hogy nem nyernek díjakat, s ez mérhetetlen boldogsággal tölti el a nevelőket. A szülőkkel való kapcsolatról elmondta, hogy kezdetben kétkedve fogadták a Lurkóház működését, de idővel sikerült jó kapcsolatot és gyümölcsöző együttműködést kialakítani velük.

– Sajnos jelenleg csupán két középiskolás jár a Lurkóházba, korábban öten, sőt hatan is voltak. Az iskolában délutános gyermekek délelőtt jönnek a Lurkóházba, 8.30 vagy 9 órakor uzsonnát kapnak, ezt követően elvonulnak a tanulószobába, és ott készülnek fel az iskolai feladatokra, ha szükséges, akkor a nevelő is segítségükre van. Az ebéd 11.30-tól 12 óráig tart, majd pedig felszállnak az autóbuszra, és egészen estig az iskolában tartózkodnak, utána pedig hazamennek a családjukhoz. A délelőtti váltás diákjai az iskola dreai kirendeltségéből 13 óra körül érkeznek meg, ebédelnek, és van fél vagy egy óra szünetjük, hogy kipihenhessék a fáradalmakat. Utána tanulhatnak, majd érkeznek az Óbecsén tanuló gyermekek is. Ők akkor ebédelnek, mikor megérkeztek. Az idősebbek már többnyire önállóbbak, de köztük is vannak olyanok, akik igénylik a nevelő segítségét – mesélte az átlagos napi rutinfeladatokat Boja Ilonka.

Napi háromszori étkezésre van lehetőség a gyermekek számára (Dávid Csilla felvétele)
Napi háromszori étkezésre van lehetőség a gyermekek számára (Dávid Csilla felvétele)

– Jelenleg tizenhat gyermek jár a Lurkóházba, két nevelő gondoskodik róluk. A tavalyi évhez képest eggyel vannak kevesebben az idén. A foglalkozások mellett más teendőik is akadnak a nevelőknek, hiszen naponta több alkalommal folyik az épületben a fertőtlenítés, különösen a tavaly bekövetkezett járvány után. Emellett a kertet is rendezzük, szeretjük ugyanis a virágokat, és a gyermekeket is igyekszünk lehetőség szerint minél inkább bevonni az ilyen jellegű munkákba, ezáltal is kialakíthatunk bennük egyfajta szépérzéket. Emellett kirándulásokra is el szoktuk vinni a gyermekeket. Legközelebb október 23-án Csantavérre utazunk Utcai Róbert plébános szervezésében, egész napos program várja a gyermekeket. Lurkós napnak nevezzük az ilyen eseményt – magyarázta Boja Ilonka.

Hozzátette, hogy minden évben áprilisban igyekeznek megszervezni egy kirándulást a Hittanos nap keretében, ez szintén egész napos program. Ilyenkor más településekről érkező gyermekekkel is lehetőség van barátkozni, ismerkedni, valamint szentmisén is részt vesznek.

– A járványhelyzet előtt Magyarországra is minden évben eljutottak a gyermekek, mindig nagyon jól érezték magukat, és élményekkel gazdagodva tértek haza. A Lurkóház nélkül ebben nem lehetett volna részük, hiszen a szüleiknek többnyire nincs lehetőségük biztosítani számukra egy ilyen kirándulást vagy nyaralást – mondta Boja Ilonka.

Önfeledt játék az udvarban (Dávid Csilla felvétele)
Önfeledt játék az udvarban (Dávid Csilla felvétele)

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban elmondta, hogy nagyon váratlanul és felkészületlenül érte a Lurkóházat is ez a helyzet, hiszen nem tudták, hogy pontosan mivel állnak szemben, és ennek következtében a gyermekek sem tartózkodhattak az épületben. Az elraktározott adományoknak köszönhetően azonban még ebben a nehéz helyzetben is segítséget tudtak nyújtani a helybeli rászoruló családoknak. Kiemelte, hogy a legszükségesebb élelmiszerekből kialakult többletet összeválogatták, és ezekből minden rászoruló család kapott egy-egy csomagot, ami szintén jelentős támogatás volt számukra.

– Az online tanítás bevezetése szintén újdonságot és újabb kihívást jelentett nemcsak a gyermekek, hanem a nevelők számára is, hiszen sokuknak még az alapvető technikai felszerelése sem volt meg, mint amilyen a számítógép vagy az okostelefon. Az iskolai feladatokat postán kapták meg, és amikor nehézségeik támadtak, jelezték, majd a házam teraszán állítottunk fel székeket és asztalokat, leültünk a gyerekekkel, és ilyen módon közösen igyekeztünk megoldani a leckéket. Időközben a Lurkóház körül is akadtak különféle karbantartási munkák, ezért a nevelők időnként és felváltva bejártak az épületbe, hogy ezeket elvégezzék. A járványtani intézkedések enyhülésével visszatért az élet a Lurkóházba, és könnyebben ment a munka. A visszatérés öröme, hogy a gyermekek újra láthatták egymást, az valami leírhatatlan volt. A fertőtlenítést és a lázmérést rendszeresen végeztük, a gyermekek figyelmét is felhívtuk arra, hogy ha valamilyen tünetet észlelnek magukon, akkor azt jelezzék – mesélte Boja Ilonka.

A gyermekek sikereit a számos kifüggesztett oklevél is bizonyítja (Dávid Csilla felvétele)
A gyermekek sikereit a számos kifüggesztett oklevél is bizonyítja (Dávid Csilla felvétele)

A Lurkóházban mintegy három éve a nyári szünidő alatt sincs zárva a kapu. A legrászorultabb családok gyermekei ilyenkor is gyakran tartózkodnak az épületben, kedvükre játszhatnak, és biztosítva van számukra az étkezés is. A fóliasátras termelés megszűntével ismét egyre inkább felértékelődnek a jó szándékú emberektől érkező adományok is, amelyekben sosincs hiány.

– A kenyeret minden évben az óbecsei Trivit pékségtől kapjuk. A korábbi években egy helyi család tejtermékekkel látott el bennünket, nemrégiben azonban eladták a teheneiket, így most a rendelkezésre álló anyagiakból vásároljuk meg a szükséges mennyiséget. Ezenkívül szinte folyamatosan érkeznek különféle adományok, amelyekre nagy szükségünk van, ezért mérhetetlenül hálásak vagyunk mindenkinek – mondta el Boja Ilonka.

Az adományokból még szülinapokat is tudnak szervezni az intézménybe járó gyermekek számára. A szülinaposnak édességet, ruhákat, tanszereket vagy játékokat tartalmazó kis csomagokat állítanak össze a nevelők, ezekkel sikerül megörvendeztetni az ünnepeltet, valamint a többi gyermeket is, hiszen ezen a napon mindenki önfeledten játszhat és szórakozhat.

(Dávid Csilla felvétele)
(Dávid Csilla felvétele)

A téli hónapok közeledtével a tüzelőről is gondoskodniuk kell a dreai Lurkóház szorgos fenntartóinak. Az épületben központi fűtést használnak, a tüzet pedig főként fával és szénnel táplálják.

– A tüzelő behordásában a gyermekek is segítenek. A fűtés viszont egy kissé nehézkes a téli hónapokban, hiszen a sok egyéb munkánk mellett még ki kell járnunk tüzelni is, hiszen nincs külön fűtőmesterünk – mondta Boja Ilonka.

Az elmondottakat az ottjártunkkor a Lurkóház udvarában önfeledten és vidáman játszó gyermekek látványa is megerősítette. Mester Snežana már mintegy négy éve rendszeres lakója a Lurkóháznak.

– A tanulás mellett a játékra is jut idő. Leginkább csocsózni és asztaliteniszezni szeretek, de emellett a rajzolás is a kedvenc időtöltéseim közé tartozik – mesélte Snežana.

A Lurkóház intézményének fennmaradása és további fejlődése a jövőben is elengedhetetlen térségünkben, hiszen reményt és támogatást nyújt a szegény sorsú és rászoruló családoknak, felkarolja a gyermekeket, erre pedig mindenképpen követendő példaként kell tekinteni.